NÉMETH BÉLA (FKgP):
NÉMETH BÉLA (FKgP):
NÉMETH BÉLA (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben a viharos napi kezdésben, azt hiszem, hogy mindenkire jótékonyan hat ennek a törvénytervezetnek a vitája. Ez bizonyára nem fog olyan indulatokat kiváltani, mint a reggeli kezdésünk. (Közbeszólás: Délutáni.)
Az elmúlt évtizedekben az állam elegendőnek tartotta a szerencsejátékokra vonatkozó egyedi államigazgatási engedélyek kiadását, továbbá a belső használatra hozott, nem publikált, úgynevezett 3000-es határozattal történő intézkedéseket. A piacgazdaságra történő általános betörési folyamat nem hagyta érintetlenül a szerencsejátékokat sem, hiszen egyre több vállalkozónál jelentkezett igény valamilyen szerencsejáték magyarországi meghonosítása érdekében. Elsődlegesen a szerencsejátékban rejlő jövedelem megszerzése érdekében.
Hazánkban nincs hagyománya sem a szerencsejátékok gyakorlati szervezésének, sem pedig annak jogi szabályozásának. Az egyes szerencsejátékok származási országaiban az elterjedésének gyorsasága és negatív hatásai következtében már részletesen megalkották a szerencsejátékok szervezésének jogi szabályozásait. Ezeknek a részletes tanulmányozása alapján a törvényalkotásunkban már komplex módon lehet ezt a kérdést szabályozni. A komplex szabályozás azt jelenti, hogy a szerencsejátékok szervezésére vonatkozó jogszabály megalkotásával egy időben kerüljenek kidolgozásra és elfogadásra a szerencsejáték szervezésével elért jövedelem, az állami, a társas, az egyéni kezelése, az állami jövedelemnek a társadalmi nyilvánosság melletti, előre meghatározott célok szerinti felosztása.
Ezen túlmutató részletes szabályozást a szerencsejáték speciális jellege, a társadalmi és szociálpolitikai hatása indokolja. De ezt támasztják alá a jelenlegi szabályozás tapasztalatai is.
Más oldalról vizsgálva ezt a kérdést, kifejezetten előnyösnek tekinthető a törvénykezés szempontjából a jelenlegi helyzet, mert a jogalkotókat nem köti a korábbi jó jogszabály, azaz nem egy korábbi jó vagy rossz szabályozást kell módosítani, hanem teljesen újat kell alkotni. Ezért annak nincs akadálya, hogy a szerencsejátékok szervezésére vonatkozó törvény előírja a tevékenység gyakorlásának személyi, tárgyi és gazdasági feltételein túlmenően a konceszsziós díjból és a játékadóból befolyó költségvetési bevétel közcélra történő felhasználásának konkrét módját és összegszerűségét. Továbbá az így befolyó összegből képződő alapokat, ideértve az önkormányzatok által igénybe vehetőket is.
A törvényjavaslattal szembeni alapvető követelmény, hogy a szerencsejátékok szervezésével kapcsolatos minden tevékenység átfogó, minden részletre kiterjedő törvényi szabályozására kerüljön sor. A hangsúly a törvényi szabályozáson van.
A törvényjavaslat bizonyos kérdéseket az átlagosnál részletesebben szabályoz, más kérdésekben túlzottan leegyszerűsített. A törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint a szabályozni kívánt tevékenység különös jellegére tekintettel a törvényjavaslat indokolása is a joggyakorlatban a megszokottnál részletesebb, ami a túlszabályozottságot jelenti.
A törvényjavaslat a koncessziós törvényre alapozza a szerencsejátékok szervezését, illetőleg a koncessziós szerződések útján látja leginkább megvalósíthatónak a szerencsejátékok szervezését és működését.
A törvényjavaslat miniszteri indoklása a szerencsejáték szervezéséhez kötött tevékenységet konceszszióhoz köti. A koncessziós törvény a részletkérdések megalkotását az 1. § (1) bekezdés második fordulatában az úgynevezett ágazati törvények hatáskörébe utalja. A szerencsejátékról szóló törvény nem lehet a koncessziós törvény ágazati törvénye, miután helye a koncessziós törvénnyel egy szinten van.
