DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ):
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ):
DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Kormány által készített A gyermekek és a fiatalok a magyar társadalomban – a 90-es évek régi és új kihívása c. helyzetjelentés bevezetőjében tisztázza azt a kérdést, hogy kikről beszélünk a mai politikai vitában. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a jelentés a magyar társadalom 0–25 éves népességcsoportjáról ad helyzetképet. Arról a több mint 3 és fél millió 1966 és 1991 között született magyar gyermekről és fiatalról, akik az ország lakosságának 34,2%-át jelentik. De politikai értelemben kikről, illetve egészen pontosan miről is beszélünk?
A politika alapvetően jövőorientált emberi cselekvés. Különösen igaz kell, hogy legyen ez az állítás a 90-es évek Magyarországán. Hosszú évtizedek diktatúrái után a rendszerváltással történelmi esély van Magyarországon arra, hogy megteremtsük a szabadság és a demokrácia társadalmát. A szabad választások után hatalomra jutott Kormánynak e remélt és kívánt cél megvalósításához, amelyet az egyszerűség kedvéért nevezhetünk szociális piacgazdaságnak, jövőorientált, életképes politikai stratégiával kell bírnia.
Egy ilyen politikai stratégiában generációs helyzetéből adódóan kulcsszerepe van a gyermekeknek és a fiataloknak. Politikai értelemben tehát arról kell beszélnünk, van-e a Kormánynak jövőorientált stratégiai elképzelése. A helyzet elszomorító. A Kormánynak – amint ezt több mint egyéves működése bizonyítja – nincs az ún. szociális piacgazdaság megvalósítását szolgáló politikai stratégiája. A rendszerváltás alapvető kérdéseiben máról holnapra politizál. Az elmúlt egy évben szabadulni akarva a napi gazdasági és politikai szorításokból, intézkedéseivel folyamatosan a kisebb ellenállás felé haladva a fiatal generációkra, a jövőre hárította a terheket.
Úgy tűnik, a Kormány az elmúlt évtizedek számláját a jövő generációival akarja megfizetni. Félreértések elkerülése végett nem a csőd létrejöttét, hanem annak megoldását szolgáló elképzeléseket kérjük számon a Kormányon. Véleményünk szerint megáll mindenkinek a felelőssége, annak is, akit a csőd létrehozásáért terhel a felelősség, s megvan azoknak is, akiknek a csőd megoldását szolgáló elképzeléseket kell kidolgoznia s azokat megvalósítania.
A megelőző évekhez képest változatlan logikára épül az 1991-es költségvetési törvény, a családellenes személyi jövedelemadó-rendszer fenntartása, változatlan az oktatási rendszer, a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény szűkre szabott keretei közvetve, illetve közvetlenül néha már az elviselhetetlenségig növelik a családokra, a fiatal generációkra háruló terheket.
A fiatal generációkat érő társadalmi ártalmak alapjaiban különböznek a más generációkat sújtó ártalmaktól. Ezek nem pillanatnyi terheket jelentenek, hanem az itt és most elvett, illetve elvesztett lehetőségek – oktatás, képzés, munkatapasztalat – később nem vagy igen nehezen pótolhatók, s a felnövekvő generációk kénytelenek továbbgörgetni terheiket.
A Kormány osztogatásos privatizációs elképzelései, amint ez például a kárpótlási törvényből kitűnik, reménytelenül beszűkítik a fiatal generációk tulajdonossá válásának lehetőségeit úgy, hogy a tulajdoni rendszer átalakításának terheit nekik is viselniük kell. Ezzel a Kormány politikája lényegében polgárosodásuk előtt zárja el az utat. Ebben a helyzetben reális a veszélye annak, hogy a 90-es évek fiatal generációi a rendszerváltás gazdasági, szociális és politikai konfliktusainak áldozataivá válnak.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és uraim! A kelet-középeurópai országok kommunista diktatúráinak megdöntésében elvitathatatlan a fiatalok tömegeinek szerepe. A demokráciához, a pluralizmushoz való viszonyuk a mostani nehézségekkel terhes években alakult ki. A ma fiataljainak a fiatal magyar demokráciához való viszonya a jövő alapkérdése. Kötődéseiket saját és generációjuk élethelyzete határozza meg. Mindenki számára intő jelnek kell lennie, hogy az újraegyesített Németország keleti tartományaiban a fiatalok romló életkörülményeik hatására egyre nagyobb számban válnak fogékonnyá a különböző szélsőséges ideológiák iránt.
A kormánypárt soraiból gyakran hallani olyan hozzászólásokat, amelyekből úgy tűnik, lenézik az ifjúságot. Élettapasztalatok híján butának, a kommunista agymosás áldozatainak, tucatos műveltségűeknek, nemzeti tudatukban sérülteknek tekintik a fiatalokat. Olyan embereknek, akiknek a politikai szocializációját a paternalista gyámkodás vezérelte nevelés jelenti.
