HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ):
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ):
HATVANI ZOLTÁN, DR. (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Vidám Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Parlament kivételes és sürgős eljárással tárgyalta egy héttel ezelőtt az önkormányzatok céltámogatásaira vonatkozó törvényt. Ezzel a törvénnyel kapcsolatban felmerült néhány olyan elvi kérdés, amelyre sok önkormányzat a mai napig várja a választ szerte az országban, de talán a legfőképpen Borsod megyében.
Miniszter úr! Azok a kérdések, amelyeket önhöz szeretnék intézni, ellenzéki képviselőtársaink múlt heti felszólalásaiban határozott állításként hangzottak el. Az államtitkár úr válaszaiban a lényeget elkerülte, ezért aktuálisak, vagy még inkább azok ma is az önnek két hete megírt kérdéseink.
Mielőtt azonban ezeket feltenném, a tisztelt Ház előtt is szeretném vázolni az előzményeket. Néhány éve az előző rendszer is elhatározta, hogy megmenti az elmaradott térségeket.
Kijelölte a megmaradásra és fejlesztésre érdemesnek talált úgynevezett centrumtelepüléseket, és pénzügyi alapokat különített el a költségvetésből támogatásukra. Ezekre az alapokra úgynevezett társadalmilag kiemelt célokhoz lehetett benyújtani igényeket, munkahelyek létesítéséhez és többek között iskolák építéséhez.
Melyik tanács ne akart volna iskolát építeni? A Borsod megyei Hídvégardó, Zádorfalva, Felsőnyárád, ahol egy-egy iskolában három-négy falu gyermekei tanulnak nedves, hideg és sötét tantermekben. Vagy Sárospatak, ahol a város rangját is, szépségét is emelő szakközépiskola építésére kínáltak lehetőséget. Természetesen mindegyik akart. Terveztek, pályáztak és már emelkedtek is a falak.
Ma ezek az építkezések a legtöbb helyen ősz óta pénz hiányában, befejezésre várva állnak, és ez egyáltalán nem használ nekik.
De miből fizessék az önkormányzatok ezeket a nyakukba szakadt befejezetlen örökségeket? Amikor bevételeik a működő kiadásaikat is alig vagy egyáltalán nem fedezik: Az önkormányzati törvényben reményt, a költségvetési törvényben konkrét ígéretet kaptak tőlünk építkezéseik befejezésére, illetve annak támogatására. Az önkormányzati törvény szerint az Országgyűlés határozza meg a társadalmilag kiemelt célokat, a támogatások feltételeit és mértékét. A feltételeknek megfelelő önkormányzat a céltámogatásra jogosult. A költségvetési törvényben a folyamatban levő iskolák építését társadalmilag kiemelkedő célként határoztuk meg. Ugyanebben a törvényben a támogatás feltételéül azt írtuk elő – és csak azt –, hogy a létesítmény teljes költsége az 5 millió forintot, az 1990. december 31-ig történő pénzügyi teljesítés pedig annak 18%-át haladja meg. A támogatás mértékét pedig úgy határozza meg a törvény, hogy az az engedélyokirat szerint az 1991-i ütem 40%-a, tehát 40, nem több és nem kevesebb.
Az önkormányzatok a törvény alapján remélték, ha nagy nehézségek árán is, de folytathatják iskoláik építését. És ekkor a tisztelt Belügyminisztérium áthúzta számításaikat, eloszlatta reményeiket. A pályázatok elbírálásánál 60% saját erőt, illetve megyei kötelezettség vállalását, igazolását vették figyelembe. Az előirányzott céltámogatások mértékét pedig a saját maguk által felállított rangsor szerint 0 és 40% között differenciálták. Mi pedig, tisztelt Ház, az előterjesztésből törvényt alkottunk.
Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, segítse elő válaszával, hogy tisztán lássunk ebben az ügyben: ha lehet, oszlassa el aggályainkat. Időtakarékosságból és a lényegre való koncentrálás érdekében az írásban elküldött kérdéseim közül itt most csak kettőt teszek fel:
1. Nem mond-e ellent a céltámogatások elosztásáról szóló törvény az önkormányzati és a költségvetési törvénynek, amikor az abban megállapított támogatásokat itt maximumként adható támogatásként értelmezi?
2. Elfogadható-e ön szerint, miniszter úr, folyamatban lévő beruházásoknál a saját erő és a megyei hozzájárulás támogatási feltételként való utólagos előírása? Köszönöm, várom a válaszát. (Taps.)