Álláspontom szerint tehát teljesen indokolatlan a törvényjavaslat 4. fejezet 7. §-ában szabályozott kérdéseknek ebbe a jogszabályba történő beépítése.
Részben túl-, részben alulszabályozott a törvényjavaslatnak a szerencsejáték-felügyelet létrehozására és működésére vonatkozó része.
A törvényjavaslat 7. § (1) bekezdése azt mondja ki, hogy a szerencsejáték-szervezés állami törvényességi felügyeletét a szerencsejáték-felügyelet látja el. Álláspontom szerint vagy állami felügyelet, vagy törvényességi felügyelet az, amit a szerencsejáték-felügyelet elláthat. Ha a törvényességi felügyeletre helyezzük a hangsúlyt, akkor a szerencsejáték-felügyelet szervezeti és működési, valamint ellenőrzési szabályzatát nem alkothatja meg saját maga, azt nem hagyhatja jóvá a pénzügyminiszter egy személyben, ez esetben ezeket a szabályokat jelen törvényben az Országgyűlésnek kell megalkotnia. Ezt indokolja a törvényjavaslat 7. § (3) bekezdés utolsó fordulata is, amely szerint a szerencsejáték-felügyelet határozata ellen államigazgatási eljárásban fellebbezésnek nincs helye. Ha a jogorvoslatra csupán bírói út marad, úgy elengedhetetlen a tételes és részletes törvényi szabályozás, hogy a bírósághoz a döntéshez megfelelő törvényi alap szolgálhasson. A jelenlegi javaslat szabályozása ugyanis kizárólag a szerencsejáték-felügyeletet, ezen keresztül az állam érdekeit védi, de egyáltalán nem tartalmaz garanciális rendelkezéseket a vállalkozók irányában.
Úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat csupán a szerencsejáték-felügyelet jogait kívánja törvényben szabályozni, a kötelezettségeiről, annak törvényi szabályozásáról megfeledkezik. Szükségesnek tartanám annak törvényi szintű kimondását, hogy a szerencsejáték-felügyelet beszámolási kötelezettséggel tartozzon végzett munkájáról, az általa kötött szerződésről évente akár többször is, legalább az Országgyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi bizottságának, Ennek deklarálása biztosíthatná a koncessziós társaságot, a szerencsejáték-szervezőt az adminisztráció diktatúrájával szemben.
Nem kellően szabályozott a szerencsejáték-felügyelet döntései, határozatai elleni jogorvoslati út.
A jogorvoslati út kérdésének vizsgálatánál nem elhanyagolható az a tény, hogy a tisztelt Ház még nem fogadta el a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, ezért ma még nincs törvényi alapja az államigazgatási felügyelet alatt álló, működő szerencsejáték-felügyelet által hozott döntések megtámadásának.
További tisztázatlan kérdés, hogy a szerencsejáték-felügyeletnek bírságolási joga van, ez ellen miért nem lehet akár jogalap, akár az összegszerűség kérdésében jogorvoslattal élni? A javaslat szerint ugyanis a szerencsejáték-szervező teljesen ki van szolgáltatva a szerencsejáték-felügyeletnek.
A törvényjavaslat 12. §-a feltétlenül kiegészítendő a jogorvoslat megengedésének szabályával. A szerencsejáték-felügyelet sem lehet tévedhetetlen, melynek döntései megváltoztathatatlanok. Egy jogállamban meg kell, hogy legyenek az erre vonatkozó szabályok. Ilyen lehet például a polgári eljárásokból átvehető ideiglenes intézkedés intézménye, amelynek alapján ugyan a szerencsejáték-felügyelet döntése azonnal végrehajtható, azaz a bírságolástól a tevékenység eltiltásáig minden alkalmazható, de a döntés ellen egy bírói testületi döntés ezzel ellentétesen is állást foglalhat: a szerencsejáték-szervezőt rehabilitálhatja, más szóval döntését testületi határozattal megváltoztathatja.
