SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A piacgazdaság jogi feltételrendszere kialakításának egyik alapvető törvénye került a Ház elé ezzel a sajátos tárgyalási móddal. Hadd kezdjem a fölvezetést egy személyes élménnyel.
A spanyol GYOSZ-szal, annak vezetőivel találkozva, elemezve, hogy hogyan lehetne a meglehetősen marginális spanyol-magyar kapcsolatokat fejleszteni, két alapvető kérdésre irányították rá a figyelmemet. Az egyik: a magyar szakszervezetek körüli rendezetlenség kérdése – mondta az ottani GYOSZ. A másik pedig: a magyar számvitel körüli rendezetlenség. Az utóbbira egyértelműen pozitív választ tudtam adni, hogy a Parlament előtt van a kérdés. Az előbbire pedig majd az élet kialakítja a választ – gondolom.
Ez is indokolja azt, hogy miért mondjuk, hogy ez a piacgazdaság kiépítésének egyik alapvető törvénye.
Tizenkét pontban szeretném összefoglalni önöknek azokat az alapvető kérdéseket, amire – azt gondolom – válaszolni kell a számviteli törvény kapcsán. Megpróbálom természetesen rövidre fogni mondandómat.
Az első kérdés az, hogy miért van szükség erre a számviteli törvényre? Erre a számviteli törvényre azért van szükség, mert a gazdasági fejlődés attól függ elsősorban, hogyan tudjuk egy vegyes tulajdonú piacgazdasággá átalakítani. Ehhez a piacgazdasági átalakításhoz rendkívül fontos egy megalapozott és a piacgazdaságok logikájának megfelelő információs rendszer, és ezt a számviteli törvény biztosította konstrukció tudja betölteni.
Másodszor, mi a célja ennek a törvényi szabályozásnak? Nyilvánvalóan elsősorban az, hogy a magyar számvitel rendszere megfeleljen a piacgazdasági okmányoknak és szokásoknak, hogy ugyanolyan logikával találkozzon itt a számvitel területén a piacgazdaságokban felnőtt üzletember, mint amit saját világában megszokott.
Ez a törvény figyelembe vette az Európai Gazdasági Közösség Tanácsa irányelveit, valamint a nemzetközi számviteli alapelveket. Ennek alapján dolgozódott ki azzal, hogy a befektetők, hitelezők tájékozódását szolgáló éves beszámolóra helyezi a hangsúlyt. A vállalkozó, a vezető, a tulajdonos információigényét kielégítő belső vagy vezetési számvitel saját hatáskörében alakítható ki.
Mit jelent ez az éves beszámoló? A törvényjavaslatban meghatározott formában nyilvánosságra hozott, a könyvvizsgáló által hitelesített éves beszámolóból megismerhető a vállalkozó valós vagyoni, pénzügyi helyzete, a naptári évben elért eredménye, annak összetevői, az eredményre ható tényezők és mindazok a kiegészítő adatok, szövegek, indoklások, amelyek a vállalkozó valós helyzetének bemutatásához szükségesek.
Az általánosan elfogadott és alkalmazott számviteli alapfeladatok érvényesítése a külföldi befektetők számára is biztos alapot jelent. Mi a tartalma az éves beszámolónak és hogyan történik az értékelés? Mert ez egy alapvető kérdés. A törvényjavaslat a beszerzési, illetve előállítási költségekből számított értéken veteti fel a mérlegbe az eszközöket. Az eszközöket a törvényjavaslatban meghatározott beszerzési, illetve előállítási költség miatt magasabb értékben nem lehet a mérlegbe felvenni, minden esetben el kell számolni az értékcsökkenést, illetve az értékvesztést is.
