GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr!
Körösfői képviselő úr interpellációjában a valóságnak megfelelően az ÁTK példáján keresztül vázolta a magyar mezőgazdasági kutatás válságos helyzetét. Felvetését és a feltett kérdéseket tehát indokoltnak, jogosnak és nem utolsósorban nagyon is időszerűnek tartom. A konkrét kérdések megválaszolása előtt a következő kiegészítést szeretném tenni. Az Országgyűlés 1990. december 30-i ülésnapján elfogadta az 1990. évi CIV. törvényt, amely az agrárkutatóintézetek támogatását mintegy felére csökkentette, az előirányzott 616 millió forint támogatást 316,8 millió forinttal hagyta jóvá.
Ezen túlmenően 100 millió forinttal csökkentette a tárca felújítási, nagyjavítási, kiadási támogatását is, amely az agrár kutatóintézeteket is érinti. A kutatóintézetek költségvetési támogatásának ilyen mértékű csökkentése kritikus helyzetbe hozta az intézeteket, ezért a tárca vezetése Nagy Ferenc József miniszter úr aláírásával a döntést követően azonnal a Kormány elnökéhez fordult azzal a kéréssel, hogy a költségvetési ék terhére az eredetileg igényelt támogatást biztosítani szíveskedjék.
A tárca vezetése jelezte azt is, hogy a fenti döntés hatására kutatóintézeteink válságos helyzetbe kerültek. Ezen előzetes jelzés után ezen igényt a Kormány felé kormányelőterjesztés formájában megismétlem.
A támogatások csökkentésének drasztikus hatását bizonyítja, hogy a főhivatású kutatóintézetek 1088,8 millió forint 1991. évi előirányzat-kiadással szemben mindössze 316,8 millió forint támogatást kaptak. Ilyen mértékű 772 millió forint saját termelésből és szolgáltatásból származó bevétel elérését igényli, amelyet a kutatóintézetek az egyébként is nehezedő gazdálkodási körülmények miatt képtelenek előteremteni. Következésképpen az intézetek egy része az év második negyedévétől kezdődően fizetésképtelenné válik. Fokozza a problémát az, hogy az intézmények a csökkentett támogatást havi átutalással kapják, bevételeik pedig a mezőgazdaság sajátosságából adódóan az év másik felében várhatóak, így bár bizonyos helyeken most sincs lehetőség a bevételekből a hiányzó béralap fedezésére.
Képviselő úr azon kérdésére, amely az agrár kutatóintézeteknek a mezőgazdaság eredményeiben betöltött jelenlegi és jövőbeli szerepére vonatkozik, válaszom a következő: a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésében, elsősorban a biológiai alapok fejlesztésében, a technológiai kutatásban, valamint a gyártmányfejlesztésben meghatározó a kutatóintézmények tudományos kutató-fejlesztő munkája. A nemesítési és agrotechnikai kutatások eredményei biztosították, hogy a hazai növénytermesztés rendelkezésére álljanak a világviszonylatban is korszerű, a hazai ökológiai adottságoknak leginkább megfelelő növényfajták és agrotechnikai módszerek.
Vagy említhetem az élelmiszeripar területén az exportképes élelmiszerek minőségi fejlesztésében elért kézzelfogható kutatási eredményeket.
Megítélésem szerint az agrár kutatóintézmények jövőbeli szerepe fokozódik. A gyakorlat előtt járva meg kell alapozni olyan égető problémákat, mint a kistermelés, magántermelés helyzete és jövője, a vállalati gazdálkodás, a vállalkozások korszerűsítése vagy a struktúra és a versenyképesség biológiai és technológiai megalapozása, az agrártermelés hatékonyságának javítása, stb.
Az agrár kutatóintézmények eredményes működéséhez a feltételeket meg kell teremteni. Az elkövetkezendő években az élelmiszergazdaság nemzetgazdaságon belüli súlya nem csökkenhet, sőt éppen egyik kitörési felületünk lehet, ezért meg kell teremteni a kutatáshoz szükséges erőforrásokat úgy, hogy egyúttal a kutatóhálózat működésének hatékonyságát is javítsuk.
Elfogultsággal vádolhatnának és nem lennék eléggé korrekt az Országgyűlés felé, ha ugyanakkor nem mutatnék rá arra, hogy kutatóintézeteink jelenlegi struktúrája, felépítése, szervezése nem felel meg a modern kor követelményeinek. Egyszerűen arról van szó, hogy utánamentünk egy mintának és - ezt mindnyájan tudjuk - létrehoztuk az agrárkutatások terén az "agrómnüje insztyitutiit" és most itt van hatalmas épületekkel, nagy kiszolgáló személyzettel és ez most már, hogy kevesebb a pénzünk, bizony komoly problémát jelent. Igenis úgy látom, hogy szükség van bizonyos karcsúsításra, de ez ne a kutatóknak, ne a kutatásoknak a leépítését jelentse.
Tájékoztatom a tisztelt Parlamentet, hogy az 1991. évben a kutatóintézetek teljes átvilágítását akarjuk elvégeztetni. A munka független szakértő bizottságok felkeresésével folyamatban van, külföldi szakértők bevonásával is.
Megítélésem szerint a készülő államháztartási törvényben kell egyértelműen deklarálni az agrárkutatások állami feladatait, ezek alapján kell megkeresni a végső megoldást. Egyszerűen tisztázni kell; szükség van-e főhivatású, alapfeladataikat költségvetésből ellátó kutatóintézetekre? Véleményem szerint szükség van, ha pedig szükség van, akkor a törvényben kell deklarálni a munkájukat és feladataikat.
A műszaki fejlesztés területén új, remélhetőleg, az eddiginél hatékonyabb pályáztatási rendszer kerül bevezetésre, fokozódik az agrárkutatások nemzetközi integrációja, valamint a kutatás-fejlesztési tevékenység piaci érzékenysége, és ezek várhatóan közelebbi és távolabbi időtávban más források mobilizálását is lehetővé teszik. Egyszerűen kutatóintézeteink nemcsak költségvetésből, nemcsak az állami vállalatoktól kapott megbízatások alapján tudják feladataikat ellátni, hiszen itt vannak az OTKA-kutatások, ott vannak a MÜFA-kutatások, a pályázatos rendszerrel nekik is törekedniük kell arra, hogy a költségeik egy részét fedezzék. Kérem én olyan intézetből jöttem, ahol a 20 %-át biztosították csak a költségvetésből a kiadásoknak.
(Az elnök jelzi, hogy az idő lejárt.)
