BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
BOROS LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslathoz 1518-as számon nyújtottam be módosító javaslatokat, melyek elfogadtatása érdekében szeretném érveimet felsorakoztatni, noha a bizottságokban nem arattak osztatlan elismerést. Úgy gondolom persze, hogy egy módosító javaslat annak ellenére érdemelhet figyelmet, ha a bizottságok pénzügyi vagy politikai meggondolásból nem támogatják.
A törvényjavaslat 1. §-a egyértelműen kimondja, hogy a munkavállalók érdekképviseleti szervei is részt vesznek az érdekegyeztetésben. Miután javasoltam, hogy a törvényjavaslat érintett helyein értelemszerűen vezessük ezt át, a bizottsági döntés: nem. Vajon miért? Miféle logika tiltja ezt az átvezetést? Szakmai és pénzügyi bizonyosan nem.
A megalakítandó munkaerőpiaci bizottságban résztvevők körét meghatározza a törvényjavaslat, később tesz egy utalást, hogy minimum 3-3 fő lenne a képviselet, de nem maximál. Igaz, az én javaslatom sem, de a harmadarányos képviselet törvénybe iktatása megteremti az esélyegyenlőséget. Gondolják végig képviselőtársaim, mennyire fontos ennek definiálása, hiszen így folyamatosan megvalósulna az arányos képviselet. Ha ezt nem teremtjük meg, akkor már a megalakulást követően kialakulhat az első konfliktushelyzet, hiszen a bizottság maga alakítja ki ügyrendjét, mely a későbbi munkát megnehezíti, esetleg meddő vitákkal helyettesíti.
Az egyik bizottsági ülésen az államtitkár úr kifejtette, hogy a tripartit bizottságnak ez az egyik lényege. Én ezt elfogadva és tudomásul véve a javaslatomat mégis fenntartom, mert korrektebbnek tartanám, ha ez a törvényben szerepelne.
Tisztelt Ház! Nagyarányú létszámcsökkentések idején az érintettek utolsó esélye, hogy tisztességes végkielégítésben részesüljenek. Bizottságok jönnek létre, amelyek ütemezik a leépítést, döntenek a jogszabályban vagy azon felül biztosított juttatások odaítéléséről. Eddig a dolog látszatra rendben is volna, azonban a törvény semmilyen garanciát nem nyújt a döntésben foglaltak betartására. Módosító javaslatom ennek hiányát pótolja, kimondva: a juttatások elmaradása esetén a jogosult igényét a munkaügyi szabályok szerint érvényesítheti. Gondolom, nem okozok nagy meglepetést, ha tájékoztatom Önöket, hogy ez a javaslat sem kapott támogatást.
Vajon miért nem? Miért nem adunk jogszabályi lehetőséget azok számára, akik a gazdaság átalakításának legfőbb vesztesei?
Hölgyeim és Uraim! Nem szokás a Házban egymás javaslatairól támogatólag szólni, legfeljebb a kormánykoalíció vagy az ellenzék pártjain belül. Én most mégis egy kormánypárti módosító javaslat támogatására buzdítom a tisztelt Házat. Az 1499-es számon Sápi József MDF-es képviselőtársam által benyújtott módosító javaslatról van szó. Valódi szociális érzékenységről tesz tanúbizonyságot a javaslat, amikor a munkanélküli járadék alsó határát a mindenkori minimális bér szintjén kívánja meghatározni. Azt hiszem, mindannyiunk számára világos, hogy ez a javaslat a legkiszolgáltatottabbak biztonságát próbálja garantálni.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy a hivatalosan megállapított minimálbért számos vállalatnál nem érik el, ez pedig nem az ott dolgozók hibája elsősorban. Ezek az emberek néznek szembe elsősorban a munkanélküliség rémével, ne tetézzük ezt még olyan kíméletlen döntéssel, amelynek nyomán ez az alacsony kereset lesz a járadék kiszámításának az alapja.
Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Kényszerűen vissza kell térnem a tizenhatodik életévüket betöltő, de munkát vállalni, kapni nem tudó fiatalok sorsára. Már csak azért is, mert hasonló javaslat most is fekszik a tisztelt Ház asztalán. A bizottsági vitán részt vevő államtitkár úr érvei ebben az ügyben számomra igencsak gyengécskék voltak, hiszen a szociális bizottsági szavazáson 5 "igen" 1 ellen és 9 tartózkodás az elvetés ellenére engem erősített, mert az általános vitában elmondott gondolataimat pozitív visszhang kísérte, és mert meggyőződésem, hogy e kérdésben történjék bármi a szavazáskor, bizonyára igazam van.
A törvényjavaslat diszkriminatív korlátozása nem a különböző okok miatt perifériára sodródott fiatalokról állít ki elégtelen bizonyítványt, hanem a törvényalkotókról, a Magyar Köztársaság Parlamentjéről. Persze elintézhetnénk a kérdést egy kézlegyintéssel, mondván, majd a szüleik gondoskodnak róluk. Szociológiai vizsgálatok – bármilyen módszerrel történt is a felvétel – bizonyítják, hogy a továbbtanulásból éppen azoknak a gyermekei maradnak ki, akik maguk is a társadalom elesettjei. Alacsony iskolai végzettségűek, szakképzetlenek, szegények, vagyis hátrányos helyzetűek.
Nem nehéz belátni, a már jelenleg is ijesztő mértékű fiatalkorú bűnözés, a kábítószerezés, az alkoholizmus, a prostitúció további emelkedése várható, annál is inkább, mert a labilis szülői, családi háttér nemhogy gátat szabna, visszafogó erőt jelentene, inkább motiválja az erőszakos, garázda cselekedeteket. Ha ehhez még intézményes hátteret is biztosítunk – szavakban elítélve, de rejtve ösztönözve –, akkor néhány év múlva százak és ezrek csavarognak az utcán, először csak kéregetve, majd csoportokba verődve, hisz idejük lesz, de pénzük nem, a veszélyes bűnözés útjára lépve.
Az általános elszegényedési folyamat egyik negatív következménye az erkölcsi züllés, amely minden korban és minden társadalmi rendszerben a bűnözés ugrásszerű emelkedéséhez vezetett. Felvállalhatjuk-e, hogy ehhez mi hozzájárulunk, vállalhatjuk-e a felelősséget?
Csak közbevetőleg szeretném megjegyezni, hogy a szociális bizottság vitájában részt véve az államtitkár úr az elvetés befolyásolására különböző érveket sorolt fel, amelyeket nem nagyon tudok elfogadni.
Azzal, hogy ettől még a bűnözés nem fog megszűnni, ezt belátom, ebben tökéletes mértékben igaza van. Ezen én nem vitatkozom. De ha mi ennek kapcsán a bűnözés visszaszorítása érdekében csak egy kis lépést tudunk tenni, akkor szerintem komoly dolgot tettünk.
Nem tudom azt sem elfogadni, hogy majd a leendő szociális törvény gondoskodik azokról a gyerekekről, mert ennek a kérdésnek nem ott a helye.
És van egy közbevetőleges kérdésem is. Hogyha munkát nem tudnak kapni, ha munkanélküli segélyt azért nem tudnak kapni, mert az érintettek körébe nem kerülhetnek be, következésképpen a járadék levonása sem indítható el, akkor kérdezem, hogy ezek a gyerekek mikor kerülhetnek be ebbe a körbe?
Tisztelt Képviselőtársaim! Döntésünk előtt az összes, ma még talán csak halványan körülírható, de óhatatlanul bekövetkező körülményt is mérlegelnünk kell. Az idei számításokon túl gondoljunk a környezetünkben élő 16 éves fiúkra és lányokra. Gondtalan életet nem ígérhetünk számukra, de a minimális esélyt, a tisztességes életkezdéshez szükséges lehetőséget biztosítani kötelességünk. Köszönöm mostani megtisztelő figyelmüket, és előre köszönöm, remélhetően támogató, igenlő szavazataikat. Köszönöm. (Taps.)