Ebből következően a mérleg a könyvek szerinti értéken történő értékelésre alapozva ad valós és megbízható képet a vállalkozó vagyoni, pénzügyi helyzetéről és jövedelméről. A piaci érték alkalmazását csak akkor teszi lehetővé a törvényjavaslat, ha az ismert piaci érték alacsonyabb mint a beszerzési, illetve az előállítási költség. A valós piaci érték csak abban az esetben határozható meg egyértelműen, ha az eszközöket ténylegesen értékesítik. Ezért a mérlegforduló napján meglévő eszközöknek a várható piaci értéken történő értékelése a vállalkozó szubjektív értékítéletét tükrözné az esetek többségében.
A piaci érték meghatározására nem lehet központilag módszert adni. A koncepció kidolgozása során ezért egy kiemelt kérdés volt a törvény hatálybalépésekor meglevő eszközállomány értékelésének, illetve újraértékelésének kezelése. Közismert, hogy a vállalkozások vagyonának könyv szerinti értéken történő jelenlegi nyilvántartása nem fejezi ki reálisan a valóságos értéket, az a vállalkozás működőképességétől függően mindkét irányban számottevően eltérhet. Ugyanakkor a tényleges piaci megmérettetéstől elszakított számviteli értékelési szabály egyszerű, a vállalkozások teljes körére elrendelt előírása a technikai problémákon túl sokrétű ellentmondáshoz vezethetne, az újraértékelés megbízhatóságához minden esetben szükség lenne könyvvizsgálói hitelesítésre, ami az átállás időtartamát rendkívüli módon meghosszabbítaná, de a piaci értékkifejező szerepe nélkül történne ez meg, és nem érné el valóságos célját.
A reális vagyonértékelés egyedüli eredményes útja ezért a tulajdonviszonyok átalakításában, a tulajdonreform, a privatizáció végrehajtásában, az állami tulajdon lebontásában jelölhető meg, és a szervezeti formák olyan átalakulásán keresztül valósulhat meg, ami lehetővé teszi ezeknek az értékeknek a valódi piaci, tulajdonosváltás során történő értékelését. A vállalkozások vagyonának reális megítélése éppen ezért a privatizáció keretében szükséges újraértékelés, és a potenciális, illetve az új tulajdonos értékítéletének az együttese alapján alakítható ki.
Arra is ki kell térnem, hogy milyen az éves beszámolók nyilvánossága, és hogyan történik ezek hitelesítése. A törvényjavaslat nagy jelentőséget tulajdonít a könyvvizsgálatnak, a beszámoló nyilvánosságra hozatalának, közzétételének. Az üzleti partnerek, a befektetők, a hitelezők a vállalkozók valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről a cégbíróságon letétbe helyezett, illetve a hivatalos formában közzétett beszámolókból tájékozódhatnak.
A könyvvizsgáló által hitelesített beszámoló hivatalos formában történő közzététele biztosítja ezt a nyilvánosságot. A beszámolók nyilvánosságra hozatala nem jelenti az üzleti titkok kiterítését, a vállalkozó érdekeinek megsértését, éppen ellenkezőleg, a megalapozott beszámolókkal a vállalkozókkal szembeni bizalom erősödni fog.
Van-e valamilyen szankciója – tehető fel a következő kérdés – a valótlan információk szolgáltatásának? A számviteli törvény előírásai megsértésének törvényi szankcionálását a büntető törvénykönyv és szabálysértésekről szóló törvény módosítása, kiegészítése fogja tartalmazni, amit a Kormány a második félévben az Országgyűlés elé terjeszt.
Következő kérdésként – azt gondolom – fel kell tenni azt, hogy milyen az éves beszámoló és a nemzetgazdasági információ kapcsolatrendszere. A jelenlegi számviteli rendszerünk sajátossága az, hogy a számviteli információk, a mérlegbeszámolók képezik a nemzetgazdasági információs rendszer alapvető adatbázisát.
A számviteli törvény hatálybalépésével ez a kapcsolat megváltozik. A nemzetgazdaság számára szükséges információk biztosításához új információs rendszert kell kidolgozni, amelyhez a könyvvitelben rögzített információk is felhasználhatók, de azok összegyűjtését nem az éves beszámoló keretében kell megoldani, mivel azok egyrészt a hasznosíthatóság szempontjából későn állnak majd rendelkezésre, másrészt kétéves átmeneti időszak után a különböző tagoltságú, eltérő időpontban elkészülő beszámolók technikailag is nehezen összesíthetők.
