BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP):
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP):
BÉKESI LÁSZLÓ, DR. (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat vitája kapcsán a frakciónk nevében három témakört szeretnék röviden érinteni.
Az első a törvényjavaslat tartalma, azaz hogy valójában az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatásáról vagy valami másról van szó. Azt hiszem, ez a jelző, ez a fogalom akkor tölthető meg igazán tartalommal, ha az ország térségei között történelmileg kialakult óriási fejlődésbeli különbségeket, az egyes térségekre koncentrálódó rendkívüli feszültséggócokat, a munkanélküliség koncentrált megjelenését, az elmaradott infrastruktúrát, a szociális feszültségeket, mindazokat a problémákat értjük tartalma alatt, amelyeknek a csökkentése ugyancsak történelmi léptékű feladat, és persze egyetlen esztendőben nem valósítható meg.
Nem erről van szó azonban. Valójában akkor lett volna helyes a költségvetési törvényben a támogatás jogcímét igazán pontosan meghatározni, ha nem az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok pénzügyi támogatásáról beszélünk, hanem a Kormány hibájából hátrányos pénzügyi helyzetbe került önkormányzatokról beszélünk. (Néhányan tapsolnak.)
Arról van ugyanis szó, hogy az alapfeladatok ellátásához szükséges erőforrásokat az állami támogatás és a személyi jövedelemadó átengedett hányada nem fedezi. Semmi másról nincs szó, mint a normatív állami támogatás kiegészítéséről, azaz egy olyan kiegyenlítő állami támogatási formáról, amelynek egyedüli funkciója, hogy a kötelezően ellátandó alapellátás az önkormányzatoknál végül is ne kerüljön veszélybe.
Nem véletlen, tisztelt Ház, hogy akaratlanul is kialakult a vitában egy Budapest–vidék ellentét, hiszen azok a képviselőtársaink, akik úgy vélik, hogy a történelmileg kialakult fejlődésbeli különbségeket kellene ebből a támogatási formából enyhíteni, pont abból indulnak ki, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések támogatását kell itt megoldani. Csakhogy nem erről van szó. Ez az igazi ellentmondás tartalma. Éppen ezért azt gondolom, ezt a fajta támogatási formát, amely nyilvánvalóan kísérleti és átmeneti támogatási forma, éppen torz funkciója miatt a jövőben nem célszerű, nem érdemes fenntartani. Ebben az esztendőben természetesen nincs más esély, mint kiegyenlíteni azokat a hiányokat, amelyek az alapellátás finanszírozásához szükségesek, de 1992-re értelmetlen dolog ezt a fajta támogatási formát fenntartani.
A második ügy, tisztelt Ház, értelmes dolog-e az 1991. évi költségvetési törvényben meghatározott felosztási arányokon változtatni, azaz átlépni ezt a kötelzettséget, amely szerint az 5 milliárd forintnak a 75%- át az első félévben, majd a maradék 25%-át a második félévben kell felosztani. Éppen az előző héten lezárt céltámogatási vitában, de az itteni vitában is kiderült, hogy jó néhány település, önkormányzat esetében a Parlament által megítélt céltámogatások és a most kielégíteni javasolt önkormányzati támogatások sem biztosítják a normális, zavartalan működést.
Nem lehet tehát elégséges indok, hogy az év második felében minden bizonnyal még további feszültségekkel kell számolni. Frakciónknak tehát az a véleménye, hogy az a 900 millió forint, amennyivel kevesebbet javasol a Kormány most felosztani, az önkormányzatok számára újabb veszteség, s magam is csatlakozom a sajnálkozókhoz, akik úgy vélik, szükséges lett volna az előző céltámogatással kapcsolatos vitában általunk is ajánlott és Gaál Gyula képviselőtársunk átlal konkrét formába öntött költségvetésitörvény-módosítási javaslat tárgyalására, hiszen ez módot adott volna többek között arra, hogy ezt a 900 millió forintot célszerűen azoknak az önkormányzatoknak ítélje meg a Parlament, amelyek rendkívül nehéz helyzetben vannak és lesznek.
Végül a harmadik kérdéskör: tisztelt Ház, szabad-e úgy felparcellázni azokat a támogatásokat, amelyek az önkormányzatok részére nyújtandó erőforrásokat vannak hivatva megalapozni, mint ahogy ezt az 1991-re a költségvetési törvény tette. A válasz egyértelműen az, hogy nem. Reális normatív támogatásokat, az átengedett források reális biztosítását kell megadni, amit minden bizonnyal jövőre valamelyest jobb helyzetben képes kondicionálni az önkormányzatok részére átadandó állami tulajdon is, és csak olyan kiegészítő támogatásokat, tisztelt Ház, amelyek valóban kialakult és nehezen megoldható, nehezen csökkenthető különbségeket vannak hivatva mérsékelni. Minden olyan támogatás tehát, amely tervezési hibák korrekciója, előre látható feszültségek el nem ismerésének kiegyenlítésére szolgál, klaszszikus költségvetési tartalék ügy, a Kormány privát felelőssége, ott kell elrendezni.
Mindezeket figyelembe véve nem támogatunk olyan módosító indítványokat, amelyek a fővárosi támogatás csökkentésére irányulnak, támogatunk minden olyan módosító indítványt, amelyek az önkormányzatok támogatásának növelését szolgálják, és ezzel ajánljuk a törvényjavaslatot elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)
