VINCZE KÁLMÁN (FKgP)
VINCZE KÁLMÁN (FKgP)
VINCZE KÁLMÁN (FKgP) Köszönöm a szót, Elnök úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! A XV. század végén egy Luca Pacciuoli nevű olasz kereskedő megalkotta a számvitel alapelveit. Ekkor ez a rendkívül racionálisan gondolkodó üzletember saját jól felfogott gazdasági érdeke miatt alakította ki nyilvántartási, elszámolási rendszerét úgy, hogy mások se az üzletmenetbe, se a vagyoni állapotba ne tekinthessenek be. Valójában csak ő igazodott el benne. Ennek az eddig nem szokványos nyilvántartási, elszámolási rendszernek, a gazdaságnak, a hatalomnak, a valós viszonyoknak a mások számára való megismerés megakadályozása volt az oka. Nagyot változott azóta a világ.
A modern polgári nyitott kínálat, túlsúlyos gazdaság, a luca pacciuolik portékáinat úgy árulják a világpiac korszerűen berendezett standjain, hogy az alaptartalom változatlan, viszont a formai elemek alaposan megváltoztak, célirányosan, a piaci igényeknek megfelelően átrendeződtek. Ma a vevő árut, szolgáltatást és egyben márkát vesz, azaz olyan eladók felé fordul a legszívesebben, akit ismer termékeinek, szolgáltatásainak funkcióköltsége, azaz az ár révén. Ugyanakkor ezek a világviszonylatban ismert márkanevek olyan vállalatok révén váltak fogalommá, amelyek elszámolási rendszerükben nyitottak, a tevékenységek finanszírozása, a részvényesek száma állandóan a külső ellenőrizhetőség állapotában vannak.
Belső, úgy a reálszféra körébe tartozó, mint az elszámolási rendszerű összetevőkben, ha érdekeik úgy kívánják, szigorúan zártak, természetesen a törvényes keretek miatt az alapszempontok nem szenvedhetnek csorbát. Az információ akkor információ, ha annak adattartalma a lehető legközelebb van az objektív valósághoz. A jelen törvénytervezet megalkotói rendkívül következetesen érvényre juttatva azt az elvet, hogy az információ előállításának a címzettjei eltérően tudják felhasználni a számvitel útjait, az egyes információk irányába nemcsak egyfajta részletezettségű adattartalommal ruházták fel a számvitel végtermékeit. Nyilván eltérő többletinformációt követel a piac, a hitelező, befektető, az állam és a vállalkozási belső döntéshozó.
A nemzetgazdasági információs rendszer fő adatbázisa ezután is a számvitel kell, hogy legyen, azonban ez a kapcsolat lazulni fog, mivel a piac rendkívül előkelő helyre lép elő. Egyfelől az áru, a szolgáltatás elhelyezésének költségviszonylatai miatt, másfelől a cég piaci megítélésének vonatkozásai révén. A fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban a számvitel szintjén szélesebb körű a szabályozás, mint a hazánkban jelenleg érvényben lévő. A konformitás irányába ható tényezők körébe tartoznak olyan elemek, mint a megbízhatóság garanciát jelentő lépcsőzetesen, de teljes körűen bevezetésre kerülő kötelező könyvvizsgálói, alkalmazói rendszer. A kötelező nyilvánosságra hozatal, a büntető törvénykönyvre, a szabálysértésre vonatkozó módosító, kiegészítő javaslatok.
Ezek tudatában a külföldi befektető is bizalommal használhatja a beszámolót, a számvitel végtermékét, hiszen informálódhat a befektetés, döntéshozatal olyan elemeiről, mint a vállalkozó vállalkozási vagyoni helyzete, pénzügyi, likviditási állapota, tárgyévi eredményeiről, az eredmény összetevőiről.
