MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ)
MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ) Köszönöm a szót. Még nem igazoltam át – és nincs is szándékomban – a Szabad Demokraták Szövetségéhez. (Zaj.) Köszönöm szépen a biztatást.
Én azt szeretném hangsúlyozni legelsősorban, hogy ez a törvény létfontosságú, és ezt mindannyian tudjuk, érezzük. Ugyanis, mint Kupa Mihály miniszter úr is említette, ez jelentheti azt a védőrendszert, azt a biztosítékot, ami kapcsán a gazdaságban létrejövő nagy szerkezeti átalakulások megtehetők, ezzel kapcsolatos támogatás-leépítések, KGST-piac összeomlása és egyéb szerkezetátalakulások problémái valamelyest orvosolhatók.
Most ezt a törvényt ugyanakkor tavaly kellett volna már mindenképp tárgyaljuk, hiszen mind a munkaadók, mind pedig a munkavállalók részéről ez további terheket jelent, és ezt jó lett volna már, ha az emberek a múlt évben a költségvetéssel együtt felmérik, és ez bizony problémát is jelent valamelyest a költségvetésben. Ezt orvosoltuk.
Ami itt található a foglalkoztatási törvény kiegészítésében, az 1-1,5%-os munkaadói és 0,5%-os munkavállalói járulékot iktat be, ami szerintem – hadd érveljek mellette – egy jó megoldásnak mondható a jelenlegi körülmények között, mondom ezt annak ellenére, hogy tavaly kellett volna, és akkor más formában kellett volna, ezeket a százalékokat meghatározni. Mindenképpen törvényerejű megfogalmazásra van szükség a százalékok tekintetében, és azzal, hogy júliusban, a második félévben érvényesül egy magasabb százalékon, el tudjuk kerülni azt, hogy nem egy alacsony százalékról kell majd egy-két vagy három-négy hónap múlva megváltoztatni ezt a százalékkulcsot, hiszen mindenki tudja, hogy a munkanélküliség nem egy stabil, konstans belőhető dolog, és erre nagy valószínűséggel sor is kerülhet, ha olyan mértékű problémák támadnak, ami a járulékkulcsok növelését indokolja.
Frajna Imre képviselőtársammal ugyanakkor örülünk a minisztérium konstruktív magatartásának, hogy módosító javaslataink jó részét támogatták, a bizottságok is támogatólag léptek fel. Egy módosító javaslatomra hadd hívjam fel a figyelmet, amely azt indítványozta, hogy a munkaadó csak akkor kapja meg azt a bizonyos kedvezményt, ami a munkaügyi központtól jár neki – anyagi támogatás –, ha munkanélkülit foglalkoztat, ha az alkalmazást megelőző hat hónapban és azt követően három hónapban nem hajt végre hasonló munkakörben létszámleépítést. Úgy érezzük – a minisztérium és a bizottságok támogató fellépése következtében, azt hiszem, hogy ez a megjegyzés jogos –, hogy be kell építeni egy féket, hiszen az állami nagytulajdon még mindig jelentős a mai magyar gazdaságban, ugyanakkor korábban tapasztaltuk, hogy az állami pénzek iránt bizony igen nagy a lobbyzás, igen nagy az érdeklődés, és nagyfokú visszaélésekre ad számot, ha nincs benne valamilyen módú fék, hogy ezt akadályozza, elbocsássanak más embereket, felvegyenek munkanélkülieket, hogy ingyen pénzhez jussanak.
Két dologra felhívnám a figyelmet, melyet nem éreztem a bizottságok részéről megnyugtatónak. Egyik sem az én indítványom, az első Hága Antónia indítványa, amelyet én személy szerint, valamint a frakcióm is támogat.
Nagyon fontosnak tartjuk – ezt már a költségvetési vitában is elmondtuk –, hogy ez a jelenlegi törvénytervezet csak a 18. évet betöltött érettségizett emberek foglalkoztatási munkanélküliségi gondjaival gondolkodik, és bizonyos szociális törvény megléte nélkül nagyon sokan kiesnek abból a védőhálóból, amit ez a törvénytervezet lehetővé tesz, és ezen kieső emberek, akik nem részesülnek semmifajta juttatásban, leginkább a periférián vannak – ezekre gondolni kell. Ilyen szempontból nagyon jónak tartjuk ezt az indítványt, amely az 1505-ös számon második pontként lett megfogalmazva, 16. életév betöltését teszi kritériumként a nappali tagozatos tanulmányoknak, és azt egy évnél nem régebben fejezte be, illetve szakította meg.
Ki kell térjek egy olyan módosító indítványra, amely olyan cikkelyt próbál a törvényben megjelölni, amellyel frakcióm és személy szerint én nem értünk egyet, ez az 1493-as számú második pont, Kósáné Kovács Magda módosító javaslata, mely valójában arra szolgál, hogy az érdekképviseletnél elsősorban a régi szakszervezeteket – az állampárti, a nagy taglétszámmal, nagy gazdasági hatalommal rendelkező szakszervezeteket – próbálja meg kizárólagossággal felruházni az érdekképviselet kapcsán. Hadd ismételjem meg, mi ezzel semmiképpen nem értünk egyet. Azt szeretnénk, ha lehetőség szerint az emberek maguk választhatnának, és ne legyen kijelölve, hogy a legnagyobb taglétszámmal rendelkező tagszervezet vegyen részt a döntésnél, hiszen nem vagyunk róla meggyőződve, hogy ez képviseli legjobban a munkavállalók érdekeit. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
