GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter:
GERGÁTZ ELEMÉR, DR. földművelésügyi miniszter: Elnök Úr! Ha megengedi, hogy próbáljam… (Átnyújtanak neki egy másik mikrofont: Ez jó már miniszter úr!) Jaj de jó, már jó. Ez jó. Most akkor mondhatom.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra a technikai malőrre, meg arra, hogy szeretném betartani az interpellációs válaszra megszabott ötperces időt, engedjék meg, hogy minden különösebb retorikai bevezető nélkül hadd kezdjem el in medias res a válaszokat a konkrét kérdésekre.
Tavalyi átmenő gabonakészletünk az aratás megkezdésekor körülbelül 2200 kilotonna gabona, a következő összetétellel: 1379 kilotonna búza, 780 kilotonna kukorica és 41 kilotonna egyéb gabonanemű. Ezek az adatok statisztikai adatok, illetve bizonyos felmérések eredményei. Én arról nem tehetek, ha véletlenül elfekvő készletek nem bejelentetten valahol itt-ott még vannak.
A termésbecslés alapján mennyi szabad árualap van a 91/92-es gabonamérlegben? Ez a mostani termésbecslés szerint körülbelül 2-2,5 millió tonna.
Biztosított-e a gabonatermés felvásárlásához a tároló kapacitás? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban mondanám, hogy körülbelül 13 600 kilotonna gabonára van tárolókapacitásunk. Tekintettel arra, hogy a termésbecslések szerint körülbelül 14 millió tonna gabonánk lesz, körülbelül 2 millió tonnával átmegyünk az aratás megkezdésekor, ez látszólag úgy néz ki, minthogyha nem lenne elég tárolókapacitásunk. A valóság azonban nem egészen ez. Hiszen az aratás elhúzódik egyszer, elkezdődik az őszi árpával, aztán a zabbal fejeződik be, azon kívül a napraforgó, a hüvelyesmagvak és a kukoricának a betakarítása nyilvánvalóan csúszik. Ebből következik, hogyha gondjaink lennének esetleg, vagy nem sikerülne az exportot úgy irányítani, ahogyan mi nagyon akarjuk és nagyon szeretnénk, akkor előfordulhatna, hogy a kukorica betárolása körül lennének tárolókapacitás -gondok.
Hogy mennyi pénzalap van, hát ugye ez sokkal bonyolultabb kérdés, attól függ, kinek a pénzét számolom. Én nagyon remélem, hogy be tudjuk számítani ide a gabona importőröknek a pénzét is, és abban az esetben már segítségünkre lesznek. Egyébként nagyon élénk és erős gazdasági, diplomáciai tevékenységet folytat az illető minisztérium. Ebbe természetesen besegít a Földművelésügyi Minisztérium is, és nem olyan kétségbeejtő a helyzet, mint ami néhány lapban vagy itt-ott társaságokban elhangzik.
Tavaly körülbelül a gabonakészletnek 30%-a került felvásárlásra. Előfordulhat, hogy ilyen pénzügyi problémák miatt ez néhány százalékkal az idén kevesebb lesz.
Miért és meddig van ez az exporttilalom? Ezzel kapcsolatban szeretném mondani, hogy teljes exporttilalom igaziból nem volt ám. Az egy részleges exporttilalom volt, olyan, mint a részleges kárpótlás. Végeredményben engedtünk mi gabonát ki, például vetőmagot adtunk ki, és engedtünk ki premix-alkatrészként gabonát, és ezt ki is használták az üzemek. Azután engedtünk ki lisztet, főleg a Szovjetunióba és egész minimális mennyiségű gabonát engedtünk ki Iránba. Egyszerűen arról van szó, hogy nem akartuk, hogy a meglévő csatornák teljesen beduguljanak, és adott esetben aztán csak nagyon nehéz lenne újra nyitni ezeket.
Egyébként az exporttilalmat éppen a belső áraknak a letörése, szabályozása érdekében tartottuk fenn, és azt úgy számítottuk, hogy május végéig lesz, és ezt is hajtottuk végre.
Azt is kérdezte a képviselő úr, hogy miért nem piackonform magatartással válaszolunk, és miért nem azzal irányítjuk az árakat. Nem tudom, azt hiszem ez éppen azért kérdéses, hiszen én piackonform eljárásnak tartom adott esetben az exportnak és az importnak a szabályozását is. Ez olyan dolog, hogy ha csak az export szubvenciót tartom piackonform megoldásnak, a lefölözést már nem, a dialektikának az elvét is gyakorlatilag sértem és vallom, mert hiszen a dolognak két oldala van. Import támogatás lefölözés, intervenciós alap készletezés, azután vámok, adók, export tilalom engedélyezése, gyakorlatilag import tilalom engedélyezése – ez mind piackonform magatartás, hogy éppen ezekkel akartuk befolyásolni az árakat.
Kérem, itt semmi másról nincsen szó és nagyon szeretném, hogy ha ezt megértenék a képviselő urak: szerettük volna a belső piaci árakat, takarmányárakat befolyásolni, nem akartuk azt megengedni, hogy a takarmányárak a csillagos égig emelkedjenek. Nagyon sokan számítottak erre, ez egy spekulációs játék volt, amit az ő oldalukról én természetesen meg is értek. Nekünk az volt a dolgunk, hogy az egész kérdést a maga komplexitásában kell nézni és nemcsak a takarmányexport tartozik a nemzetgazdasághoz és ott a bevételek, de bizony odatartozik az, hogy vigyázzak a baromfiágazatra, vigyázzak a sertéságazatra, mert ezek a rettenetesen magas takarmányárak a baromfiágazatot egyszerűen a padlóra tették. Mi ezt akartuk, és ennek egy része végeredményben sikerült is, ha nem is olyan mértékben, mint ahogy szerettük volna. A takarmányárak annyira nem csökkentek, de van egy olyan lehetetlen helyzet, hogy a világpiacon a gabonának, a búzának az ára, az mázsánként 550 forint, minálunk Magyarországon 700-900 forint.
És ezzel szeretném befejezni a válaszomat, hogy végeredményben, a képviselő úr, amit mondott, hogy a termelők szaladgálnak most fűhöz-fához, mert mit csináljanak. Ha most én ezt múlt időben értem, mert szaladgáltak, akkor azért megkérem a képviselő urakat, nézzék már meg jobban, hogy kik azok, akik szaladgáltak? Tényleg a termelők? Talán bizony a baromfitenyésztők is, meg a sertéstenyésztők is, mert ők is talán úgy gondolták, hogy inkább adjuk el olcsóért a búzát, mint hogy kivigyük a piacra Magyarországon. És most is azt mondom, hogy nem kell itt szaladgálni, kérem, tessék kimenni a piacra, adják el 10%-ért drágábban Magyarországon, mint amennyiért el tudjuk adni a világpiacon. És akkor mindenki jól jár, mert 600-650 forintért hozzájutnának az állattenyésztők is takarmányhoz, amit 550-ért vagyunk kénytelenek eladni a világpiacon.
Kérem, szíveskedjenek a válaszomat elfogadni. (Taps.)
