CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy frakciónk nevében is kifejtsem a törvényjavaslattal kapcsolatban álláspontunkat.
Először is csatlakozom a dicséretekhez, valóban, ez a törvényjavaslat nagyon jó, és a piacgazdaság kiépítésének útján egy nagyon komoly lépés. Én is szeretném kiemelni egy-két fontosabb részét a törvényjavaslatnak ebből a szempontból, de ugyanakkor szeretnék rámutatni a törvényjavaslat egy-két gyengeségére is.
Az eddigiekben a mérlegbeszámoló a vállalat fizetőképességének jellemzésével, jövőbeni alakulásának előrejelzésével adós maradt. A vállalatokat nem is igen érdekelte a fizetőképességük. A mérlegbeszámolók titkosak voltak, a gazdasági partnerek számára hozzáférhetetlenek. Ez a jövőben nyilvánvalóan megszűnik. De a jelenlegi számviteli szabályozásban a legnagyobb sérelmet véleményünk szerint az óvatosság elve szenvedte. Az óvatosság elve azt jelenti, hogy a jövőben nem lehet eredményt kimutatni, ha valamely bevétel pénzügyi realizálása bizonytalanná válik. Azt jelenti továbbá, hogy nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha valamely árbevétel, bevétel pénzügyi realizálása részben vagy egészben bizonytalanná válik annak ellenére, hogy a teljesítés megtörtént. Eredménycsökkentő tartalékként kell majd a jövőben figyelembe venni valamennyi előre látható kockázatot és feltételezhető veszteséget. Ez megítélésünk szerint egy óriási lépés a piacgazdaság kiépítése terén.
Ugyanígy üdvözöljük a céltartalék bevezetésének intézményét. Üdvözöljük továbbá az állóeszközök felhasználásának, költségként való elszámolásának új szabályozását, hiszen a vállalkozók, a vállalatok számára létérdek az, hogy a műszaki haladást megtestesítő eszközeik fizkai leromlásuk előtt kicserélődhessenek.
Ugyanakkor szeretnék rámutatni a törvényjavaslat egy-két gyengeségére. A Közös Piac 4. számú irányelve már említésre került. Ez nem tartalmaz kötelező szabályt a könyvvitel módjára, a számlakeretre, a leltározásra, a bizonylatokra. Ezzel ellentétben ez a törvényjavaslat szabályozza a leltár tartalmát, a bizonylati rendet és az egységes népgzadasági számlakeretet. Természetesen ez a részletesebb szabályozás segítséget nyújthat az első években a számviteli szakembereknek.
De már azt is jelzi, hogy itt a jövőben majd a Közös Piac 4. számú irányelve alapján tovább kell lépni. Véleményünk szerint a mérleg túlzottan részletes, ez nyilvánvalóan összefüggésben van a beszámoló statisztikai, adatszolgáltatási funkciójával, amelyet ideiglenesen betölt.
Gondot okozott az értékelésben részünkre is az eszközök értékelése, ugyanis ez a javaslat az eszközök átértékelését, újraértékelését az inflációs körülményekre tekintettel sem teszi lehetővé. Nyilvánvaló dolog, hogy az amortizáció nem lesz elegendő a pótlás finanszírozására. Amennyiben ez nem oldódik meg, akkor az amortizáció inflációs része látszólagos nyereséggé válik, amit az állam megadóztat.
A törvényjavaslat 4. § (3) bekezdése feltételezi azt, hogy az adózás területén bevezetésre kerül az adóátalány intézménye. A törvényjavaslatban ugyanis az van,hogy 10 millió forint bevételi határig elegendő lesz bevételi nyilvántartás vezetése azok számára, akik az adóhatósággal szemben bevételeik és nem költségeik alapján számolnak el. Márpedig jelenleg az adótörvényben ilyen lehetőség nincs, tehát tulajdonképpen ez megelőlegez egy szabályozást, amelyet még meg kell alkotni.
A Szabad Demokratáknak van egy módosító javaslata, amely a 10 milliós értékhatár eltörlését javasolja, nem azzal a szándékkal, hogy majd adóátalányt ne lehessen megalkotni, sőt éppen ellentétesen, egy szabad mozgást kíván adni az átalány megalkotásához. A mi véleményünk szerint – a bizottsági munkában ezt a javaslatot mi nem támogattuk - a 10 millió forintos értékhatár megmaradása a jogszabályban jobban prejudikálja az átalányt, és az átalánynak ez a felső határa véleményünk szerint 10 millió forintban elégséges, ha meghatározásra kerül. Tehát ez alatt amúgy is létezik mozgás, e felett pedig nem tartjuk szükségesnek az átalányt, ezért mi úgy véljük, hogy a törvénynek az egységes szerkezetét megbontja az, ha kikerül a 10 millió forintos határ, hiszen általában a számviteli kötelezettségeknél ilyen lépcsőzetesen megvannak ezek a forinthatárok.
Egy másik probléma, hogy nem értünk egyet a törvényjavaslat 46. § (4) bekezdésében az egy öszszegben elszámolható beszerzések értékhatárának a 20 ezer forintban történő megállapításával. Véleményünk szerint ez az összeg alacsony, és minden bizonnyal nemsokára el fog jönni az idő, amikor ezt az összeget fel kell majd emelni.
Végül még egy problémát emelnék ki, de megemlítve azt, hogy ugyanakkor a közzététel, a nyilvánosság mindenképpen üdvözlendő, és a törvényjavaslatnak az egyik legfontosabb eleme. Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy dr. Rott Nándor képviselőtársam 1988-ban megjelent egyik könyvében – amelynek a címe: Vagyonérdekeltség és a pénzügyi rendszer továbbfejlesztése – már állást foglalt a nyilvánosságnak, a közzétételnek a teljeskörűsége mellett; 1988-ban! Ugyanakkor ez a törvényjavaslat a teljes nyilvánosságnak a végső határidejét 1998-ban szabja meg, tehát tulajdonképpen tíz évről van szó, amely alatt fokozatosan épül ki ez a teljes körű nyilvánosság.
A mi megítélésünk szerint itt a piac ki fogja kényszeríteni ennek az elég messzire kitolt határidőnek a lerövidülését. Ezzel kapcsolatban mi módosító indítványt ugyan nem nyújtottunk be, mert jelen pillanatban elfogadhatónak tartjuk ezt mint átmeneti megoldást, csak jelezni szeretnénk már itt a törvényjavaslatnak az előzetes vitájában is, hogy véleményünk szerint minél hamarabb el kell érni, mert ez a piackonform, hogy ez a közzététel és a nyilvánosság minél hamarabb teljes körű legyen.
Összefoglalva: frakciónk véleménye – még egyszer ismételve – az, hogy a törvényjavaslat a piacgazdaság kiépítését szolgálja, igen fontos lépés, és egyes kisebb módosításokkal, amelyeknek az elfogadása várhatóan rövidesen megtörténik, a törvényjavaslat igen jó, és ilyen módon frakciónk nevében elfogadásra ajánljuk. Köszönöm szépen. (Taps.)
