SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Sajnos, rossz hírt kell mondanom… (zaj) …, tudniillik, a bizottsági ülés konklúziója végül is az, hogy nem tudunk ma dönteni, nem tudunk ma szavazni. Szabad legyen még egyszer az előzményekre rámutatnom.
Korábban az önkormányzati bizottságtól érkezett hozzám egy jelzés, amely konkrét törvényhelyek megjelölése nélkül fölvetette annak a lehetőségét, hogy esetleg ez a törvény valamilyen tekintetben kétharmados megerősítésre szorul. Részben erre a fölvetésre is tekintettel, de részben ettől teljesen függetlenül, abból is kiindulva, hogy az alkotmányügyi bizottságnak alapvető kötelezettsége mindig megvizsgálni, hogy valamely törvényhely elfogadása nem szorul-e kétharmados szavazatarányra, az e témakörben tartott legutóbbi ülésen – elnézést, rögtön mondom az időpontját is –, az 1990. május 30-án megtartott bizottsági ülésen megkérdeztem az alkotmányügyi bizottság valamennyi ott lévő tagját, hogy – hadd idézzem – "Bármely bizottsági tagunk indokoltnak látja-e előzetes állásfoglalását abban, hogy a fővárosi törvénynek egésze vagy akár valamelyik szakaszai is nem egyszerű szótöbbséggel nyerne elfogadást." Erre a kérdésemre egy bizottsági tag sem adott olyan jelzést, hogy valamely törvényhely kétharmados többséget igényelne.
Tizennégyen voltak jelen, négy ellenzéki képviselő is – legalábbis a szavazás eredményéből erre kell következtetnem, mert a végső szavazás az volt, hogy a bizottság – 9 "igen" szavazattal 4 tartózkodás mellett, tehát ellenszavazat nélkül – akként foglalt állást, hogy ez a törvény, úgy ahogy van, egyszerű szótöbbséggel fogadandó el. Ezt a jelentésünk is tartalmazta, sőt, a részletes vita során, amikor szót kaptam, hogy mint bizottsági elnök ismertessem az alkotmányügyi bizottság állásfoglalását, külön kitértem rá, és valamennyi képviselőtársunk füle hallatára megismételtem a bizottság állásfoglalását: ez a törvény egyszerű szótöbbséggel fogadandó el. Hozzá kell tennem, hogy a kormánykoalíció három pártja arra az álláspontra helyezkedett, és most, a bizottságbeli nyilatkozata szerint helyezkedik ma is, hogy nincs ilyen törvényhely. A kormánykoalíciót alkotó országgyűlési képviselőknek, legalábbis a bizottsági tagjaik megnyilatkozása szerint, az az egyértelmű álláspontja, hogy ez a törvény egyszerű szótöbbséggel fogadandó el.
Ezek után, ahogy most fölmerült ez a lista – amiről azt sem tudjuk pontosan, kitől származik –, illetve fölmerült a fölvetés az SZDSZ részéről, hogy mégis lenne kétharmados szavazat, a bizottsági ülésen megpróbáltuk tisztázni, hogy mely helyek azok. Kiderült, hogy legalább 20 vagy 25 ilyen javaslatról van szó, amiről eddig semmiféle konkrét jelzés nem érkezett. Az ülésen Kóródi Mária képviselőnő, az önkormányzati bizottság képviseletében eljáró SZDSZ-es képviselőtársunk jegyzőkönyvbe diktálta ezeket a javaslatokat.
A FIDESZ igen tisztelt képviselője úgy nyilatkozott, hogy azt ma nem tudja még megjelölni, de vállalja, hogy szerdáig a bizottság rendelkezésére bocsátja azokat a törvényhelyeket, megjelöli írásban azokat a törvényhelyeket, amelyek véleményük szerint kétharmadosak.
A Magyar Szocialista Párt képviselője nem tett olyan nyilatkozatot, hogy valamely törvényhely kétharmados lenne, de az ellenkezője tekintetében is mellőzte állásfoglalás kialakítását. (Derültség a jobb oldalon.)
A függetlenek részéről eljáró Czoma képviselő úr kijelentette, hogy véleménye szerint nincs olyan hely, nem veti föl annak kérdését, hogy bármi is kétharmados lenne.
A lényeg az, hogy a FIDESZ és az SZDSZ nagyszámú és részben most sem pontosított és pontosan, konkrétan most sem megjelölt törvényhelyre mondja azt, hogy kétharmados.
Ebben a helyzetben az alkotmányügyi bizottság nem mondhatja azt, és nagyon helytelen lenne, hogyha egyszerűen a bizottságban kialakult vagy meglévő koalíciós többségre támaszkodva, úgymond – és most hadd hivatkozzam én erre – szavazógépi elv alapján meg sem vizsgálná azokat a javaslatokat és fölvetéseket, amiket az ellenzék igen tisztelt képviselői meglehetősen elkésve ma előterjesztettek, és itt jelezték. Ezért az ülést érdemi munka nélkül el kellett napolnom, azzal a javaslattal és indítványtétellel, hogy egyrészt le kell vonnunk azt a sajnálatos konzekvenciát, hogy ma az Országgyűlés ezek miatt a mulasztások miatt nem tud szavazni és nem tud dönteni az ügyben, de javasolnám a mielőbbi tárgyalását a kérdéseknek, és fölvetem annak gondolatát, hogy esetleg a bizottság szerda délelőtt ezt a kérdést megtárgyalná, és szerda délután a szavazás megejthető lenne, és úgy-ahogy a késedelemből eredő hátrány – aminek a részleteit nem akarom ecsetelni – valamelyest eliminálható lenne.
Köszönöm szépen. (Zaj a jobb oldalon.)
