TIRTS TAMÁS (FIDESZ):
TIRTS TAMÁS (FIDESZ):
TIRTS TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A módosító javaslataim közül a 2365-ös és a 2366-os számú van még életben, ami tulajdonképpen egy módosító csomag volt, az ún. City-koncepciót tartalmazza.
Ennek érdekében szeretnék még egy-két szót szólni, s ha talán egy picivel hosszabb leszek, nézzék el nekem.
Először is egy momentumra szeretném felhívni a figyelmet: az általános vitát január 15-én kezdtük meg, és ma, június 3-án van mód arra, hogy a részletes vitát folytassuk, és kifejtsük az álláspontunkat. Ez arra is nagyon jól rámutat – ahogyan a mai nap elején is elhangzott –, hogy a kormányzó pártok felelősek azért a kárpótlási őrületért, amit elkezdtek, és az önkormányzatokkal foglalkozó törvények mind a mai napig úgy állnak, ahogy. Nagyon erősen és hangsúlyosan szeretném ezt leszögezni.
A második pont, ami elöljáróban a dolog történetiségéhez hozzátartozik, hogy ezen a törvényjavaslaton, amit még annak idején Horváth Balázs nyújtott be, a polgármesterek megegyezése sem sokat javított, hiszen a törvényjavaslat egész struktúrája rossz, és ezen a polgármesterek pezsgős paktuma sem tudott nagyon javítani, beépítve azt az egyetértési jogot, amit itt többek között Hodosán Róza is elfogadásra javasolt, ami önmagában egy katasztrófa, egy jogi nonszensz. Ha ilyen formában bekerülne a törvényjavaslatba, akkor perceken belül a főváros szétszakadását eredményezné.
Ezek után röviden a City-koncepció érdekében mondanék egy-két szót. Budapest az ország életében más településsel nem hasonlítható össze, kiemelkedő szerepe van. Budapest organikus fejlődése az ország fejlődésének legfontosabb motorja. Ha Budapest saját erejét, belső adottságait jól kihasználva prosperál, akkor az az egész ország javára válik. Ha pedig a város diszfunkcionál, akkor annak az egész ország a kárát látja. Mind a kormánypárt, mind pedig a legnagyobb ellenzéki párt. Éppen ezért messze önmagán túlmutató jelentőségű a fővárosra vonatkoztató törvény szabályozási rendszere. Ha a fővárosi törvény megalkotásakor a törvényhozók kizárólag a város optimális működésének modelljét keresnék, akkor jó esély lenne ennek a megtalálására. A modell ugyanis adott, Hölgyeim és Uraim. Egyfelől a Budapesthez hasonló nagyságú, jelentőségű európai fővárosok, például Bécs és Párizs, és ezen belül is ennek a két nagyvárosnak a Cityn belüli működését figyeltük, és ezt ajánljuk az önök figyelmébe. Másfelől pedig Budapest saját közigazgatási története adott, ami a múlt századtól, 1873-tól egészen 1949-ig egy jóval kisebb területen, de működött. Ez a két minta szolgálhat alapul a mostani törvényjavaslat elfogadásánál.
Kiválóan működő városok esetében, mindegyikben két önkormányzati szint található ugyan, egy központi kerületi is, de a központi kerületi meghatározó dominanciájával. Ezt tévesen szokták a politikai köznyelvben centralizációnak nevezni, ez ugyanis – lévén egy településről szó – nem centralizáció, hanem koncentráció. Ezekben az említett nagyvárosokban a települési önkormányzati jogok a központi keretek szerint ad át meghatározó alapfokú feladat- és hatásköröket a kerületeknek.
Budapest esetében – mint jól tudjuk – több párt és a kormányzat is elismerte, hogy a City-koncepciót elvben támogatja, csak jelen pillanatban nem időszerű ennek elfogadása. Azok a koncentrált városrendezési és -fejlesztési tervek, feladatok, melyek Budapest előtt állnak, ugyanis csak egységes városfejlesztési és koncentrált vagyon s hasznosítási stratégia révén valósulhatnának meg. A kerületekre szétosztott vagyonban és szabályozási önállóságban megnyilvánuló, elkülönült kerületi érdekek olyan mértékben szemben állnak egymással, hogy tulajdonképpen a gazdag város arra lenne ítélve, hogy kerületei csakis a kerületi határokon belül s az úgynevezett kerületi érdekekre való tekintettel költekezzenek, és így a város egészét szolgáló költségvetési forrásból csak nehezen megvalósuló, többnyire nem közvetlenül profitot termelő beruházások finanszírozására nem futná a fővárosi szint rendelkezésére álló vagyonból.
A legsúlyosabb probléma a fővárosban jelenleg is a környezetvédelem, a bűnözés, a közlekedés problémája, amelyek abban a pillanatban, ha ilyen formában fogadjuk el a törvényjavaslatot, ahogyan a bizottságokban leszavazták többek között a City-koncepciót is, nem fog tudni a fővárosi szint megfelelni. A Kormány pedig nyilvánvalóan költségvetési segítséget csak akkor nyújt majd, ha neki tetszik. Adott esetben magát a várost akár ki is éheztetheti a mostani állapotban. Ráadásul a vagyoni szempontból pedig 22 részre szétparcellázza.
