ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP)
ROTT NÁNDOR, DR. (KDNP) Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt lényegi mondanivalómra rátérnék, Oláh Sándor igen tisztelt képviselőtársamnak egy félreértését szeretném tisztázni. A Kereszténydemokrata Néppártnak itt van a kezemben az általános programja, és itt van a mezőgazdasági programja. Ezek két kötetben, több tízezer példányban megjelentek, és ezekben rendkívül világosan leszögeztük a párt álláspontját – itt van egyébként a Kisgazdapárt programja is –, a párt programját a földdel kapcsolatban, az önkormányzati földek kérdésével kapcsolatban is.
Nyilván félreértette igen tisztelt képviselőtársam Füzessy Tibor szavait. A mi programunk szerint ugyanis azok a földek kerülnének majd egy következő stádiumban önkormányzati tulajdonba, közösségi tulajdonba a privatizáció során, amelyeknek nincs gazdájuk. Itt tehát nem arról van szó, hogy az eredeti tulajdonosok földje kerülne vissza.
Miután ezt a félreértést tisztáztam, szeretném bejelenteni, hogy a Kereszténydemokrata Néppárton belül én a kisebbség álláspontját képviselem, de ez a kisebbség csak nagyon csekély számban marad el a frakció többségétől. Ezzel kapcsolatban van is egy koncepcionális kérdés, éspedig a Parlament működésével kapcsolatos koncepcionális kérdés, amire néhány szóban szeretnék kitérni.
Az ellenzék egyes pártjainak egyes képviselői rendszeresen szóvá teszik, hogy a koalíciós pártok között és egy-egy koalíciós párton belül is nézeteltérések vannak, és szóvá teszik azt, hogy ezt a Parlament elé hozzák. Úgy állítják be ezt a tényt, mint ami ellenkeznék a parlamentarizmussal. Ez nem hagyható szó nélkül.
Azok a pártok és képviselőik, amelyek, illetve akik nem győzik hirdetni saját politikai és egyéb képzettségüket, szakszerűségüket, felkészültségüket, itt két lehetőséggel kerülnek szembe: vagy rendkívül hiányosak agyonhangoztatott ismereteik, vagy ezek megvannak ugyan, de akkor félrevezetik a közvéleményt. Tudniillik az összes nyugat-európai parlament és az Egyesült Államokban a törvényhozás is úgy működik, hogy igenis a parlament nyilvánossága előtt vitatkoznak a pártok képviselői, egyazon pártnak a képviselői egymással is és a koalíciós pártok egymás között is vitatkoznak, nem a folyosókon és nem suskussal intézik el vitáikat, hanem a nyilvánosság előtt. Ezért találták ki tulajdonképpen a parlamentarizmust. Ha valakit a történelmi olvasmányok nagyon terhelnek, akkor láthatta volna a közelmúltban, hogy ez hogyan zajlott le Thatcher asszony esetében.
Ez tehát egyáltalában nem valamilyen aberrációja a koalíciónak, hogy a pártok közötti és a párton belüli nézeteltérések a nyílt plénum előtt megvitatásra kerülnek.
A Kereszténydemokrata Néppárt a választásokkor közzétett programjában állást foglalt a földkérdésben. Alapelveinknek megfelelően a programban kimondtuk, hogy a parasztság sérelmeinek az orvoslását meg kell oldani. Azt is kimondtuk, hogy kártalanításra részben az állami vállalatok és a termelőszövetkezetek vagyona is igénybe vehető, továbbá azt is, hogy a termelőszövetkezeti tagok nevén levő földek magántulajdont képeznek, a tulajdonjog gyakorlásának maradéktalan lehetőségét helyre kell állítani, a magántulajdonú földeknek a közös használatból való kivonását a szövetkezeti törvényben kell biztosítani.
Az előbbieknek megfelelően programunk tartalmazta azt is, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok vagy örököseik, akiknek a földje kötelező megváltás vagy más kényszerítő ok miatt került termelőszövetkezeti vagy állami tulajdonba, azt visszaigényelhetik. Ezt a programot mi több tízezer példányban közzétettük. Ez volt a párt akkori álláspontja, és ez lényegében ma sem változott.
Ebben a koncepciós vitában többször elhangzott, hogy a földet nem lehet másképp kezelni, mint az egyéb vagyontárgyakat. Az emellett felhozott érvek teljesen tarthatatlanok. Oláh Sándor igen tisztelt képviselőtársam már hivatkozott a telekrendre, de ezen túlmenően a magyar jog hagyományosan különbséget tett az ingatlanok, ezen belül jelesen a föld- és egyéb ingatlanok között. Nevezetesen írásbeliséghez kötötte a földtulajdon jogának a megszerzését. A földtulajdon nyilvántartható, nyilvános könyvek voltak, és tulajdonképpen elvileg ma is nyilvánosak a telekkönyvek, illetőleg ma a földhivatali nyilvántartás.
