MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár:
MORVAY ISTVÁN, DR. belügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A közbiztonság helyzetével kapcsolatban felmerült ismert problémák miatt az állampolgárok több településen öntevékenyen összefogtak a közbiztonság védelmére. Különböző szervezetek alakultak, döntő többségükben bűnmegelőzési, vagyonvédelmi, önvédelmi, faluvédelmi célokat követnek. Az ilyen csoportosulások az 1989. évi II. törvényben foglaltak szerint az egyesülési jog talaján kívánnak működni. Ezek a szerveződések állampolgári alapon állnak, ennek következtében közhatalmi jogosultságokkal nem ruházhatók fel, és állampolgári jogon végezhető azon tevékenységek többsége, amelyekkel foglalkoznak.
A jogos védelem, a végszükség, a birtokvédelem, az elfogás és más jogintézmények lehetőséget adnak arra, hogy a közösségek hatékonyan fellépjenek értékeik védelmében. E csoportok tagjai tehát megtehetnek mindent, amit a törvény nem tilt, mindent, amit állampolgárként egyébként is megtehetnek, gyalogos és autós járőrözést szervezhetnek, a település veszélyeztetett részein megfigyelést tarthatnak, értesíthetik a rendőrséget, felvilágosító munkát végezhetnek a lakosság részére a bűnmegelőzés érdekében, felléphetnek a kiskorúak környezetvédelmében, kapcsolódhatnak a rendőrség által szervezett közúti ellenőrzési akcióhoz, razziákhoz stb. Ezen túlmenő hatalmi beavatkozás alapvetően a rendőrség és más közhatalmi szervek dolga.
A lakossági önszerveződő csoportok hatásköre mellett felszereltségük is gyakran felvetődik. Nem ritkák az olyan hangok, hogy jó lenne, ha rendelkeznének fegyverrel, de legalábbis gumibottal, szükségük lenne gázsprayre, riasztópisztolyra. Elvi éllel kell leszögezni, hogy törvényeink értelmében a lakosság fegyveres csoportot nem hozhat lére. A csoportok tagjai bárkihez hasonlóan bármilyen eszközt felhasználhatnak védelmi tevékenységük során, a lényeg az, hogy a védelem jogos legyen, és ne legyen aránytalanul súlyosabb, mint a jogtalan támadás.
Meggyőződésem, hogy az előbbiekben említettek a jelenlegi helyzetben teljes mértékben elegendők ahhoz, hogy a közhatalmi jogosítványokkal nem rendelkező lakossági szerveződések mások jogainak és szabadságának sérelme nélkül valóban a köz érdekében működjenek. Nem kellenek tehát újabb jogszabályok, központi iránymutatások, szabályozók. Ezekre a csoportokra is vonatkozik az, ami minden önszerveződésre, nem szabad magukra hagyni őket, szükséges a támogatásuk, de tevékenységüket túlszabályozni, és őket agyontámogatni sem szabad.
A helyi önkormányzatok természetes szövetségeseiként jelentékeny segítséget nyújthatnak az önkormányzatok közbiztonsági feladatainak ellátásában. A helyi önkormányzatok részéről lehetséges és szükséges tehát az ilyen csoportok támogatása. A rendőrség, minthogy az önszerveződések döntően közbiztonsági feladatot látnak el, támogatólag karolja fel az ilyen irányú törekvéseket. Az együttműködési kötelezettségre és fogadókészségre az országos rendőrfőkapitány 1990. augusztus 2-i intézkedésében felhívta valamennyi rendőri szerv figyelmét.
Meggyőződésem, hogy ma az országnak és a Kormánynak egyaránt erős, fegyelmezetten működő rendőrségre van szüksége, ezért a rendőrség anyagi ellátottságában, szervezetében és működésében meglevő hiányosságok felszámolását nem a testületen kívül, hanem mindenekelőtt a rendőrség mindenoldalú fejlesztésében kell keresnünk. A Kormány is csak úgy tud felelősséget vállalni a rendfenntartó erők működéséért, ha megfelelően hierarchizált apparátus felett rendelkezik, amelyben minden esetben megállapíthatók a döntési és az intézkedési hatáskörök. A fenti követelménynek a milícia jellegű szerveződések nem tesznek eleget. Ennélfogva a Kormány nem tervezi a képviselő úr által javasolt intézmény felállítását. Kérem az interpellációra adott tájékoztatásnak az elfogadását. (Szórványos taps.)
