RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ):
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ):
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen a felszólalásom lényege az, hogy jelezzem, hogy még adok be módosító javaslatot, és ez be fog kerülni időben, nehogy egy pillanattal előbb lezárt legyen ez a téma.
Szerettem volna arról szólni, hogy tulajdonképpen nagyon nagy bűnt követtem el, mert az, hogy ez a törvény itt tárgyalásra került, ebben magam hibás vagyok, hiszen annak idején a 107. §-ban magam erőltettem bele a (2) és (3) bekezdésbe azokat a részeket, amelyek a műemléki és természetvédelmi területeknek a nehezen átadhatóságáról intézkednek. Na most ez a törvény aztán ezt megoldja: nehezen átadhatók. Ugyanakkor meg képviselőtársaim által benyújtott számos zseniális módosító javaslatból arra kell következtetnem, hogy változatlanul baj van, mert hiányzik a műemléki törvény, hiányzik az az építésügyi törvény vagy az az építési törvény, amelyben műemléki előírások vannak. S képviselőtársaim módosító javaslatainak a nagy része e helyett a törvény helyett próbál intézkedni, mint ahogy én annak idején azért kértem, hogy ezek a törvénybekezdés-helyek bekerüljenek, hogy hátha addig kialakul valami, és addig legalább védve van a műemléki vagyon. Mert hogyha akkor a 107. paragrafus eredeti értelmében rögtön, a törvény kihirdetése napján kézbe kerül az ország műemlékvagyona, könnyen előfordulhat - gondoltam én pesszimistán –, hogy egy önkormányzat téglaárban értékesít mondjuk egy kastélyt, annak érdekében, hogy kifizethesse az óvónőknek a bérét, mert egyébként nincs miből. Egyébként erre számtalan példa van, érkeznek hírek arról, hogy kiirtanak erdőket azért, hogy a fa áráért, illetve az elszállíttatás költségei után megmaradó összegből egyáltalán fenn tudják tartani egy faluban a működésképességet. Tehát a természeti és az épített örökség védelme nem megoldott.
Nem ez a törvény fogja megoldani, holott – mondom – a módosító javaslatokból úgy tűnik, hogy képviselőtársaim sem igen látnak más módot, és ennek a törvénynek a szigorításaival próbálják ezt megoldani.
Úgy gondolom, hogy nem célszerű a műemlékvagyont állami kézben tartani. Tehát a korábbi javaslatom nem azt a célt szolgálta, hogy állami tulajdon maradjon, hanem azt, hogy meg legyen védve. Tehát úgy gondolom, hogy az önkormányzatok tulajdonába kell adni az épületeket, de jó lenne, hogyha lenne egy lista, amire ez a törvény egyébként a 49. §-ában utal, amely bizonyos építményeket az állam tulajdonában tartana. Tehát én úgy gondolom, hogy az Országházat vagy a Lánchidat nem kellene magántulajdonba adni. A Lánchíd magántulajdonban volt – nem tudom, tudják-e –, megvásárolta annak idején az ország, és most állami tulajdon. Nem kellene magántulajdonba adni. De azt hiszem, hogy ez egy szűk lista kell, hogy legyen.
És ez a szűk lista jó lenne, hogyha – most fordítok rajta – törvény lenne, nem rendelet. S ebből kifolyólag be is adom a módosító javaslatomat. Úgy vélem, hogy egy törvényt kéne hozni, amely kijelöli azt az ötven, hatvan, maximum száz épületet, amely a magyar állam tulajdonává kell, hogy váljon, illetve az maradjon. De – és ez itt a probléma – akár rendelet, akár törvény, akár a jelenlegi, az e törvényjavaslatban szereplő 49-es passzust vesszük figyelembe, mindenképpen halasztó hatályú javaslattal állunk szemben, hiszen ha kormányrendeletre várunk, ha törvényre várunk, mindenképpen bizonytalan, melyik az az épületmennyiség, amely nem kerülhet önkormányzati vagy magántulajdonba, és amíg ezt a listát nem ismerjük, addig a vagyonátadó bizottságok nem tudnak majd igazán működni. Tehát úgy gondolom, hogy addig is kellene legyen egy lista.
Amint tudom, hogy van egy ilyen lista – mert a minisztériumban készült egy ilyen lista –, arra fogok célzást tenni módosító javaslatomban, hogy legyen törvény, amely az állam tulajdonában tart egy bizonyos épületmennyiséget, de amíg ez megszületik, a minisztérium meglévő listáját használhassák a vagyonátadó bizottságok. Tehát magyarul, hogy a vagyonátadás megkezdődhessék, és ne kelljen várni arra a kormányrendeletre, vagy az általam javasolt törvényre, amit a 49. paragrafus előír.
Úgy gondolom – és ezt előre jelzem, az egyik módosító javaslatomban erről majd a részletes vitában is szó lesz –, hogy egy kérdést mindenképpen borzasztó fontos rendezni. Ez a felelőtlen kezelők kérdése. Ugyanis ebben az országban elképesztő mennyiségű vagyon – az ország történelmi és műemléki vagyona – van kezelői tulajdonba adva, és az illetők ezt nem kezelik, és az ő kezelői joguk alatt ment az illető vagyon teljesen tönkre. És ezért baromi pénzeket – pardon, Országgyűléshez nem illő kifejezés –, rettenetes pénzeket kérnek ma ezeknek az ingatlanoknak az átadásáért, ami megengedhetetlen. Megengedhetetlen az, hogy egy kihasználatlan, tönkrement épületért az a kezelő, akinek a jóvoltából ment tönkre az épület, most vagyonokat kérjen érte.
Tehát helyesnek tartanám, hogy annál a törvényhelynél, amely a használaton kívüli épületekről intézkedik – előre megmondom, Zsebők Lajosnak van egy ilyen módosító javaslata –, hogyha azt valamilyen módon komolyan vennénk, hiszen azok az épületek, amelyek évek óta ebek harmincadján vannak – van egy ilyen könyv is, ami ezt leírja ebek harmincadján címszó alatt –, azok az épületek tulajdonba kerülnének, mégpedig nem azoknak a tulajdonába, akik hagyták eddig tönkremenni őket. És ez ügyben ennek a törvénynek van módja intézkedni.
Tehát én arra kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a törvényt annak a szellemében fogadja majd el, hogy mindazok a módosító javaslatok és mindazok az eredeti törvényjavaslati helyek természetesen életben maradjanak, amelyek a továbbiakban biztosítják azt, hogy Magyarország épített és természeti környezete ne kerüljön ebek harmincadjára, mint ahogy eddig került. Köszönöm. (Taps.)
