TARNÓCZKY ATTILA (MDF):
TARNÓCZKY ATTILA (MDF):
TARNÓCZKY ATTILA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valószínűleg nem kell alátámasztanom érvekkel azt, hogy fontos és sürgős törvényjavaslat tárgyalásán ülünk itt. Nem is szeretném az időt túlságosan sokáig húzni, de egy dologról azért említést feltételnül kell tennem, arról a fenntartásról, amely minden bizonnyal sokunkban él e törvényjavaslattal kapcsolatban. S e fenntartás mélyén az a kérdés húzódik meg, hogy vajon azok a települések kapnak-e ebben az esetben támogatást, amelyek leginkább rászorulnak.
Az elmúlt évtizedek településfejlesztési politikája – vagy amit annak neveztek –, kialakított egy hierarchizált rendszert, amelyben minden település joggal mondhatja el, hogy a rangsorban felette állók velük szemben hátrányos és méltányos előnyöket élveznek. De azt hiszem, azt el kell ismernünk, hogy a legtöbb hátrány és esetenként visszafordíthatatlan kedvezőtlen folyamat a rangsor végén álló, szerepkör nélküli társközségeket érte. Úgy gondolom, hogy az önkormányzati törvény, az idei költségvetés ebben a kérdésben sokat lépett előre, hiszen a céltámogatási rendszer nem különbözteti meg a településtípusokat, a legkisebb falu is kap 2 millió forintot, ami számukra esetenként igen nagy pénz. Az is igaz, hogy a céltámogatások nagy része hátrányos helyzetű térségekbe irányul, és az a furcsa helyzet állt elő jelenleg Magyarországon, hogy paradox módon a legszegényebb falvak nevezhetők pillanatnyilag a leggazdagabbnak. De látszólagos gazdagság ez, az a tény áll mögötte, hogy ezeknek a településeknek intézményhálózatuk nincs. És ezek után nem jelenthetjük ki elégedetten, hogy intézmények nem lévén, természetesen nincsenek olyan gondjaik sem, amelyek az intézmények működésével kapcsolatban pénzügyileg felmerülnek.
Mégis, miközben ez az igazság egyik oldala, az igazság tehát részben azt is tartalmazza, hogy ebben a névsorban, ami előttünk áll, ezek a települések nem nagyon szerepelnek. Van az igazságnak egy másik oldala is, az, hogy múltbéli igazságtalanságokat olyan módon jóvátenni nem lehet, hogy most akkor településeket működésképtelenségre kárhoztatunk.
Azok a települések, amelyek múltbéli helyzetük vagy támogatóik révén bizonyos intézményeket megszereztek, és amely intézmények szerepköre most változik, azoknak ezeket az intézményeket továbbra is működtetni kell, de biztos, hogy figyelmeztetni kell ezen önkormányzatokat arra, hogy hosszabb távon ez a megoldás nem megy, a megváltozott szerepkörnek meg kell találni a megváltozott feladatokat, és a végső megoldás az lehet, ha a bevételekhez igazítjuk a kiadásokat.
Ez a magyarázata annak, hogy ezen fenntartások ellenére is ezt a törvényjavaslatot támogatjuk. A költségvetési bizottság által támogatóan beterjesztett módosító indítványokat elfogadjuk, egy kivételével, ez pedig a Budapestre vonatkozó 1 milliárd forintos összeg 60%-kal történő csökkentésére beadott javaslat. Hogy ezt miért nem támogatjuk, annak röviden elmondtam indokait.
Kérem tehát önöktől, hogy ilyen feltételekkel szíveskedjenek megszavazni a törvényjavaslatot. (Taps.)