A Kisgazdapárt szerint félő, hogy ez a törvény elfogadása után rövid időn belül módosításra kerülhet részelemeiben, mivel több olyan törvény van még a tervezet stádiumában, amelynek elfogadásra kerülő paragrafusai a számviteli törvényre következményekkel járnak vagy járhatnak. Pedig ennek a törvénynek az elfogadása, megalkotása már most is késésben van. Gondoljunk csak arra, hogy a pénzügyi, főleg a számviteli szakemberek e törvény alapján felépített saját vállalkozásukra adaptált elszámolási, számviteli rendszerük szerint fogják megnyitni az 1992. évet, és értelmezik a gazdasági eseményeket.
Nem fektet sem a törvény, sem annak indoklása elég hangsúlyt az új számviteli törvény kihatásainak személyi tényezőire. Ugyan részletezi a megnövekedett könyvvizsgálói feladatkört, de kissé elhallgatja azt, hogy Magyarországon ma ehhez a gondolkodásbeli változást követelő magatartáshoz kevés az alkalmas szakember. Több nehezítő körülmény közül csak egy elgondolkodtató adat. Ma Magyarországon több céget jegyeznek be évente, mint amennyi mérleg elkészítésére is alkalmas számviteli szakembert képeznek ki.
A törvényjavaslat szerint a törvény hatálya alá tartozik a költségvetési gazdálkodási kör és a Magyar Nemzeti Bank is. Az elmúlt évtizedekben többször megkísérelték analóg megfeleltetni egymásnak a nemzeti jövedelem előállításában és felhasználásában részt vevő gazdasági egységeket. Ez a javaslat is nagyon helyesen, külön szabályozás szerint kívánja a nemzeti jövedelem felhasználásait és a Magyar Nemzeti Bankot szabályozni. A költségvetési gazdálkodásban csak speciális esetekben értelmezhető a jövedelem vagy a jövedelemtermelés fogalma. Más a szempontrendszere a költségvetési kiadásnak vagy a vállalkozói költségkategóriát megalapozó kiadás fogalomkörének. Továbbá olyan meghatározó tényezők hiányoznak az előfeltételek sorából a költségvetéssel összefüggésben, mint az állami feladatok körének pontos, részleteiben is körülhatárolt megfogalmazása, hiányzik a költségvetés reformja, nincs kialakítva az új államháztartási törvénnyel összefüggő információs rendszer, hiányzik a költségvetési szervek gazdálkodásának jogszabálya.
A pénzintézetek, a biztosító intézetek és a bankok bankja, a Magyar Nemzeti Bank szintén speciális feladatokat látnak el a nemzetgazdaságban. Ezen pénzintézeti tevékenységeket ellátó, valamint a költségvetési szervezeteknek is fel kell készülni az új számviteli, valamint a rájuk vonatkozó speciális szabályozás által előírtakra. Következésképpen az elkövetkezendő időszak törvényalkotási menetrendjét is eldöntöttnek tekinthetjük ezzel.
Az elmúlt negyven évben döntően három gazdaságpolitikai igényhez kellett úgy elrendezni a számvitel belső összefüggéseit, hogy az eszköz legyen az első időszakban a direkt irányítás által megfogalmazott tervek, elvárások teljesítése vagy nemteljesítése ellenőrzésének. Jellemző volt a javak indok nélküli elvonása, átcsoportosítása. Ez volt a számvitelben a feudalizmus korszaka.
A másik időszak sem volt dicsőségesebb, sőt az a bizonyos 1968-tól kezdődő időszak, amikor a nyereségérdekeltséget kinevezték a prioritási szempontok élére, a valóságban a nemzetgazdaság XX. századi legmélyebb, legáltalánosabb válságát jelentő hazugságait csomagoltatták be a számvitellel.
Ugye tisztelt képviselőtársaim azt gondolják, hogy most a kort jellemzem és a kapitalizmus vagy annak korai szakának nevezem. Nem teszem, mert nem tehetem, hiszen ez hamis értékrendet és irracionális gazdaságpolitikát támasztott alá, ahhoz megalázón statisztált. Hogy meddig tartott ez a dicsőséges szakasz?
