RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ):
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ):
RÁDAY MIHÁLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyminiszter sürgette a közlekedési minisztert, hogy nyújtsa már be a költségvetését, és amikor benyújtotta, akkor abban mindössze négy pont volt, amiket fejleszteni kívánt, a negyedik Budapest. A címzett, vagyis a pénzügyminiszter Kossuth Lajos, a közlekedési miniszter Széchenyi István. 1848. júniusában Budapest fejlesztésével kapcsolatban azt mondta: "Ha valóban hazát akarunk alkotni, mindenekelőtt szükséges, hogy Budapest, mint a haza szíve iránt legnagyobb gondunk legyen. Ha Budapesten uralkodik a valódi rend, százszorta könnyebb a hon legtávolabbi vidékein is rendet tartani fenn, mi feltétele nemcsak kifejlődésünknek, hanem még fennmaradásunknak is. Budapestre napról napra több ember fog összetódulni, és ekképp szükség már most oly javításokat tenni a két város határában, melyek nélkül sem igaz rendőrzetet, sem azon lakhatási kellemeket nem fejtheti ki, melyek a fővárosnak elkerülhetetlen kellékei, és melyeket – most tessék figyelni – Budapest rendes lakosa nem viselhet saját, úgyis eléggé igénybe vett erejével."
Széchenyi István tehát már a múlt század közepén látta azt, hogy Budapestnek segítségre van szüksége, egyedül nem birkózhat gondjaival, ezt a segítséget meg kell kapja a Kormánytól, a pénzügyminisztertől: Kossuth Lajostól, és meg kell kapja az ország házától is. Hozzátenném még, hogy "A pesti por és sár" című munkájában akár az előző levél folytatását is megtalálhatjuk, ami így szól, mármint a kellemek és egyéb budapesti fejlesztésekkel kapcsolatban: "Ha ennek eszközlésére kivétel nélkül minden lehető rugó mozgásba tétetik, és abban célirányosan meg is tartatik, állandósul". Márpedig időnként az embernek az az érzése, hogy nem tartatik meg célirányosan állandóul egy csomó dolog, amely Budapest fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges.
Az egyik, ami zavaró, az a folyamatos ellentmondás, amelyekben sokan, személyes vagy pártérdekeiket előtérbe helyezve, Budapesttel kapcsolatban olyan javaslatokat tesznek, amelyek esetleg a főváros kárára válhatnának. Jó lenne, ha ezek nem így lennének, de én nem hiszek abban, hogy ez a törvény, amely Budapestet van hivatva szabályozni, jól fog sikerülni. Ezen majd változtatni kell.
Két témakörben adtam be módosító javaslatokat, amelyek úgy gondolom, hogy két témakörben lehetővé tennék, hogy a főváros egy maradjon, és mégsem maradjon egy, vagy ha tetszik, fordítva.
A módosító javaslatok egyike azzal foglalkozik, hogy az önkormányzati törvényben biztosított részönkormányzati lehetőséget megkaphassák a főváros egykor önálló települései és történelmi városrészei. Ezt a módosító javaslatot az önkormányzati bizottság, amelynek ülésén jelen volt a Belügyminisztérium illetékes képviselője, aki felajánlotta, segít úgy megfogalmazni, hogy még ő is el tudja fogadni. Ez az átfogalmazás megtörtént, én elfogadtam, az önkormányzati bizottság is elfogadta, remélem, hogy ennek megfelelően a tisztelt Házon is átmegy, és ez esetben az a szerencsénk lesz, hogy ezek a lehetőségei meglesznek a fővárosnak.
Másik része javaslataimnak a város egységét szolgálja. Ezek főleg jelképi természetű egységes következtetéseket ajánlanak a képviselőház figyelmébe. Itt is szerencsém van, bár az utóbbi, a múlt heti szavazás után nem mondhatom, hogy egyértelmű, ha a bizottságok támogatnak egy javaslatot, akkor azt meg is szavazza a Ház, úgyhogy egészen el vagyok bizonytalanodva, bár végül is szerencsésnek mondható az, hogy például két képviselőtársam ugyanazt a javaslatot beadta, amit én, egyetlen szó betoldása nélkül, így legalább kétoldalról támogatjuk ugyanazt, így nagyobb esélye van annak, hogy a Ház elfogadja.
Mindenképpen úgy gondolom, hogy előreléphetünk ez ügyben, ha a törvényt nem fogom nagy boldogsággal szeretni, legalább legyen benne néhány olyan dolog, amely mellett az ember ki bír állni, és ami perspektivikusan maga előtt tartja azt, hogy legalább valami javulhat a fővárosban.
Egészen meglepődtem azon, hogy ma jutott eszembe és másnak se, beadtam egy csatlakozó módosító javaslatot, amelyet ki is osztottak néhány perccel ezelőtt, amely arról szól, hogy a főváros lehessen sok kicsi részből is és lehessen egységes is, vagyis, hogy ne legyen leírva a törvényben az a szám, hogy 22. Értelmetlen ugyanis törvénybe foglalni szám szerint a 22 kerületet, amikor az gyakorlatilag egy hónap vagy fél év múlva megváltozhat, és akkor lehet a törvényt újra elővenni.
Az előbbi két, különböző természetű módosító javaslatom mellett van egy harmadik, ami ma került az önök kezébe, ami arról szól, hogy a főváros területe kerületekre tagozódik. Ne írjuk le, hogy hányra, ne kelljen még az idén esetleg változtatnunk a törvényen.
Azt gondolom, nincs értelme tovább mondani a dolgokat. Legszívesebben azt mondanám, hogyha a nevem elhangzik, akkor az "igen" gombot kell nyomni… (derültség), de remélem, hogy ezek a javaslatok, amiket tettem, elfogadhatók a tisztelt Ház számára, és ha elfogadták, jól szolgálják a főváros ügyét.
Úgy gondolom, ez ügyben megint nyugodtan a "por és sár"-hoz nyúlhatunk, és ismét egy Széchenyi idézettel fejezem be, mert ez az úr nagyon bevált számomra, mindaz, amit mond, roppant tanulságos ma is. Úgy szól: "Úgy látom honunk kifejlődését lehetőnek, ha mindazon erő, mely hazánkban lappang vagy oszolva, sőt egymás elleniségben van, világosságra hozatik és némileg egyesíttetik, s ha e célnak elérésére ki-ki hűn cselekszi azt, amit köre és körülményei engednek." Én nagyon szeretném, hogyha a Ház képviselői aszerint, mint körük és körülményeik engedik, jól szolgálnák a haza és a főváros ügyét. Köszönöm. (Taps.)
