KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a kérdést. Tegnap este voltam éppen az adóhivatalnál – nem emiatt, hanem hogy először találkozzak az adóhivatal országos és területi vezetőivel, akik körülbelül ugyanezeket a panaszokat mondták el nekem a másik oldalról, hogy a hivatal oldaláról mennyi probléma van.
Szeretnék néhány dologra elég röviden reagálni.
Kétségkívül igaz, hogy nehezebben vagy egyáltalán nem kerülheti el az adózást az, akinek az elszámolása szigorú szabályokhoz kötött, jövedelmének minden forintja nyomon követhető, mint az, akire nézve az előírások lazábbak, vagy jövedelme – zsebből zsebbe vándorolva – alig ellenőrizhető. Igaz az is, hogy akik elkerülik az adózást, azok ezt mások terhére teszik, tehát fel kell lépni ellenük.
A tapasztalat szerint konszenzus van abban, hogy az adózatlan jövedelmeket fel kell tárni, és meg kell adóztatni. Nincs azonban konszenzus az ehhez szükséges eszközök megítélésében. Vannak, akik sérelmesnek, szükségtelennek, terhesnek, bürokratikusnak, személyiségi jogot sértőnek tartják az ellenőrzéshez megkövetelt bizonylatokat, nyilvántartásokat – elég, ha csak az adatszolgáltatás, a nyugta körüli vitákra utalok –, mások viszont éppen ezeknek az eszközöknek a bővítését, erősítését szorgalmazzák. Ezeket az eltérő nézeteket nyomon követhettük a tisztelt Ház által elfogadott, az adózás rendjéről szóló törvény előkészítése során is. Meg kell mondani, hogy ez a törvény ebből a szempontból nem túl jól sikerült, tehát nagyon nehezen lehet e törvény alapján azokat a követelményeket érvényesíteni, amit a képviselő úr és mások is joggal számon kérnek.
Az álláspontunk ebben a kérdésben az, hogy az állampolgári jogok tiszteletben tartása mellett, az indokolatlan többletterheket elkerülve, az adóhatóság számára minden olyan eszközt biztosítani kell, amivel elérhető, hogy az adót mindenki valós jövedelme után fizesse.
Ami a konkrét kérdéseket illeti: évente 200-300 esetben teszünk büntető feljelentést. 1990-ben 149 feljelentés volt, ebből 11 közkegyelem alá esett. Meg kell mondanom, hogy a tisztelt magyar bíróságok rendre az adóhatóság ellen ítélnek, aminek két oka lehet. Az egyik, hogy az adóhatóság esetleg nem jól képviseli a véleményt. A másik ok: nagyon sokan úgy vélekednek, hogy ez a régi pártállam bűnös adótörvénye, és hadd fusson az állampolgár.
Ismerjük az adóbevallást elmulasztókat, és ellenük évente többezer szabálysértési eljárást folytattunk le. Az elmúlt évben csak a fővárosi adóhatóság kétezer ilyen, bevallást elmulasztó adózónál folytatott soron kívüli vizsgálatot. Az adóhatóság által feltárt adóhiányok összege sem jelentéktelen. 1990-ben például 12 milliárd forint volt, ebből 2 milliárd forint volt a feltárt jövedelemadó-hiány.
Az ügyek publikálásánál egy hivatalnak, egy hatóságnak diszkréten kell eljárnia. Sokkal jobbnak tartjuk, ha egy ügy csak a legeslegutolsó fázis lezárása után kerül publikálásra, tehát bírósági tárgyalás vagy határozatok után lehet, mert akkor objektív az ügy, addig függőben van.
Január 1-jétől hatályba lépett az adózás rendjéről szóló törvény. Az adózatlan jövedelmek feltárásához az adóhatóságnak az eddigieknél valamivel több eszközt biztosít, ezekkel élni fogunk.
A luxuscikkekkel kapcsolatban: nálunk jelentős fogyasztási adó terheli a luxuscikkeket, például az ezüstnél ez 30%, az arany, drágakövek, ékszerek esetében 90%. Meg kell mondanom, hogy a közös piaci országok adórendszeréhez közelítve nem a fogyasztási adók még további emelése, hanem inkább helyenként mérséklése válhat majd szükségessé – gondoljanak a gépkocsira.
Amire a képviselő úr gondolt, azt a fogyasztási adó nem oldja meg, ehhez a vagyonadó-rendszer kell, aminek első elemeit most a helyi önkormányzatok – idén nem nagy kedvvel – egyszer csak elkezdik alkalmazni.
A taxaméter ügye nem az adóhatóság ügye. Ha a Közlekedési Minisztérium előírja mint közlekedési feltételt, normát, hogy ilyen kell, adattárolós, akkor mi nagyon boldogan egyetértünk. Meg kell beszélni ezt a különböző kamarákkal.
Végül a feketegazdaság. Önmagában nem adózási kérdés. Az adózás a végső állomás. Egy korábbi interpellációban fölmerült egy olyan tipikus tevékenység, amit adózatlanul és nagy haszonnal folytatnak… (Derültség.) A gyökereket kell megszüntetni – és mi a gyökér megszüntetése: minél inkább azonos versenyhelyzetbe hozni több embert. (Derültség.) Ez a titka az ügynek – nem erre a szakmára mondtam. (Derültség.) Köszönöm, Kérem, fogadja el a válaszomat. (Gyér taps.)
