HODOSÁN RÓZA (SZDSZ)
HODOSÁN RÓZA (SZDSZ)
HODOSÁN RÓZA (SZDSZ) A Szabad Demokraták Szövetsége 1660-as és 1664-es és 2259-es számú módosító indítványairól, módosítóindítvány-csomagjáról szeretnék beszélni.
Engedjék meg, hogy hozzászólásomat egy idézettel kezdjem, ezen idézet az önkormányzati törvény 68. § (2) bekezdése: "A fővárosi törvényt 1990. november 30-áig kell megalkotni. A törvény előkészítésébe be kell vonni a fővárosi kerületi önkormányzatokat, illetve a fővárosi önkormányzatot." Azóta több mint egy fél év telt el, ez az első részletes vita a törvénytervezetről. Olyan hosszú idő telt el az általános vita lezárása óta, hogy kénytelen vagyok a módosító indítványok sorsáról, történetéről egy rövid összefoglalót adni.
Az SZDSZ parlamenti csoportja több csomag módosító indítványt nyújtott be a fővárosi törvényhez. Egy csomag 1660-as, egy másik 1664-es, majd egy csatlakozó módosító indítvány 2259-es számon került tisztelt képviselőtársaim kezébe.
Az 1660-as számú volt a frakció módosító csomagja. Az 1664-es az önkormányzati bizottság kérésére készült, a főváros és a kerületek első megegyezését tartalmazta.
Elkészülte után a bizottság kormánypárti többsége a Házszabályra való hivatkozással, miszerint polgármesterek nem nyújthatnak be módosító indítványt, nem fogadta el tárgyalási alapnak, ezért az SZDSZ kénytelen volt felvállalni, hogy tárgyalható legyen. Ezt a megegyezést a kormánypárti képviselők nem tekintették legitimnek, nem kezelték egységes egésznek, azt hangsúlyozták: majd ha lesz legitim megállapodás, azokat támogatni fogják. Újabb megegyezés született a főváros és a 22 kerületi polgármester részéről. Ez mindnyájunk számára köztudott, a sajtóból mindnyájan értesülhettünk róla. A főváros és a kerületi polgármesterek tárgyaltak a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetőjével és képviselőjével, ahol ígéretet kaptak arra, hogy amennyiben megállapodás születik, ezt támogatni fogják.
Ez a megállapodás egyrészt beépítette azokat a képviselői módosító indítványokat, amelyeket pártállástól függetlenül nyújtottak be, és az önkormányzati bizottság támogatta őket, másrészt az önkormányzati bizottság által kidolgozott módosító részeket, harmadrészt az 1660-as és az 1664-es módosító indítvány számos pontját. A 2259-es csatlakozó módosító indítvány a megállapodás azon elemeit tartalmazza, amelyeket korábban a bizottság nem támogatott vagy újabb szempontokat vetett fel.
A bizottsági viták során többször hangsúlyoztuk, hogy ezt az indítványcsomagot egységesnek kell tekinteni, együttesen szolgálják azt a célt, ami szerint mind a kerületek, mind a főváros szuverén működőképessége biztosított. Garanciákat tartalmaznak mind a főváros, mind a kerületek számára arra, hogy érdekeik ne sérüljenek.
E módosítóindítvány-csomagból néhány pontot támogatott a Kormány és a bizottság, a csatlakozó 30 pontos módosító indítványból a Kormány kettőt, a bizottság ötöt támogatott.
Engedjék meg, hogy együttesen beszéljek e három módosító csomagról. Az 1660-as és az 1664-es számú csomag több pontját visszavontuk, mindazokat, amelyek az új megállapodásban nem szerepelnek.
A módosító indítványokat témájuk szerint négy csoportra osztva beszélek róluk. Az első a feladatok megosztása, átadása, illetve átvétele a kerületek és a főváros között, a második a főváros és a kerületek bevételei, a harmadik a garanciális kérdések, a negyedik a vagyoni kérdések.
Az első kérdéskör: a feladatok megosztása, átadása, átvállalása. Ebben többé-kevésbé konszenzus tapasztalható a törvényalkotók szándéka és a módosító indítványok között. Most csak azokat említeném, ahol nézetkülönbségek vannak.
