SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF):
SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF):
SZENTÁGOTHAI JÁNOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgatva ezt a vitát, az embernek sajátságos déjá vu érzése támad. Ezt egyszer – pontosabban 43 évvel ezelőtt – fordított irányban átéltük. Akkor a szöveg így szólt: "Marx, Engels és Lenin szerelmére – mert szentháromságuk, ugyebár, nekik is volt –, csak nem fogjátok szegény gyermekeitek lelkét ilyen kettősséggel rombolni, hogy az iskolában megtanulják az igen tudományos világnézetet, otthon pedig a régi vallási obskurantizmussal tömni a fejüket!" Minden nehézség ellenére honpolgáraink közül néhány százezren – de százezren biztosan – gyermekeinken ezt a "lélekrombolást" elkövettük, de a súlyos "lelki hasadás tünetei" egyiküknél sem jelentkeztek. Sőt, a mai ijesztő ifjúsági bűnügyi statisztikánkat elemezve: alkoholizáló, szipós, sőt ide s tova kemény drogos vagy egyéb úton társadalmon kívülre került fiatalok véletlenül sem ezekből a "roncsolt lelkivilágú" gyermekekből kerülnek ki, hanem azokból, akiket az előírások szerint neveltek, vagy inkább nem neveltek.
Most bizonyos újliberális padsorokból hangzik fel az aggodalom: erőszakot követnek el a személyiségi jog és a szegény gyermekek lelkiismereti szabadságán.
Tisztelt aggódó képviselő hölgyeim és uraim! Régi vicc a klasszikus közmondás szerint nincs, csak később született ember. Ezt a mesét már hallottuk, kérünk újabb érveket. Népünk többsége, ha nem zavarják össze ultraliberális riogatással, nagyon is jól tudja, hogy ifjúságunkat nem ezek a veszélyek fenyegetik – de erről majd néhány perccel később.
Egyetértek viszont azzal az aggállyal, hogy az egyházak és felekezetek most első menetben ne vállaljanak olyan terheket, amelyeket most nem tudnak – de talán még tíz év múlva sem – működő tartalommal kitölteni, ezért bármilyen határidő kijelölése üres jogi forma számomra. Amit ők hoztak létre – nem állami közpénzekből –, az az övék, bármikor is válhat visszaadásuk reálissá. Értve ezen azt, hogy az ott elhelyezett fontos intézményeket mikor lehet jól elhelyezni. De olyanforma konklúziók, hogy ezzel a Kormány saját hatalmi befolyását akarná biztosítani az egyházakra és felekezetekre, az bizarr agyszülemény.
Lassan ideje volna rájönni, hogy a rendszerváltás addig nem az igazi, míg vérünkké nem válik, hogy a közösséget – a családtól a nemzet egészéig – a bizalom tartja össze, az a hit, hogy a másik is jót akar. Jogi szabályozás és garanciák kellenek, de ezek csak azok elleni védekezésként, akik e tisztességes konszenzuson kívül akarnak működni. Ennek fényében eléggé irracionálisak ezek a homousionhomoiusion hitviták: csak ezúttal az "i" helyett a "re" szócska a botránkozás köve: privatizáció – reprivatizáció a bűvös szólam ma. Jobb lenne, ha a képviselőket tiszteletdíj-elvonás terhe mellett arra köteleznénk, hogy – remélem csak emlékezetük felfrissítésére – végignézzenek egy "Az ember tragédiája" előadást – nem kell feltétlenül avantgárd rendezéssel –, ahol Madách Imre a VII., konstantinápolyi színben ezt mondatja szereplőivel: "Patriarcha: E gonosz hitűek a Szentháromság rejtélyes tanában a homoiusiont hirdetik, míg az egyház a homousiont alapítá a hit cikkeül.
Barátok: Halál reájuk, már a máglya ég.
Ádám: Adjátok fel, barátaim, azt az i-t, szebb áldozat lesz életmegvetésetek a szent sírért vívandó hős csatában.
Egy agg eretnek: Sátán, ne kísérts, mink igaz hitünkért ott vérezünk, ahol Isten rendelé…" Ez az idézet az eredeti Arany János javította szövegből való. (Taps.)
No tehát, ezer év után megintcsak itt vagyunk: hitelv kérdése lett ez a kis előrag "re". Mintha ugyan például falucskánként tíz-húsz holdnyi pap- vagy kántorföld adná meg a kegyelemdöfést mezőgazdaságunk sajnos valóban veszélyben lévő épületének. Ha ezen múlna, a rolót akár azonnal le is húzhatjuk. Azok a derék vidéki papok, kántorok és egyházfiak ezt a földet – ha netalán nem a legjobb központi tagokból is hasítanák ki – legalább úgy megművelik, mint a nagyüzemi gazdaságok szélein parlagon hagyott vagy nagygépekkel agyongázolt, nem jelentéktelen parcelláit, felhagyott gyümölcsösöket és szőlőket. (Taps.) Ők legalább majd felszedik a termést és végső esetben fel is etetik saját háztájuk körüli állatokkal.
