KIS GYULA JÓZSEF, DR. a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság elnöke: Köszönöm, Elnök Úr! A szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság nevében szeretném megköszönni Palotás János úrnak, hogy felhívta a bizottságunk figyelmét arra, hogy szociális érzékenységet tanúsítson. Ez példátlan akció a részéről, úgy is, mint a Vállalkozók Országos Szövetsége részéről.
Hálából szeretném azt mondani, hogy akkor, amikor ezt a 0,5 és 1,5%-ot elviselhetetlen tehernek ítéli meg az idei év második felére, és azzal kecsegtet, hogy inkább várjuk meg, hátha a gazdaságunk virágzásnak indul, és akkor erre az összegre egyáltalán nem lesz szükség. Úgy tudom – noha nem vagyok közgazdász -, hogy a Német Szövetségi Köztársaság gazdasága virágzónak tekinthető, mint ahogyan a francia gazdaság sem küzd válsággal. A Német Szövetségi Köztársaságban 2,3 %-ot fizetnek a munkaadók és 2,3 %-ot a munkavállalók erre az alapra. Franciaországban 2,3, illetve 4,2 %-ot. Ennek alapján nem tartom indokoltnak, hogy egy gazdasági csodában reménykedve a második félévben ne teremtsük meg a munkanélküliek segélyezésének, a Szolidaritási Alapnak az alapjait. Ez az 1,5, illetve 0,5 százalék 120 ezres év végi, és 95 ezres átlagos munkanélküliséggel számol, ezt prognosztizálja. Ha tényleg bekövetkezne az a csoda, hogy ennél kevesebb lesz a munkanélküli, akkor sem történik tragédia. Az így befolyt pénz ennek a Szolidaritási Alapnak a tartalékába kerül, azt felhasználhatja vagyonképzésre, profittermelésre, mint ahogy a világon mindenütt ezek az alapok tartaléktőkével működnek. Magyarországon is így működtek bányapénztárak, bányasegély, bányaládák kora óta, 200 éve. Csak ez a pénz eltűnt a 40 év alatt, és most kellene újra megteremtenünk. Ez a 0,5 százalék egyfelől megterhelést jelent annak, aki dolgozik, de azért gondolni kell arra, hogy lehetőséget teremt arra, hogy életben maradjon az, aki munkanélkülivé vált. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)