Az egyik ilyen a törvénytervezet 8. § (1) bekezdéséhez benyújtott módosító javaslatunk, amely azt indítványozza, hogy törvényben meghatározott megosztásban gyakorolhassák a főváros és a kerületek a települési önkormányzati jogokat. Ezt a javaslatunkat nem támogatta a bizottság.
A törvénytervezet eredeti szövege sérti az önkormányzati törvény 1. § (1) és a 6. § (1) bekezdését, mert megfosztja a települési önkormányzati jogától a fővárost, hiszen a települési önkormányzati feladat- és hatásköröket a kerületekhez telepíti. Így ennek a passzusnak az elfogadásához kétharmados szavazati arány szükséges, hiszen módosítja az önkormányzati törvényt.
A másik vitatott pont a 10. § (3) bekezdés s) pontja. Szeretnénk, ha a Kormány fenntartaná eredeti szándékait, miszerint a lakásgazdálkodás szabályozása fővárosi feladat. Tudni kell azt, hogy a lakások tulajdonjoga a kerületeké. A kerületek garanciáját biztosítja, hogy a szabályozáshoz a kerületek többségének egyetértése szükséges. Nem 22 eltérő, hanem konszenzussal megszülető egységes lakásgazdálkodási szabályozásra van szükség Budapesten. A főváros ne csak a lakáshoz jutás és a csere feltételeit szabályozza. Budapest egységes egész. Nehezen magyarázható, hogy a Rákóczi út páros oldalán más feltételeket szabnak az elidegenítéshez, mind a páratlan oldalon.
Nagyon nagy aránytalanságot eredményez az is, hogy bizonyos kerületeknek 1600, más kerületeknek 35 ezer önkormányzati tulajdona, lakása van. A polgármesterek megegyezése garanciát nyújt arra is, hogy az elidegenítésből és hasznosításból befolyó bevételeket csak lakóházépítésre, felújításra és ezekkel összefüggő beruházásokra lehet felhasználni.
Budapest rugalmas működésének előfeltétele, hogy a főváros és a kerületek kölcsönösen adhassanak, illetve vállalhassanak át egymástól feladatokat. De semelyik fél ne legyen abban a helyzetben, hogy olyan feladatokat kényszerít a másikra, amelyet az nem kíván vagy nem tud ellátni. A probléma kulcsa itt is a garanciák kérdése.
Módosító indítványunkban biztosítani kívánjuk a kerületeknek azon jogát, hogy a főváros akaratuk ellenére ne kényszeríthessen rájuk számukra elvégezhetetlen feladatokat, hiszen a feladatok ellátásához felelősség is társul.
A főváros felelős a törvényben számára előírt feladatok ellátásáért, és ezért elfogadhatatlan számunkra, hogy egy MDF-es módosító indítvány szerint a Fővárosi Közgyűlés akarata ellenére a kerületek egyoldalúan elvonhassanak fővárosi feladatokat. Ez egyrészt gyakorlati, másrészt jogi képtelenség.
A második kérdéskör a főváros és a kerületek bevételei. Ez az a terület, ahol konszenzus született a bizottsági tárgyalások során, hiszen könnyű volt belátni, hogy a bevételek jelentős, nem címkézett részét lehetetlen egyértelműen feladatokhoz kötni. Mind a kerületeknek, mind a fővárosnak vannak olyan feladatai, amelyhez nem címzetten kapnak támogatást. Ilyenek például a tömegközlekedés, úttisztítás, -karbantartás, szemétszállítás stb. Itt elfogadták módosító indítványunkat, mely szerint bizonyos normatív támogatások és a helyi adók osztottan illetik meg a kerületeket és a fővárost. A megosztás módját viszont úgy kívántuk megváltoztatni, hogy a Fővárosi Közgyűlés ezt szabályozó rendeletéhez itt is szükség van a kerületek többségének egyetértésére.
A harmadik kérdéskör a kerületi garanciák biztosítása. Az előbb már említett két garanciális elemen, a feladat átvállalásán, valamint az osztott bevételek meghatározásán túl a főváros általános rendezési terve elfogadásához módosító indítványunk szerint szükséges lenne a kerületek többségének egyetértése. Mint hozzászólásom eddigi részéből is kitűnt, módosító indítványaink azt a célt szolgálják, hogy a kerületek számára sorozatosan garanciákat építettünk be a törvénytervezet szövegébe, egyrészt abból a célból, hogy feloldjuk az önkormányzati törvény azon ellentmondását, amely szerint egy területen két önkormányzatot hozott létre ugyanazokkal az alapjogokkal, másrészt hogy a kerületek saját ügyeikben önállóan járhassanak el.
