SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP)
SZILI SÁNDOR (MSZP) Tisztelt Miniszter Úr! Van egy kérdéskör, melynek rendezését a tavaly májusban ismertetett kormányprogram, a szeptemberben bemutatott Nemzeti megújhodás programja, a decemberben elkészített hároméves gazdasági program, valamint a Kormány más dokumentumai, így például a Tulajdonreform és privatizáció című összeállítás, a vagyonpolitikáról és a vagyonügynökségről szóló miniszteri expozék és válaszok egyaránt ígérték. Azonban konkrét törvénytervezetek előterjesztésére mindmáig nem került sor.
Ez a kérdéskör a dolgozói, a munkavállalói részvénytulajdonlás ügye. A privatizáció minden más módszere már valamilyen formában a Parlament elé került, és a Kormány végrehajtó szervei is léptek előre. Foglalkozott már az Országgyűlés a külföldiek magyarországi befektetéseivel, a kereskedelem és szolgáltatások szférájában tevékenykedő állami vállalatok privatizációjával, az úgynevezett előprivatizációval, az Állami Vagyonügynökség szerepének újrafogalmazásával, a vagyonpolitikai irányelvekkel, az átalakulási törvénnyel, a vállalati törvénnyel, a kárpótlási törvénnyel, amiről most viták vannak, vagyonjegy kibocsátásával stb.
Az Állami Vagyonügynökség az elmúlt hónapokban csomagtervet dolgozott ki a jó gazdasági helyzetben lévő nagyobb állami vállalatok privatizációjára. Újabban lehetővé vált az állami és vállalati kezdeményezésű privatizációs formák mellett a vásárlásban érdekeltek által történő kezdeményezés is.
Folyik tehát minden vonalon a privatizáció, és eközben megfeledkezünk az állami vagyon döntőbb hányadának a megteremtőjéről, a munkahelyek fenntartásában és hatékony működtetésében leginkább érdekeltek tömegéről, az állami vállalatok munkásairól, alkalmazottairól. Ma a bérből élők százezrei a privatizációnak csak az árnyoldalait látják, és a terheit érzik.
A privatizáció kétségtelen elősegíti a racionális foglalkoztatást, a tulajdonosi felelősséget, az érdekeltség kialakulását, és mindez üdvözíthető lenne. Az viszont, hogy a tömeges munkahely-megszűnések nyomán kilátástalan anyagi és egzisztenciális helyzetbe kerülnek az érintettek, nehezen elfogadható, és megítélésem szerint nem is szükségszerű.
Ilyen körülmények között nem halogatható tovább a munkavállalói részvényprogramról szóló törvény beterjesztése, melyet a Kormány által benyújtott első féléves törvényalkotási program március hónapra élő is irányzott. Magam részéről azonban bizonytalannak érzem, hogy a javaslat kellő időben és előkészítésében kerül a Parlament asztalára.
Kérem ezért tisztelettel a miniszter urat, szíveskedjék válaszolni az alábbi kérdéseimre:
Hol tart a törvénytervezet kidolgozása, bevonták-e az előkészítésbe az érdekvédelmi szervezeteket, és megengedhetőnek tartja-e a privatizáció gyorsítását a felvetett problémák orvoslása nélkül?