Ezt összekeverni a régi egyházi nagybirtokkal, és ezzel riogatni a mezőgazdasággal foglalkozó polgártársainkat valóban bizarr csúsztatás és demagógia.
Erre elég világosan a múlt Parlamentben is megmondtam, hogy mindenről lehet szó, de természetesen egyházi nagybirtok visszaadása szóba sem kerülhet. A FIDESZ általában igen nagyra becsült vezérszónoka félti a nagy egyházak "túlkapásaival" szemben a kis vallási közösségeket. Ehhez annyit, hogy a pártállam a politikailag "veszélyes" történelmi egyházakkal szemben aránylag békén hagyta a régebben szektáknak nevezettet, és annak idején, 1945-ig valóban üldözött kisebb közösségeket. Ilyen kisebb közösségben nőttem fel mint gyermek, tehát tudom, hogy miről beszélek.
Ezért őket a mai helyzet sokkal felkészültebben találja. Szívesen elkalauzolom a FIDESZ delegációját például a keresztyén testvérgyülekezet budapesti imaházába, annak bemutatására, hogy egy törpe és nagyobbára egyszerű emberekből álló közösség a 70-es és 80-as évek fordulóján is mit tudott építeni – nem költségvetési segélyből. Ez egyben modell is arra, hogy az egyházak és felekezetek majd saját erőből is, ha talpalatnyi helyen megvethetik lábukat, mit tudnak az államtól teljesen elválasztva elérni. 45 év ide vagy oda, az nem változott, hogy az azelőtt szektáknak nevezett kisebb közösségek fő gondja a belső elmélyedt hitélet; a történelmi egyházak és felekezetek ennél azonban a történelem tanúsága szerint ezelőtt is más feladatokra vállalkoztak és továbbra is vállalkozni óhajtanak. De – és itt van az a közmondásos eb elhantolva – manapság nem csupán áltudományok vannak, hanem álvallások is. Ezeket a tömegkommunikáció közegei – értsd médiák – lelkesen propagálják, csakúgy, mint az áltudományokat. Erről jelzésszerűen írtam a Magyar Nemzetben a közelmúltban megjelent cikkem végén; többet itt erről talán nem kell mondani, csak annyit, hogy a vallásokban csakúgy, mint a természettudományban, sok a misztikum. A természettudományokban is. Ha ezt a ceruzát elejtem (elejti a ceruzát) , akkor leesik, ez is misztikum addig, míg a mélyen tisztelt és általam nagyra becsült elméleti fizikusok, az úgynevezett grand unifide priori, a minden ismert erőt egységesítő teóriában meg nem egyeznek. Pillanatnyilag ilyen megegyezés még nincs. Továbbra is a gravitáció is misztikum csakúgy, mint egy csomó vallásos képzet. De ezt nem szabad összetéveszteni a mágikussal, ez a fontos, amit egy modern társadalomnak jobb elhagyni, mint túlélt tudati elemet. Tényleg túlélt, de ez a mágikus, és nem a misztikus.
A vallások szerepéről a modern társadalmakban az én liberalizmusom mestere, Johann Wolfgang von Goethe már kétszáz évvel ezelőtt azt mondta – pedig ő ugyebár aligha tekinthető nagyon vallásosnak –: "Wer Kultur und Kunst hat, hat auch Religion, wer diese beiden nicht hat, der habe Religion!"
Elnézést kérek, szabadon, emlékezetből idézem, lehet, hogy szó szerint nem egészen pontos, csakúgy, mint nem műfordítói igényű fordításom: aki a kultúra és a művészet birtokában van, annak vallása is van, aki viszont ennek híjával van, annak legyen vallása. Elismerem, kissé cinikus. De egy, az egyházakat és a felekezeteket az államtól radikálisan elválasztó társadalomban talán ma is elfogadható tanács.
A gyermekek lelkét pedig ne a jó pedagógusoktól féltsük, akkor sem, ha netalán hitoktatók. Ezt – tudnillik a gyermek lelkét – a természet az utóbbi százezer év fejlődése során elég jól megcsinálta. Amitől félteni kell a jövő generációt, az a terhes nők dohányzása, alkoholizálása, lelki nyugalmuk hiánya a terhesség előtt, közben és után, a feldúlt és szétesett családok, a rossz, gyűlölködő társadalmi közhangulat. A gyermeknek egy kell: a családi otthon biztonsága és harmóniája. Ezt pedig nem az egyházak által fenntartott iskolák veszélyeztetik. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