Tudjuk, hogy ez az eredeti törvényjavaslathoz képest egy gyengített, de még működő főváros-koncepciót érvényesít.
A fővárosi és a kerületi polgármesterek megállapodásának nem egységes csomagként való elfogadása azonban egy gyenge és működésképtelen Budapest képét vetíti elénk.
Negyedik kérdéskör a vagyoni kérdések. A törvényjavaslat vitája során az önkormányzati bizottság a főváros vagyoni helyzetének rendezésére egy egységes csomagot dolgozott ki az eredeti törvényszöveghez képest. Bár ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaink, a fővárosi polgármesterek megegyezésének megfelelően e részhez módosító indítványokat nyújtottunk be, megdöbbenve állunk a kormányzat azon vadonatúj törekvése előtt, mely a vagyoni kérdések rendezését teljes egészében száműzni szándékozik a törvényjavaslatból. A főváros egyrészt osztozik az összes önkormányzatot sújtó kormányzati politika következményeiben, miszerint még mindig nem került elfogadásra az önkormányzati tulajdoni törvény, másrészt azonban minden önkormányzatnál kiszolgáltatottabb, amennyiben sem a főváros, sem a kerületek közel 8 hónappal az önkormányzati választások után még mindig nem rendelkeznek azokkal a vagyontárgyakkal, amelyeket az önkormányzati törvény 107. §-a a törvény erejénél fogva már az önkormányzatok tulajdonába adott. A főváros esetében sem tisztázott, hogy melyik önkormányzat tulajdonába adta az önkormányzati törvény.
A Parlament jelenlegi munkarendje szerint nem biztos, hogy ezen az ülésszakon elfogadásra kerül a vagyoni törvény, ezt a helyzetet csak bonyolítja, hogy ez a törvény ugyanúgy alkotmányossági problémákat vet fel, mint a kárpótlási törvény.
Elképzelhető, hogy a főváros egy évvel megalakulása után még mindig nem fog rendelkezni vagyonával. Mindnyájan tudjuk, hogy a főváros költségvetése reálértékben 25-30%-kal marad a tavalyi szint alatt. 20-25 milliárd forint az a hiány, amellyel a fővárosnak és a kerületeknek az idén szembe kell nézniük.
A fővárosnak három módja van, hogy ezt a hiányt pótolja. Emelheti a közszolgáltatások díjait, kivethet helyi adókat, és vállalkozhatna vagyonával, ha lenne neki.
A Parlamentnek kötelessége olyan helyzetet teremtenie, hogy a főváros hiányainak pótlására e harmadik eszközzel élhessen.
Végezetül még egy kérdést vetnék fel, nevezetesen azt a kormánypárti módosító indítványt, mely felhatalmazná a Kormányt, hogy a főváros általános rendezési tervét előzetesen véleményezhesse. Ez szemben áll az önkormányzatiság szellemével, hiszen semmilyen más önkormányzat számára nem ír elő ilyen kötelezettséget.
Nem fogadható el az indoklásnak e tekintetben a főváros különleges helyzetére való utalása sem. A főváros valóban különös helyzetben van. De ez eddig csak hátrányos megkülönböztetésekben mutatkozott meg. 1990. november 30-a helyett máig nem született meg a fővárosi törvény. Tulajdonához a főváros nem jutott hozzá. A költségvetési törvény következtében legnagyobb pénzügyi hiánnyal a főváros küzd. A kiegészítő állami támogatásokból kormánypárti módosító indítvány nyomán a megítélt 1 milliárd forintból 600 milliót kívánnak elvenni.
Legvégül kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a fővárosi polgármesterek megegyezése nyomán született módosító indítványainkat egységesen kezeljék s mindegyiket támogassák. Meggyőződésem, hogy az ezzel a módosító javaslattal elfogadott törvény biztosítja egyedül a főváros egységes fennmaradását és működését. Bízva az önök törvényhozói felelősségében, kérem, támogassák módosító indítványainkat. (Taps.)
