ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idő rövidsége miatt igencsak röviden tudok csak válaszolni. Tény az, hogy a családvédelemmel kezdődik az ifjúságvédelem.
A következőkben az oktatásnak a feladatait fogom ezekre a kérdésekre válaszul adni. Ebben a kérdésben valóban szükséges egy olyan tantárgynak, egy olyan foglalkozásnak a bevezetése, ami az egészséges életmód, a környezetvédelem, család, családi életre oktatna, hiszen ezek olyan feladatok, amire igazán fel kéne már készülni.
Nem arról van szó, hogy akármilyen világnézetű erkölcsi oktatásból állna ez, hanem egyszerűen számsoroknak, tényeknek az ismertetése, hogy hogyan függ össze mondjuk a koraszülés az abortusz kérdésével, testi és szellemi fogyatékos gyerekeknek a születésével és így tovább. Mindezek tehát természettudományos alapon is felkészítik a jövő generációját.
A másik: az óvodai nevelés kérdése. A pedagógusoknak kell pótolni a hiányzó családi hátteret. Valóban, ide is szigorú rendelkezések kellenek. Például Finnországban 40%-ban férfit kell felvenni az óvóképzőkbe, hogy a hiányzó férfit a megcsonkult és általában az anyák által nevelt gyermekek számára biztosítsák a nevelésben.
Az anyanyelv kérdése ugyancsak komoly kérdés, amit az oktatásnak kell megoldani elsősorban azzal, hogy anyanyelvi oktatást biztosít minden rétegnek, minden etnikai csoportnak.
Statisztikailag kimutatható ott, ahol a gyermekek nem az anyanyelvükön kezdik el az oktatásban való részvételt, ott hatványozottan megnő a másodlagos gyermetegség, a dadogás, a dyslexia, a szorongás, egészen az öngyilkosságig, egyszerűen azért, mert a kettős tehert nem bírja el, nem bír egyszerre megfelelni egy iskolai fegyelemnek és teljesítményt számonkérő rendnek, ugyanakkor egy új nyelv elsajátításának. Ezért a nemzetiségi anyanyelvi oktatás mentálhigiéniai kérdés azon túl, hogy elemi jogokat érint.
A legnagyobb, amit ma a szűkös viszonyok között is a nevelésben biztosítani tudunk, és ez minden pedagóguson áll, végre önmagát adja. A kisgyermek nem azért tanul az iskolában, mert tudja, hogy belőle híres atomfizikus lesz, hanem azért, mert meg akar felelni egy szerető nevelő egyéniségnek, akinek a kedvéért teljesíti a fegyelmet, a leckét és mindazt, amit az iskola elvár tőle. Az egyéniség a legnagyobb nevelő erő az iskolában és ez a legszűkösebb körülmények között is még biztosítható.
Az iskola adja a szellemi, a testi és az érzelmi eszközkészletet, ezért itt komolyan át kell gondolnunk a jövő oktatását, amiben – különösen az első osztályokban – a lexikális tudást és a kényszer-teljesítmény elvárását szorongással teljesítő gyermekeknek több testi mozgást kell biztosítani, tehát meg kell növelni a testnevelési órák számát. Erre kész tervek vannak olyan helyekre is, ahol nincs tornaterem, ott is lehet újfajta módon a testi mozgást kulturáltan, az egészségnek megfelelően gyakoroltatni.
Meg kell adni az érzelmi nevelés lehetőségét, ezt a művészeti nevelés jelenti, aminek nagyobb lehetőséget kell biztosítani az alsóbb osztályokban.
Mivel az időm lejárt, csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy valóban biztosítani kell a nyolc osztályt kijárt diákok továbbtanulását, akkor is, ha nem kerülnek be az eddigi iskolarendszerbe. Erre több helyen vannak már kísérletek, 9-10 osztállyal, ezeket a kísérleteket, kezdeményezéseket támogatjuk, kiépítését - attól függ, hogy hol van erre vállalkozó, aki ezt a nehéz, de nagyon fontos feladatot magára vállalja –, ezt kell az oktatási politikának támogatni.
Biztosítani kell a sokszínű iskolarendszerben az átjárást, a világos követelményrendszert és az európai kapcsolatokkal a nemzetközi iskolai továbbképzést, a külföldi egyetemekre való járást, megnövelve a továbbtanulók számát. Ezek azok a feladatok, amivel ez a tárca a közeljövőben meg kell küzdjön. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