A legkülönbözőbb időben és különböző politikai szándékok mentén, de többen is szorgalmazták a City-koncepciót, ugyanakkor ellene is voltak. Mindeddig azonban egyedül a FIDESZ vállalta fel nyíltan a címben jelzett városigazgatás elfogadását. A City-koncepció maga viszonylag hosszú múltra nyúlik. Olyan szakmai elképzelés, amely a budapesti kerületek folyamatosan fel-felmerülő átszervezési igényével, illetve az új önkormányzati rendszer kialakításával kapcsolatosan kristályosodott ki. Lényege, hogy Budapesten belül létre kell hozni egy belső övezetet, központi kerületet vagy városmagot, ez a City. Ebben a belső övezetben az önkormányzati jogok gyakorlója a fővárosi önkormányzat lenne, ő adná át általa, illetve a törvény által meghatározott önkormányzati jogokat a belső övezeten belüli kerületi elöljáróságok részére.
Ebből következően más típusú önállósággal rendelkeznének a Cityn belüli belső, azaz elöljárósági kerületek és a Cityn kívül eső külső kerületek, amik legfőképpen a tulajdonnal való rendelkezés különbségeiben nyilvánulnának meg. A jelenlegi fővárosi törvényjavaslat alapvetően az önkormányzati törvényben a Szabad Demokraták által szorgalmazott rendelkezések miatt létrejött alapkonstrukcója ma már nem tűnik megváltoztathatónak, pedig – ezt már többen elismerték – ez rossz. Éppen ezért a City csak úgy hozható létre, ha a törvény létrehoz egy központi kerületet, melyben kerületi önkormányzati jogokat a fővárosi közgyűlés gyakorolja. Ugyanakkor a törvény kötelezi a közgyűlést, hogy záros határidőn, 60 napon belül alkosson rendeletet a központi kerületen belül az úgynevezett elöljárósági kerületek feladat- és hatásköréről, a központi kerületet illető tulajdonnal való rendelkezés szabályozásáról. Minden ellenkező híreszteléssel szemben sem nem alkotmányellenes, sem nem önkormányzati törvényellenes a javaslatunk, hiszen az Alkotmány sehol sem mondja ki, hogy több típusú kerület nem létezhetne – ahogyan az előbb Török Ferenc is idézte –, csak kerületről beszél. Nyilvánvalóan ennek a mostani törvényjavaslatnak a feladata, hogy adott esetben ezt a kerülettípust szabályozza.
A City határai – itt természetesen vitatható a javaslatunk –: jelen pillanatban a mostani kerülethatárokat vettük figyelembe a legutolsó javaslatunkban, korábban több javaslatot is benyújtottunk, amelyek nem kötődtek a kerületekhez. Végül is pontosan azért, hogy az a vád ne érhessen minket, hogy a választójogi törvénnyel nem konform a javaslatunk, ezért a mostani kerülethatároknak megfelelően szeretnénk létrehozni egy olyan City-övezetet, ahol a legkevesebb átszervezési feladat jelentkezne. Így a City többé-kevésbé az 1949 előtti Budapest határait követné, mégpedig a következő megoldással. Tartalmazná a belbudai és a fontosabb hegyvidéki területeket: az I., II., XI., XII. kerületet, valamint a pesti városmaghoz tartozó, illetve abba belenyúló kerületeket: V., VI., VII., VIII., IX., XII., XIV. kerületeket. Ezek válnának elöljárósági kerületté, összesen 12 kerület a jelenlegi 22-ből. Ez egyébként a pesti oldalon – s a budai oldal egy része is – régi természetes határa volt Budapest városának.
Így a Cityn kívül maradna és viszonylag nagyobb önállósággal rendelkezne a Budapestet északról keleti irányon át dél felé övező peremkerületi rész. A fővárosi közgyűlésen lefolytatott vitában is felmerült, hogy igen, igen, de pontosan a szegény kerületek maradnának kívül ezen a mostani elképzelésen. Sajnos, ott is elmondtam, és itt is el kell, hogy mondjam, hogyha a mostani javaslatot fogadjuk el, akkor csak az az alternatíva, hogy ezek a szegény kerületek még szegényebbek lesznek, hiszen amenynyiben a mostani kerületi szétaprózás megmarad, semmiféle érdekeltsége nincs a többi kerületnek, hogy azokat a kerületeket segítsék, amelyek adott esetben katasztrofális helyzetbe kerülnek.
A Cityn belül – mint azt már fentebb jeleztem – a törvény keretei között a fővárosi közgyűlés rendelete döntené el, hogy mi kerülne az elöljárósági kerület feladat- és hatáskörébe. Az elöljárósági kerületek több szempontból ugyanazokat a közszolgáltatásokat látnák el, mint a többi kerület, azonban két fontos jog, az ingatlanvagyon hasznosításának joga, valamint a rendezési terv elfogadásának a joga döntési szinten a központi kerületnél, azaz a fővárosi közgyűlésnél maradna. Ezekben az esetekben az elöljárósági kerületek képviselő-testülete véleményezési vagy javaslattételi joggal élhetne.
Hölgyeim és Uraim! Röviden így néz ki az a City-koncepció, aminek elfogadását a FIDESZ javasolja. Többfajta hasonlat elhangzott a mostani törvényjavaslat vitájában, végezetül csak annyit mondanék, mindenki tudja ma már, hogy meztelen a király, vagyis hogy a törvényjavaslat így, ahogy van, rossz, és tulajdonképpen ez nagy részben annak köszönhető, hogy a két nagy párt olyan politikai ütközést folytatott a törvényjavaslat vitájában, ami a szakmai kérdések rovására ment.
Figyelmükbe ajánlom továbbá azt is, hogy amennyiben így elfogadják a javaslatot, mindenképpen kötelezni kellene a Kormányt arra, ami a főváros közgyűlésen is elhangzott, hogy '93-ig mindenképpen egy új törvénymódosítást nyújtson be a ciklus végéig, hiszen amennyiben így marad ez a törvényjavaslat, megítélésünk szerint a város közigazgatási modellje nem változik, sőt, rossz irányba indultunk el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
