BECKER PÁL, DR. (MDF)
BECKER PÁL, DR. (MDF)
BECKER PÁL, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szabó Tamás államtitkár úr itt részletesen elemezte a benyújtott törvényjavaslat előnyeit, hallhattuk ezt a bizottsági előadótól is.
Egyetlen egy rövid mondatot hadd mondjak el ezzel kapcsolatban én is. A számviteli törvénynek nagyon nagy előnye, hogy figyelembe veszi, illetve rákényszeríti a gazdaságokat, illetve a gazdaságot azoknak a torzulásoknak a számbavételére is, amelyeket az eddigi számviteli rendszer nem hozott felszínre.
Így például a központilag előírt mértékű amortizáció sok esetben a vállalati vagyon felélésére és nem létező nyereségek kimutatására ösztönzött.
Az új rendszer szembesít minket azzal a problémával is, amely részben a sorbanállás témakörébe burkolva vissza nem fizetett, illetve kétes követelések formájában jelentkezik.
A mindenki által olyan nagyon várt átállás azonban rövid távon komoly nehézségeket is fog okozni, amelyre nem árt most felhívni a figyelmet. Az előírások szerint ugyanis leírható, illetve céltartalék képezhető a kétes követelések után, amelyek összege 1990-ben 65 milliárd forint volt. Céltartalék képezhető az előlegként adott összegek után, melyek értéke 24 milliárd forint, a határidőn túli kintlévőségek utáni 245 milliárd forint, illetve a kezességvállalás után, amely 120 milliárd forintot tett ki az előző évben.
1991-ben mintegy 365 milliárd forint nyereségadó képződött.
Ha ezzel szembeállítjuk a céltartalékképzésbe bevonható tételeket, amelyek 450 milliárd forintot tesznek ki, akkor látjuk, hogy komoly gondok lesznek jövő évben.
A céltartalék képzése a különböző tételek minősítése alapján történhet, ami után nyilvánvalóan kisebb lesz a 100%-os értéknél, de a vállalkozási nyereségadó alapját még ilyen esetben is komoly súllyal érinti.
Az MDF-frakcióban a módosuló számviteli előírások nyereségadóra vonatkozó hatásait az 1990-es mérlegbeszámolók alapján modelleztük. A számítások az alábbi, megalapozottnak tűnő feltételezéseken alapulnak.
Az amortizációs kulcsot 20%-os szinten állapítottuk meg, feltételezve, hogy a vállalkozók körülbelül ilyen arányt fognak meghatározni. A vállalkozások mérlegeiben kimutatott kétes követelések 40%-át a peresítés következtében behajthatónak tekintettük, tehát ezeknek csak a 60%-os leírását vettük figyelembe. A határidőn túli kintlevőségek miatti céltartalék-képzésnél pedig ugyanezt az eljárást követve, de 30%-os leírást tételeztünk föl.
Az adatok alapján a nyereségadó alapja mintegy 80 milliárd forinttal fog csökkenni jövő évben, és ez körülbelül 32 milliárd forintos nyereségadó-csökkenést von maga után.
Érdemes megnézni az egyes tételeket. Az amortizáció növekménye miatt körülbelül 14,8 milliárd forint esik ki, kétes követelések miatt 30,5 milliárd, a kintlevőségek miatt 34,6 milliárd forint. Ezeket úgy számoltuk, hogy az egyéni, tehát egyes vállalati adatok alapján hasonlítottuk össze a számokat, és így jöhetett ki az, hogy míg 1990-ben az átlagos amortizációs leírási kulcs 4% volt, az most a modellünkben 9%-os lett az engedélyezett 20%-kal szemben. Az egyes vállalati nyereségek összesen ennyit engedélyeztek.
A kétes követeléseknél a modell szerinti 60% helyett 48% realizálódott, a kintlévőségeknél pedig a 30 helyett 15%.
Ezek az adatok rendkívül érdekesek, és hoszszabb elemzést is érdemelnének. Most azonban csak annyit mondanék el, hogy így a nyereségadó mintegy 20%-kal, vagyis 32 milliárd forinttal fog csökkenni jövő évben.
Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a modellben 40%-os amortizációs kulcsot is beállítottunk, amely az előbb említett korlátok miatt értelemszerűen nem érvényesülhetett teljes erővel, és ebben az esetben már csak további 3,5 milliárd forinttal csökkenne a befizetett adó összege.
Mindez egybevág a kormányzati törekvésekkel, amely alapján a GDP-koncentrációt csökkenteni szeretnénk, de már most hadd hívjam föl a figyelmet erre a tényre, amit az 1992-es költségvetés összeállításánál figyelembe kell vennünk, ugyanis ennyivel kevesebb forrás áll majd rendelkezésünkre.
A most ismertetett hátrány azonban nem csökkenti az új számviteli törvény előnyeit, amelyek a hátrányokkal szemben hosszú ideig érvényesülnek. Ahhoz azonban, hogy ezek a pozitív hatások teljes erővel felszínre törhessenek, nagyon rövid időn belül meg kell alkotni a költségvetés alapján gazdálkodó szervek számvitelének szabályozására az államháztartási törvényt, a "pénzintézeti kockázati céltartalék képzését meghatározó pénzintézeti törvényt", és az új vállalati nyereségadó-törvényt.
Tisztelt Ház! A számviteli törvény megismerése után egy nagyra becsült ellenzéki képviselőtársam megjegyezte, hogy a Kormánynak vissza kéne vonnia ezt az előterjesztést, mert ez olyan jó, hogy alig hagy mozgásteret az ellenzék számára. De mint ahogy nincs olyan szénásszekér, amire ne lehetne még egy villával rárakni, úgy nincs olyan jó előterjesztés sem, amit konstruktív módosító indítványokkal ne lehetne jobbá tenni. Ezért a frakció nevében megköszönve az ellenzék nagyon hasznos közreműködését, kérem, hogy ezen indítványokat is figyelembe véve fogadják el a törvényjavaslatot.
Köszönöm. (Taps.)