Következésképpen a földről biztosan megállapíthatók az egykori tulajdonviszonyok, és ezért kezelhetők másképp, mint ahogy az élet és a jogrendszer eddig is másképp kezelte, mint a különféle egyéb tárgyakat. Ezért egyszerűen nem diszkrimináció sem pozitív, sem negatív értelemben, ha a föld másképp kezelődik, mint az ingóságok, mert idáig is ez volt a magyar joggyakorlat, és a világon – legalább is az általam ismert kultúrállamokban – mindenütt ugyanez a helyzet.
Meg kell azonban mondani, én az ellenzék több képviselőjével egyetértek, hogy a kárpótlási törvénynek a termőfölddel foglalkozó fejezete önmagában nem elégséges, nem elegendő a mezőgazdasági tulajdonnal és a földdel kapcsolatos nehéz és mély problémák megoldására. Mindenekelőtt nélkülözhetetlen egy új szövetkezeti és egy új földtörvény megalkotása. A földművelésügyi kormányzat súlyos mulasztása az, hogy nem egyidejűleg terjesztette elő a kárpótlási törvényt, a szövetkezeti törvényt és a földtörvényt. A szövetkezeti törvénynek kell ugyanis garanciát nyújtania arra, hogy a tagok a ma is tulajdonukat képező, illetve a kényszerű megváltásokból visszakapott földjükkel együtt korlátozás nélkül kiléphessenek a termelőszövetkezettől, ha ezt választják – vagy, ha akarnak, bent maradhassanak. Az új, korszerű és Európa-konform szövetkezeti törvénynek kell biztosítania egyfelől a teljes önkéntességet, beleértve a be- és kilépés szabadságát, másfelől a közös gazdasági tevékenység körének szabad megválasztási lehetőségét. Az utóbbi teremthetne némi keretet arra, hogy a kárpótlásként földjét visszakapó parasztság szabad szövetkezés révén teremtse meg gazdálkodása egyéb feltételeit.
Új törvény híján a szövetkezetek bizonytalanságban maradnak saját jövőjüket és földjeik tulajdonát, fölhasználási lehetőségeit illetően. Ennek kapcsán kell még egy harmadik szabályozandó területet is megemlíteni, nevezetesen a helyi önkormányzatok vagyonára vonatkozó törvényt. A korábbi községi legelőt, a községek tulajdonában levő földeket is vissza kell kapniuk az önkormányzatoknak. Ugyanúgy, ahogy az egykori tulajdonosokat elismerjük a magánszférában, el kell ismerni a községeknek az eredeti földtulajdonukhoz való jogát is.
Az új földtörvénynek viszont biztosítani kell mind a földtulajdonnak, mind magának a termőföldnek a védelmét. A Kereszténydemokrata Néppárt választási programjában követelte, hogy azonnal meg kell tiltani a mező- és erdőgazdasági földek eladását külföldieknek, a földtulajdon vagyonrészként történő bevitelét gazdasági társaságokba, a termelőszövetkezeti és az állami tulajdonban lévő földek eladását, elidegenítését mindaddig, amíg a kárpótlás keretében az eredeti tulajdonosok vissza nem kapják a földjüket. Az utóbbit a kárpótlási, illetve földtulajdon-rendezési törvények végrehajtásáig kell természetesen érteni. Ilyen törvényes védelem nélkül ugyanis nagy a veszélye annak, hogy mire a kárpótlási, illetve az ezzel is kapcsolatos földtulajdon-rendezés jogi lehetősége megteremtődik, széthordják, elidegenítik a szövetkezeti és állami gazdasági földeket ugyanúgy, ahogy folyik az állami vagyonnak a széthordása is, mindaddig, amíg a tulajdonviszonyok véglegesen nem rendeződnek.
Kossuthtól származik az a mondás, hogy a politika az exigenciák, a lehetőségek tudománya. Én azt hiszem, e körül a kárpótlási törvény körül nem a lehetőségek keresésében folytak ez ideig a koncepcionális viták. Különféle, rendkívül elvont és önmagukban nagyon logikus elvek mellett tettek a szónokok hitet. Szerintem arról az oldalról kellene megközelíteni a dolgot, hogy mi lehetséges. A kárpótlásnál elhangzott, hogy micsoda anyagi terhet jelent az országnak. A természetben visszaadott termőföldek semmiféle anyagi terhet nem jelentenek az országnak. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
Tehát a mi véleményünk az, hogy a lehetőségek oldaláról, a megközelíthetőség kézenfekvősége oldaláról hozzányúlva ehhez a valóban roppant bonyolult és roppant nehéz problémához, sokkal előbbre juthatnánk a kibontakozásban, mintha merev, elvont elvek közé szorítjuk be az életet, amely köztudomásúlag nem szorítható merev, elvont logikai sémák közé, vagy ha ezt megkísérlik, az olyan tragikus következményekkel jár, amire az elmúlt negyven év volt a legjobb példa.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon és középen.)
