KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindjárt azzal kezdeném, hogy reagálnék Becker Pál képviselőtársam előbbi megjegyzésére. Isten őrizzen, hogy amikor végre van egy jó törvényjavaslat, azt is visszavonassuk a Kormánnyal. Semmi szükség nincsen rá.
Az előttem szólókkal nagyon sok mindenben egyetértünk. A mai számviteli rendszer a tervgazdaság feltételei között alakult ki, és a benne foglalt információk elsősorban a gazdaságirányítás céljait szolgálták. Az állami szabályozás valósult meg az adótörvények és a számvitel összekapcsolódásában, abban, hogy számviteli szabályok az adótörvényben kerültek rögzítésre, a számvitel elsősorban az ellenőrzés eszköze volt. Piacgazdaságban ezzel szemben a vállalkozások a piac szereplőiként mint önmagukért felelős, független üzleti vállalkozások működnek a törvények adta kereteken belül. Piacgazdaságban a piac szereplői részére kell elsősorban a szükséges hasznos információkat biztosítani. A tőkepiac alakulása is megköveteli, hogy az értékpapírt vásárlók, kötvény-, részvénytulajdonosok, a hitelt nyújtók és a váltót leszámítoló bankok hiteles információkat kapjanak a vállalkozások fizetőképességéről, hitelképességéről, jövedelmezőségéről. A külföldi tőke beáramlásának megkönnyítése is megkívánja, hogy a vállalkozások kimutatott jövedelme a nemzetközi standardek figyelembevételével is reális legyen.
A számvitelnek a fentiekből adódóan az ellenőrzés eszközéből az információ eszközévé kell válnia. Az előttünk fekvő törvényjavaslat megfelel mindezeknek a követelményeknek, az általa szolgáltatott információk meg fognak felelni a piacgazdaság információszükségletének. Ezek lehetővé teszik, hogy a vállalkozások vagyoni, gazdasági és pénzügyi helyzete a nemzetközi elveknek megfelelően megítélhető legyen.
Ezért a törvényjavaslat elfogadását mi is támogatjuk.
A törvényjavaslat nem taglalja a költségvetési szervekre vonatkozó előírásokat, ezeket külön jogszabályban szándékoznak szabályozni. Nyilvánvaló, hogy a költségvetési szervek beszámolóit az államháztartási törvényben megfogalmazott feladatokhoz, ezek végrehajtásának ellenőrzéséhez célszerű kapcsolni. A sajtóból ugyanakkor úgy értesültünk, hogy a Pénzügyminisztérium azt fontolgatja, hogy esetleg nem nyújtja be az új alapokra helyezett államháztartási törvénytervezetet a Parlament elé.
Felmerül a kérdés, hogy ennek hiányában lesznek-e egységes elvek az eltérő sajátosságok megfogalmazásához, a költségvetési szerveknél is megtörténik-e a számviteli rendszerben az imént a vállalkozások esetében vázolt előrelépés.
Egyetértek az előttem szólókkal abban is, hogy a jelen számviteli törvény tárgyalásakor nagyon fontos szót ejteni a törvény, az adórendszer és a költségvetés összefüggéseiről.
Már említettem, hogy korábban az adótörvényekben voltak olyan előírások, melyek a számvitelt befolyásolták. A helyes eljárás az, ha a nemzetközi számviteli standardek alapján készülő mérleget az adóhivatal elfogadja az adózás alapjául szolgáló mérlegnek, ugyanakkor az adótörvényben kerülnek rögzítésre azok a szabályok, amelyek az adóalapot meghatározzák, de amelyeknek az adott évre vonatkozóan már nincs számviteli visszahatásuk.
A jelen átmeneti helyzetben, mint ahogyan az expozéban is utalt rá az államtitkár úr, és Becker képviselőtársam is részletesen kifejtette, itt kezdődnek a problémák. Számításaink végkövetkeztetése ugyanaz, mint amit Becker Pál képviselőtársam is mondott, mintegy 35-40 milliárd forintos adóbevétel-kiesésre lehet számítani a törvényjavaslat következtében.
A két említett nagy adóalapot csökkentő tételen kívül természetesen észrevettük, hogy a törvényben vannak olyan részek is, amelyek adóalap-növekedéssel, ezzel bevételnövekedéssel járnak. Ezeket azonban kisebb más adóalapbevétel csökkentő tételek kiegyenlítenek. Ezek összhatása tehát nulla. A levonható következtetés, hogy változatlan feltételek mellett 1990-ben nagymértékű, a későbbi évek során is jelentős, és végkifejletében éppen az amortizációs kulcsok szabad megválasztása miatt mindenképpen hosszú távon is adóalapcsökkenésre lehet számítani.
Mint már említettem, hangsúlyozott célkitűzés, hogy a számvitel és az adótörvények közötti szoros összefüggést meg kell szüntetni, meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a számvitel a nyereségadó-rendszer kiszolgálója legyen. Ebből következik, hogy mindenképpen új szemléletű adórendszerre van szükség.
Az előbb elmondottak miatt, ha hagyjuk érvényesülni a számviteli törvény elveit, mintegy 30-40 milliárd forintos bevételkiesésre kell számítani. A közelmúltban meghozott, a most tárgyalt vagy a közeljövőben meghozandó bizonyos törvények ugyanakkor jelentősen érintik a költségvetés kiadási oldalát, a költségvetés kiadásainak növekedése irányába hatnak. Másrészt ismeretes, hogy az idei évre betervezett 78 milliárd forintos költségvetési hiány nem tartható a későbbiek során, azt mindenképpen csökkenteni kell.
Mindezek azt fogják eredményezni, hogy az új nyereségadó-törvény nem fogja engedni érvényesülni a számviteli törvény elveit, ahogyan az expozéban is elhangzott, egy átmeneti időszakra mindenképpen szükség van, illetve szükségessé válik az adóalapot kezelő vagy csökkentő tételek, a jelenleg élő adókedvezmények felülvizsgálata, a nyereségadózás rendszerének új alapokra helyezése. Az államháztartási törvény előterjesztésének hiányában nem látható, hogy a költségvetés kiadási oldalán esetleg milyen ellentételezésekre lehet számítani. Vagy talán az előbbi ellentmondások más adónemek szigorításával, esetleg új adónemek bevezetésével, az újraelosztási rendszerre fordítható összegek további lefaragásával oldhatók meg?
Mindezek miatt nehezményezzük, hogy úgy kell döntenünk a számviteli törvény elfogadásáról, hogy a következményei miatt szükséges változásokkal kapcsolatos kormányzati elképzelések részeit nem ismerhettük meg.
Tudjuk azonban, hogy a törvény következtében a vállalkozók saját hatáskörükben alakítják ki számviteli rendjüket. Ez a korábbi agyonszabályozott rendszerhez képest minőségi változást jelent, melynek minél előbbi bevezetése a gazdaság átalakításának folyamatában alapvető fontosságú. Az átállás viszont többezer számviteli szakember felkészítését igényli, mely valóban időigényes folyamat. Ennek érdekében, valamint azért, hogy segítsük helyreállítani a számviteli, társadalmi presztízsét, támogatjuk a törvényjavaslatot az előbb említett hiányérzetünk fenntartása mellett.
Jelzem, hogy a törvényjavaslathoz több ponton módosító indítványt nyújtottunk be, mivel azonban ezek nagy részét a bizottság támogatta, ezek részletes ismertetésétől – annak ellenére, hogy a rám szegeződött tekintetekből a feszült érdeklődés izgalmát vélem kiolvasni (derültség) – eltekintek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
