TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ):
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ):
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitánál nagyon sok képviselőtársunk arról beszélt, hogy erős főváros kell, vagy erős kerület, és fordítva. Ha emlékeznek rá, én akkor azt mondottam, sem erős, sem gyenge, hanem egy működőképes fővárosra van szükség. Erre irányultak tulajdonképpen a módosító javaslataim is. Nem akarom mindegyiket részletezni, mert húsz-egynéhány van, tehát mindegyiket védhetném, és kicsit hosszúra nyúlna, de összegezve annyit tudnék mondani: nagyon fontosnak tartottam azoknak a garanciális szabályoknak a beépítését, amelyek gyakorlatilag a működőképességet biztosítják oda-vissza alapon a kerület és a főváros között. Ilyenek voltak az általános rendezési terv, az adók, a költségvetési bevételek felosztása, amire mind azt mondottam, hogy ezekben a kérdésekben csak úgy lehet dönteni, ha a kerületek többségének egyetértésével történnek ezek a döntések.
Többletként tettem hozzá azt is, hogy rendezni kell a főváros és a kerületek közötti vagyoni helyzetet is, és ennek rendezése érdekében tettem javaslatot a törvényjavaslat 26-tól 30. §-ának a módosítására. Úgy gondoltam, hogy vagyon nélkül működni nem lehet. Maga a törvényjavaslat nem kezelte ezt a vagyoni megosztást, arról volt szó, hogy majd a nagy vagyoni törvény, az állami tulajdonnak az önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslat – amelyik most itt fekszik külön szám alatt a Parlament előtt – fogja majd rendezni. Mindez volt novemberben. Most már júniust írunk, hat hónap eltelt azóta, még mindig nem kerül ez rendezésre. Hozzáteszem, nem is látok túl nagy reményt arra, hogy ez még a nyári szünet előtt megtörténjen, hiszen még olyan feladataink vannak, amelyek azt hiszem, ezt hátráltatni fogják. Mindannyian tudjuk, miről van szó.
A bizottsági üléseken megjelentek a kerületek képviselői, a főváros képviselői, és az ő bevonásukkal folytak a viták. A vagyoni rész rendezését – úgy tűnt – mindenki kérte, mindenki akarta, teljes egyetértés volt, az önkormányzati bizottság túlnyomó része támogatta. Sőt, el szeretném itt azt is mondani, hogy a Kormány képviselői is támogatták, sőt, az általam beterjesztett vagyoni megosztásra vonatkozó javaslatot épp a Kormány képviselője dolgozta át, és került bizottság elé, és a bizottság ezzel egyetértett. És akkor, amikor végre megegyezés született az érdekeltek között – mert meg kell mondanom azt is, hogy a kerületek és a főváros között nem minden kérdésben volt akkor még egyezség, de később az érdekeltek egyeztettek –, létrejött egy konszenzus, amely konszenzust Kóródi Mária és Magyar Bálint 3359-es számú javaslata gyakorlatilag tartalmazza, ez teljes konszenzust jelent a főváros és a kerületek között. Akkor egyszerűen megváltozott a kormányzati álláspont, már nem támogatta a vagyoni megegyezést és az ezzel kapcsolatos kérdéseket. Az önkormányzati bizottság egyes tagjai – még azok is, akik korábban támogatták – úgy tűnt, felszállnak egy ellenkező vonatra, és már más irányban eveztek, és már szó sem volt arról a bizonyos támogatásról.
Számomra ez teljesen érthetetlen volt. Azt mondták: mert nem lesz működőképes a főváros. Úgy gondolom, ez nem egy elfogadható érv, hogy elsősorban az érdekeltek tudják működőképessé tenni a fővárost, és éppen ezért ez számomra elfogadhatatlan. Nem véletlen, hogy az önkormányzati törvény megalkotásánál rögzítésre került, hogy a fővárosi törvény megalkotásába a fővárost és a kerületeket is be kell vonni. Olyan paragrafusokról van szó, amelyek nem kezelhetőek önállóan, csak összefüggéseiben, és mind olyan kérdések, amelyek az önkormányzatok alapjogait érintik. És itt meg kell álljunk egy pillanatra. Szeretném elmondani azt, hogy az Alkotmány 42. §-a a főváros és a kerületek vonatkozásában kimondja, hogy mindkettőt külön-külön megilleti a helyi önkormányzás joga. Ez a kulcskérdés. Így az Alkotmány 43. §-a szerint a főváros, valamint a kerületek alapjogai teljesen egyenlőek. Az alapjogokat az Alkotmány 44/A §-a szabályozza, nem akarom ennek a részleteit elmondani, csak dióhéjban: az önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, tulajdonosi jogokat önállóan gyakorolja, önálló adómegállapítási joga van, feladatai ellátásához saját bevételre jogosult, és azzal maga gazdálkodhat.
A kérdés az, hogy most mind a két önkormányzatot, a fővárost és a kerületeket ugyanezek az alapjogok illetik meg. A budapesti önkormányzatok alapjogai – minthogy egyenlőek – valamelyikét korlátozni kell. Erre lehetőség van, az Alkotmány 44/C § alapján az önkormányzati alapjogok korlátozhatóak a kétharmados szavazással, a jelenlévő képviselők kétharmados többségével ez korlátozható. Tehát mindazok a paragrafusok, amelyek az előbbi körbe tartoznak, csak ezekkel a kétharmados szavazatokkal fogadhatók el. Nem vitás, hogy ezeket pontosan meg kell határozni, és ez egy nagyon lényeges kérdés lesz a szavazásnál. Ebbe a körbe tartoznak a helyi adók, az állami költségvetés felosztása, a lakásgazdálkodás szabályozása, a vagyonnal kapcsolatos törvények.
Úgy gondolom, hogy egy törvény kétharmados elfogadására csak akkor van esély, ha konszenzus jön létre ezekben a kérdésekben. Ennek hiányában a kétharmadhoz szükséges szavazatok feltehetően hiányozni fognak, és így a legfontosabb kérdések esetleg szabályozatlanok maradnak. Természetesen át lehet lépni a kétharmados szabályt, de akkor az út már ismert, és valószínűleg az Alkotmánybírósághoz vezet. Bölcsebbnek tartanám tehát, ha a tisztelt Ház a fővárosi törvény szavazásánál erre figyelemmel lenne, és a főváros és a kerületi polgármesterek megegyezését tartaná irányadónak, mert ez garancia a működőképes fővároshoz, ami mindnyájunknak az érdeke. Én remélem, hogy a többi budapesti egyéni képviselő megértette az általam elmondottakat, és a maga körében ezt támogatni fogja. Köszönöm szépen. (Kis taps.)