A törvényjavaslat 30. § (4) bekezdésének utolsó mondata a nyereményalap felhasználásával kapcsolatban igen kevés rendelkezést tartalmaz. Véleményem szerint nem elegendő a jövedelemelvonás mértékének pontos törvényi meghatározása, legalább annyira fontos az így keletkező költségvetési aktívák felosztása, újraelosztási céljainak törvényi meghatározása is.
Feltétlenül szükséges a most tárgyalás alatt levő törvénytervezetben tételesen meghatározni az alábbi közérdekű célokat: gyermek- és ifjúságvédelem, szenvedélybetegségek megelőzése és gyógyítása, a közbiztonság tárgyi és személyi feltételeinek javítása, különös tekintettel az illegális szerencsejáték elleni küzdelemre; sporthoz kapcsolódó szerencsejátékoknál a sport, lóverseny fogadásánál a versenylótenyésztés támogatása, a szabadidő kulturált eltöltését szolgáló, az ezt elősegítő intézmények támogatása. Ezzel összefüggésben törvényi szinten kell szabályozni a különböző célok támogatására képződő alapok képzési módját, százalékos arányait a bruttó jövedelemhez viszonyítva, így a törvényjavaslat 3. fejezete nemcsak a szerencsejáték-szervező adózásáról szólna, hanem a másik oldalról tartalmazná az adót beszedő állam kötelezettségeit is.
Az alapok képzésénél az állam érdekében ezen túlmenően figyelembe kell venni az önkormányzatok működéséhez szükséges anyagi igényeket is, ennek érdekében önkormányzati célra is létre kell hozni egy külön alapot.
Az sem lehet vita tárgya, hogy az így képzett pénzalapokat csak egy nyilvánosan meghirdetett, egyértelműen és pontosan meghatározott pályázat eredményes pályázói között lehet testületi döntéssel felosztani. Ehhez kell törvényben meghatározni a konkrét célokat, a képzendő alapokat, azok felosztásának módját és mértékét.
Mindezek ismeretében a Kormány – és nem az egyes tárcák vezetői – felhatalmazást kaphat arra, hogy a jogi szabályozás részleteit kidolgozza. Ezzel szoros összefüggésben helytelennek tartom a törvényjavaslat 38. §-ának (2) bekezdését, amely felhatalmazza a pénzügy- és a földművelésügyi minisztert a részletes jogszabályok megalkotásával. Tehát figyelemmel a szerencsejátékok szervezésében rejlő egyéni és anyagi érdekek miatt is, könnyen téves döntések meghozatalához vezethet. Ebben az esetben ugyanis fennáll a lehetősége annak, hogy olyan érdekek is érvényesüljenek, amelyek a törvény eredeti céljától eltérnek.
A miniszteri rendeletek jogbizonytalanság kialakulásához vezetnek. A miniszteri indoklás szerint is a szerencsejátékok állami kontrolljához fűződő állami és társadalmi érdek megvalósításának a törvényalkotó kiemelt fontosságot tulajdonít. Ez a kiemelt fontosság pedig csak törvényi szabályozással valósítható meg.
Továbbá szükségesnek tartottam volna e törvénnyel együtt szabályozni az ifjúságot veszélyeztető, de szerencsejátéknak nem minősülő játékokat, mint amilyenek a játékautomaták.
Amennyiben a törvényalkotó a játékterem fogalmának meghatározását szükségesnek tartja, úgy ezzel egyidejűleg lehetne szabályozni a játékautomaták működésének feltételeit is.
A játékterem fogalmának részletes törvényi szabályozásával együtt szükséges annak törvényi kimondása, hogy ezeken a helyeken szeszes italt ne lehessen árusítani, egyébként szeszes italt ne is lehessen fogyasztani. Véleményem szerint a szeszes ital rontja a játék tisztaságához fűződő társadalmi érdeket. Ha ugyanis olyan részletes jogszabályt akarunk alkotni, amelyben helye van a 26. § (9) bekezdésnek is, úgy feltétlenül indokolt a szeszes italok forgalmazásától és fogyasztásától történő teljes eltiltás.
Tisztelt Országyűlés! Az elmondottakban kívántam ismertetni a Kisgazdapárt álláspontját a szerencsejáték-törvény tervezetével kapcsolatban. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)
