JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ):
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Nem értek egyet a válasszal, noha meg kell mondanom, hogy igen együttérzéssel nézem a minisztérium birkózásait. Egyáltalán nem azért, mert most itten ellenzéki indulattal és részvétlenül nézném ezt a kínos törekvést, hogy valahogy egyensúlyban tartsuk Magyarországon a takarmányárakat, nehogy az történjen, hogy egyik irányban elbillenve, a feldolgozók vagy a felhasználók kerüljenek veszélybe.
Ez a játék tulajdonképpen, mióta az új Kormány fölállt, folyik, hogy a minisztérium úgy próbálja a takarmányárakat megfogni, hogy a mennyiségét igyekszik biztosan tartani Magyarországon, hogy ne fusson ki az áru. Ez valóban egy lehetséges stratégia. Szerintem nem egészen szerencsés stratégia. Tény, hogy ebben történt egy lélektani zavar is: a tengeritermés betakarításakor tavaly a hiánypszichózis, ami elragadta a termésbecslőket, illetve elragadta a minisztériumi embereket is és elragadta a termelőket is, az kicsit tovább zavarta ezt a stratégiát.
Most azonban azzal nézünk szembe, hogy ezt jobban értsék, hogy a zömmel, persze, kereskedőknél lévő készletek beragadása miatt a kereskedelem nem kötelezi el magát a termelőktől való fölvásárlásra. Tehát az a furcsa helyzet adódott elő, hogy a spekuláció megzabolázására irányuló kísérletek, azok csattannak azokon a termelőkön is, akiknek az idei termésükre kéne szerződéseket kötni, hogy hiteleket tudjanak felvenni, és egyáltalán finanszírozni tudják akár az aratást is.
Tehát az antispekulációs játék, mint nagyon gyakran a gazdaságtörténelemben, itt is olyan termelői csoporton üt, amelyik ebben a spekulációban ártatlan, de a játék eléri őket.
Tehát önmagában én ezzel mint technikával sem értek egyet, ez az én szakmai véleményem, azzal a technikával, ahogy a minisztérium az egyensúlytartásra törekszik, tehát hogy a mennyiségi mérlegekben gondolkozik. Én ehelyett ársávokban való gondolkodást és árra irányuló valóban lefölözéssel és támogatással kombinált játékokat célszerűbbnek tartok szakmailag, mint az elképzelt mérlegekben való kemény játékot. Hiszen így nagyon könnyen adódnak elő olyan groteszk helyzetek, ami most is kiadódott, hogy míg két-három hónappal ezelőtt a tőzsdén volt ára a búzának, mert nagyon sokan számítottak arra, hogy majd belépnek szovjet és kínai vásárlások – amikor kiderült, hogy ezek nem vagy nem lesznek olyan mértékűek, ezek az árak megindultak lefelé.
Az idei jó terméskilátások miatt tovább zuhannak lefelé a tőzsdei, mind a prompt, mind a határidős üzletek. Így tehát mire mi végre felszabadítottuk az exportunkat, már csak árveszteséggel lehet mozogni. Pontosan belátom, hogy egy középső piac szabályozása, amelyik egyik oldalt a búzatermelők érdekeit, másik oldalt a fölhasználók érdekeit érinti, ez a legbonyolultabb szakmai kérdés. Ennek, én azt gondolom, hogy a minisztérium ezt nem elég körültekintően csinálta, azt gondolom, hogy az elmúlt két-három hónapban a döntései inkább fakadtak a csökönyösségből, mint a realitásból, és ezért kérem, hogy tegyék lehetővé, hogy a gazdasági bizottságban újra tárgyaljuk a dolgot, és a minisztérium új szabályozási elveivel való kialakításában részt vehessünk.
Köszönöm. (Taps.)