Erre az új információs rendszerre ebben a kétéves átmeneti időszakban kell átállni, azt kidolgozni. Természetszerűleg nagyon fontos kérdés az, hogy milyen az összefüggés a valós eredmény és a nyereség-adóalap között. A törvényjavaslat a valós eredmény megállapítása érdekében módosítja a jelenlegi költségszerkezetet, megváltoztatja az elszámolt költségek, ráfordítások körét és mértékét, bevételként, illetve költségként számoltat el olyan tételeket, amelyek ma, és a korábbi időszakban az adózott eredményt vagy a felhalmozott vagyont érintették.
Mindezek együttes hatására az adózás előtti eredmény csökkenése várható, ezen keresztül a nyereség-adóalap és a nyereségadó csökkenése várható egyéb tényezők változatlansága mellett.
A törvényjavaslat változtat az eszközök értékelési előírásain, növeli a vállalkozói döntés szabadságát, előtérbe helyezi az óvatosság elvét, és számos olyan megoldást tartalmaz, amely az elmúlt időszak akut problémáinak rendezéséhez vezet.
A vállalkozók döntési szabadsága nyilvánulhat meg az egy éven túl elhasználódó eszközök amortizációja elszámolásakor, ami azt jelenti, hogy a vállalkozó saját maga határozhatja meg a tárgyi eszközök költségként elszámolásra kerülő értékcsökkenését, az egyedi eszközök várható használata, élettartama, fizikai és erkölcsi avulása és persze a vállalkozás körülményei szerint. Döntését ez esetben a piaci viszonyok között érvényesíthető ár, továbbá a tulajdonosi érdek az, ami korlátozza.
A nyereség-adóalap védelme azonban, különösen egy átmeneti időszakban indokolhatja, hogy az adózás alól nyereséget ne lehessen kivonni a viszonylag korlátlanul elszámolt amortizációval. Ezért célszerű meghatározni azt az amortizációs összeget, amelyet az adótörvény a nyereségadó adóztatásakor adóalap-korrekció nélkül tudomásul vesz.
Mit jelent az előbb kiemelt óvatosság elvének kérdése. Az óvatosság elvéből az következik, hogy mind a vagyon, mind az eredmény megállapítása során a mérlegeléseket az óvatos üzletember szemszögéből kell megtenni. Az ilyen megítélés egyfajta vállalkozói szemléletet tételez fel, amely lehetővé teszi a vállalkozás, a vállalkozó saját számviteli politikájának kialakítását.
Az óvatosság elve azt jelenti, nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha valamely árbevétel pénzügyi realizálása részben vagy egészben bizonytalanná válik annak ellenére, hogy a teljesítés megtörtént. Jelenti továbbá azt is, hogy eredménycsökkentő tételként figyelembe kell venni valamennyi előre látható kockázatot és feltételezhető veszteséget is.
Az óvatosság elvének érvényesítése érdekében az eredmény csökkentésével céltartalékot lehet képezni a kétes követelések, továbbá a mérleg fordulónapján már lejárt határidőn túli követelések fedezetére.
Kikre terjed ki a törvény hatálya, hogyan történik annak végrehajtása – ez a következő kérdés. A törvényjavaslat által szabályozott számviteli rendszer a gazdaság valamennyi részterületét átfogja akár a vállalkozói tevékenység folytatókról, akár a költségvetés alapján gazdálkodó szervezetekről, akár társadalmi szervezetekről vagy alapítványokról van szó.
Így biztosított, hogy a törvényi szabályozás legfontosabb elvei egységesen érvényesülnek.