Röviden összefoglalva az eddig elmondottakat, a gyermekek és az ifjúság helyzetét a kormányjelentésben korrekten leírt, úgynevezett kemény szociológiai, statisztikai és demográfiai tényeken túl az jellemzi, hogy a rendszerváltás körülményei között a Kormánynak nincs jövőorientált politikai stratégiája és így gyakorlata, amely a szükséges állami feladatvállalás keretein belül javíthatna a gyermekek és a fiatalok súlyos élethelyzetén, és megteremthetné a hosszú távú gazdasági, társadalmi és politikai szocializációjuk alapfeltételeit.
Hölgyeim és Uraim! Felszólalásom hátralevő részében a gyermekeket és a fiatalokat sújtó problémák özönéből néhány, általunk különösen fontosnak tartott kérdésről szeretnék röviden beszélni.
1. A lehető leghamarabb a magyar jogrendszer részévé kell tenni a Parlament elé 1991. számon beterjesztett, a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Az egyezmény ratifikálása teremti meg a gyermekek és a fiatalok számára a jogrendszerünkből eddig még hiányzó alapvető emberjogi garanciákat.
2. Tarthatatlan, hogy a Kormány és a Parlament tehetetlenül szemléli a mára teljesen szétzilálódott oktatási rendszert. A gyermekek és a fiatalok százezrei a demokrácia és a piacgazdaság körülményei között használhatatlan ismeretek, készségek és képességek birtokába jutnak, és ezzel felelős polgárrá válásuk ellehetetlenül.
3. Ma már nyilvánvaló, hogy súlyos hiba volt a költségvetési törvény vitája során a kamatadó emelésekor a FIDESZ javaslatának elutasítása, amely az adósok törlesztőrészletének megállapítását azok jövedelmi helyzetéhez igazította volna, így kedvezményezve a fiatal generációkat.
4. Az ifjúság pályakezdési gondjainak távlatos megoldását két átfogó program párhuzamos megvalósulása eredményezheti. Egyrészt a hatékony piacgazdaságra való áttérés, másrészt az oktatási és képzési rendszer teljes megújítása – olvashatjuk a 2654. szám alatti kormányjelentésben. Igen, ezzel mélyen egyetértünk. Sajnos azonban ma e két átfogó program körvonalai sem láthatóak. Ezért amíg egy működő képzési és átképzési rendszer nem tudja felvenni a pályakezdőként munkanélkülivé vált fiatalokat, addig más munkanélküliekkel egy tekintet alá kell esni.
5. Szociális értelemben az elmúlt években a társadalom peremére került a gyermek- és ifjúsági réteg, ma egyre nagyobb létszámú csoportjai kerülnek a periféria perifériájára. E folyamatok ismeretében elképesztő, hogy a szociális rendszer alapintézményeiben semmi változás nem történt, vagy ha történt, az a lepusztulás irányába mutat.
6. A múlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámolásáról szóló törvény hatályos rendelkezései ellenére a volt KISZ és az Úttörőszövetség vagyonelszámolásáról készített számvevőszéki vizsgálat mai napig nem került a Parlament elé. A korábban ifjúsági célokat szolgáló vagyon folyamatosan kikerült az ifjúsági használatból. A gyermek és ifjúsági társadalmi szevezetek költségvetési támogatásának nevetséges mértéke, valamint a csökkenő ifjúsági vagyon a generáció civil szervezeteinek működését kérdőjelezik meg.
7. Ma lényegében nincs ifjúságkutatás, így a döntéshozók számára nem állnak rendelkezésre pontos és hitelt érdemlő adatok a gyermek- és ifjúsági réteg helyzetéről. Ilyen körülmények között sok esetben lehetetlen a felelős döntéshozatal.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A gyermekek és a fiatalok helyzetéről szóló politikai vitanap értelemszerűen nem old meg egyetlen problémát sem, ezért ne gondolja senki, hogy a vitanap megtartásával letudhatja akár a Kormány, akár a Parlament az ún. ifjúsági ügyeket. A mai esemény éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar demokrácia jövője szempontjából a döntéshozatal minden szintjén – a Parlamentben, a Kormányban, az önkormányzatokban – kikerülhetetlenül figyelembe kell venni a fiatal generációk érdekeit. Amíg ennek a szervezeti intézményi és szemléletbeli feltételei létre nem jönnek, addig is széles értelemben vett azonnali gyermek- és ifjúságvédelmi intézkedésekre van szükség azért, hogy mentsük, ami még menthető. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Kaya Erdem úr, a Török Nagy Nemzetgyűlés elnöke és kíséretének köszöntése
