SZABÓ JÁNOS, DR. (MDF)
SZABÓ JÁNOS, DR. (MDF)
SZABÓ JÁNOS, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr!
Külföldi és magyar turisták egyaránt szívesen keresik fel az ország második legnagyobb tavát, a Tisza-tavat. A Tisza II. vízlépcső megvalósításának gondolata az ötvenes évek elején született. A Tisza-völgy mezőgazdasági jelentősége, a szélsőséges időjárási és csapadékviszonyok, a folyó vízjárása és még számos tényező valóban indokolta egy megbízható öntözéses gazdálkodás lehetőségének megteremtését. A probléma a nagyságrendekkel kezdődött, de ha belegondolnak ebbe a korszakba, úgy vélem, szentségtörés lett volna a megalomániás álmokat megkérdőjelezni.
Végülis néhány aszályos év eldöntötte a kérdést, és a hatvanas évek elején elkezdődött a nagy mű, a Tisza II. vízlépcső és a kiskörei tározó megalkotása. Ma, 1991-ben megállapítható, hogy van egy vízlépcső, amelyik 65 millió kilowatt energiát termel, és ez a tervezettnek mindössze 65%-a. A tározott víz mennyisége 100 millió köbméter, szemben a tervezett 300 millió köbméterrel. A tervezett öntözőtelepek és halastavak töredéke valósult meg csupán. Megvalósult viszont egy 90 négyzetkilométeres vegyes vízborítású vízfelület, és a korábbi, időszakos elöntésű szárazulat vízi élettérré alakult át.
Hosszasan lehetne sorolni az érveket és indokokat, az előnyöket és a hátrányokat. Egy azonban bizonyos, mégpedig az, hogy a kiskörei vízlépcső rendeltetéseként előirányzott hasznosítások közül a Tisza-tó a vízparti pihenés, az üdülés feltételeinek létrejöttével, valós társadalmi igényt elégít ki. A Tisza-tó térségének szinte valamennyi településén, így választókerületem városaiban is, falvaiban is erőteljes idegenforgalmi fellendülés tapasztalható. Természetesen a térség korábbi elmaradottsága és infrastrukturális hiányosságai miatt ez a fejlődés csak relatívan jelentős. A nagy állami beruházás további sorsa ökológiai egyensúly fenntartása, a víz minőségének megőrzése sajnos, máig sem megoldott kérdés. Számos fontos és égető problémát lehetne még felvetni, mint például az eliszapolódás mértéke, a vízi növényzet terjedése, a partvédelem, a vészesen csökkenő halállomány kérdése, és még sorolhatnám tovább. Azt gondolom, hogy a Tisza-tó sorsát, jóllehet a helyieket nemigen kérdezték meg, hogy akarják-e vagy sem, országos súlyú kérdésként kell hogy kezeljék az illetékes tárcák, mert ez a kérdés túlnő a helyi önkormányzatok lehetőségein. Ezért azt kérdezem a közlekedési, hírközlési és vízügyi államtitkár úrtól, hogy milyen stádiumban van a Tisza II. vízlépcső, és a létesítményeire vonatkozó hatásvizsgálat. Másodsorban azt szeretném megkérdezni, hogy a vizsgálati eredmények birtokában kíván-e a tárca hatékony intézkedéseket tenni a félbehagyott állami nagyberuházás állagának megőrzése és a tapasztalható káros folyamatok megakadályozása érdekében?
Kérdésem az ipari és kereskedelmi államtitkár úrhoz a következő lenne: A zsúfolt vízparti területek – a Balaton, a Velencei-tó – tehermentesítése, valamint az ország középső és keleti tájegységének idegenforgalmi fejlődése érdekében kíván-e a tárca intézkedéseket tenni a közép-tiszavidéki üdülőkörzet kiemelésére vonatkozóan. Köszönöm a figyelmüket.