A törvényjavaslatnak nem lesz végrehajtási rendelete. A törvény felhatalmazása alapján kiadásra kerülő kormányrendeletekben a pénzintézetek, az MNB, a biztosító intézetek, a költségvetés alapján gazdálkodó szervezetek és egyéb szervezetek mint társadalmi szervezetek, alapítványok sajátossága miatt szükséges speciális előírások fognak csak szerepelni.
Itt kell megjegyezni, hogy a költségvetés alapján gazdálkodó szervezetek sajátosságait az állami költségvetéssel való szoros kapcsolat miatt csak átmenetileg fogja szabályozni külön eljárás.
Milyen a törvényjavaslat eddigi megítélése? Milyen a fogadtatása – erről szeretném tájékoztatni az Országgyűlést.
Elsőként azt szeretném kiemelni, hogy a Világbank szakértői olyan anyagnak tartják, olyan törvénytervezetnek tartják, amely alkalmas arra, hogy azokat a körülményeket és azokat a feltételeket kielégítse, amelyeket egy piacgazdaságban a számvitellel szemben követelményként támaszthat.
Másodszor szeretném kiemelni azt, hogy a törvényjavaslatot az Állami Számvevőszék az Állami Számvevőszékről szóló †89-es törvény felhatalmazása alapján ellenjegyezte azzal, hogy támogatja ennek a törvénynek a meghozatalát azzal együtt, hogy átmeneti megoldásként elfogadja a költségvetés alapján gazdálkodó szervezetek sajátos számvitelének kormányrendelettel történő szabályozását is.
A törvényjavaslatot megtárgyaltuk a munkáltató és munkavállalói szervezetekkel, alapvetően a munkáltató és munkavállalói szervezetek ezzel egyetértettek.
Tájékoztatom az Országgyűlést arról is, hogy néhány hónappal ezelőtt, amikor végleges formát öltött a számviteli törvény, leültünk a parlamenti pártok szakértőivel, és részletes tájékoztatást adtunk, és támogatásukról biztosították a törvény megalkotását.
Végül: mik a számviteli törvény bevezetésével kapcsolatos feladatok? Itt ugyanis egy roppant nagy munkáról van szó, óriási tömegű szakértő gondolkodásában kell ezeket az új elemeket megtanítani, és ez valóban rendkívül nagy munkát jelent mindkét oldal részéről.
A számviteli törvény bevezetésével bekövetkező változás nem a számvitel technikai változását jelenti, hanem az eszközök, a források, az eredmény tartalmi megjelenésének, megítélésének alapvető gondolkodásbeli változását igényli, a tulajdonosi, a menedzseri gondolkodás, a vagyon gyarapítására való törekvés szellemét kell, hogy erősítse.
A számviteli törvény bevezetése a vállalkozásoknál a szemlélet változása mellett azt is jelenti, hogy a törvény életbelépését követően a részletes szabályokat a vállalkozóknak maguknak kell kialakítaniuk, átalakítva ehhez a gépi technikát, a számítógépes programokat is természetesen.
A számviteli törvény bevezetését alapos előkészítés fogja megvalósítani. Az előkészítés nemcsak a törvény végrehajtóinak felkészítését, oktatását, átképzését jelenti, amivel kapcsolatosan konkrét lépések is megtörténtek, hanem azt is, hogy ki kell alakítani az új számviteli információs rendszertől függetlenül a nemzetgazdasági információs rendszert, továbbá meg kell alkotni az új vállalkozási és vállalkozói nyereségadó-törvényt is.
Ezek indokolják azt, amit a Kormány kért, hogy ez a törvény rendkívüli eljárással és sürgősséggel kerüljön a Parlament elé. A magam részéről köszönöm a Háznak, hogy elsőként a Parlament új Házszabálya alapján lehetővé tette, hogy a számviteli törvénytervezetet rendkívüli eljárással és sürgősséggel tárgyalja meg. Nagyon köszönöm a bizottságoknak azt a feszített munkát, hogy itt alig másfél hét alatt feldolgozták a számviteli törvényt, és a munka alapján kérem az Országgyűlést, hogy ma alkossa meg a számviteli törvényt. Köszönöm. (Taps.)