Tisztelt Képviselőtársaim! Tart ez most is, ami azt jelenti, hogy a nemzetgazdaság szintjén termlődik a veszteség, holott többszáz milliárdos vállalkozási nyereségadót szavaztunk meg 1991-es bevételként, amit a vállalkozások ki is fognak mutatni az 1991-es mérlegbeszámolóikban.
A harmadik időszak tulajdonképpen a kezünkben van. Most próbáljuk összefüggéseiben hatásmechanizmusát értelmezni a számviteli szakemberek által megrajzolt modellben, egy elképzelt reálszféra működését a számvitel eszközrendszerének a segítségével. Most az a fő gondunk, hogy jól informál-e bennünket az általunk felállított rendszer valós helyzetünkről.
Az 1992. január 1-jétől érvényes számviteli törvény globális hatásának úgy kell érvényesülni, hogy a mikroszint gazdasági érdekeltsége realizálható, valós értéktartalom függvényében értelmeződjön.
Mérlegtételek értékeléséről: Ez a javaslat akceptálja azokat a gazdasági társaságba bevitt állami vagyonértékeket, amelyek 1991 előtt nem éppen korrekt értékelések alapján kerültek be. Ezeket a tételeket és a társaságokat felül kell vizsgálni, és az értékarányokat meg kell változtatni még a törvény nyitótételeként.
Nem pontos a törvényjavaslat a tekintetben, hogy a tőzsdén is jegyzett, forgóeszközök között kimutatott értékpapírok melyik dátumtól visszaszámított tartós alulértékeltség esetén értékelhetők le. Ez lehet december 31-e, amire vonatkoztatva a mérleg készül, január 1. és május 31-e közötti időpont, amikor a mérleg ténylegesen elkészül. Valószínű, hogy a tervezet készítője nem erre az utóbbi dátumra gondolt.
Az eszközök értékcsökkenése, értékvesztése: a vagyoni értékű jog és a cégérték minimális leírási időtartama meghatározott. Ugyanígy célszerű lenne az állóeszközök minimális leírási idejét legalább meghatározni, illetve a leírási költség vonatkozásából legyen időbeli elhatárolási lehetőség.
A törvényjavaslat a vásárolt és saját előállítású anyag- és árukészletek, a befejezetlen termelés, félkész és késztermék, valamint az állat vonatkozásában értékvesztést kíván elszámoltatni a vállalkozóval, ha azok mérlegkészítéskori értéke magasabb, mint a tényleges piaci ár, az ismert, illetve várható eladási ár. Ez a gyakorlatban nem kivitelezhető – kivétel, ha a törvénytervezet alkotója nem úgy értelmezi, hogy az adott vásárolt, illetve saját előállítású termékből ha van, vásárolt értéken, illetve, ha történt értékesítés vagy szerződéskötés.
Az értékvesztések értékpapírokban való megjelenésének gyakorlati megvalósulása akkor legyen foganatosítható, ha az legalább a 10 százalékot meghaladja a mérlegbeszámoló időtartamára vonatkozólag.
Az elkövetkezendő években várható inflációs mértékek nem valószínűsítenek nagyobb mérvű értékvesztést. Ettől eltérő gyakorlat csak a korlátlan kibocsátott kötvények vonatkozásaival lehet kalkulálni, azt viszont végezzék el a gazdálkodók 1992-ben.
Mérlegtételek alátámasztása leltárral: nagyon szabatosan tartalmaz a törvénytervezet. Nem derül ki a javaslatból, milyen időközönként, hány évente kell leltározni. Ugyan a leltározás módjáról kimondja, hogy évente hogyan kell felmérni a vagyont, az azonban visszalépést jelent a korábbi évek gyakorlatához viszonyítva. Például az állóeszközöket korábban nem kellett évente leltározni. Nem is célszerű ezt a vagyonfelmérést minden évben elvégezni. Ezt a törvényben részletezni kell, ki kell mondani a vállalkozók szabadságfokát a leltározás tekintetében.
Könyvvizsgáló tevékenységről néhány mondatot. Célszerűnek és elégségesnek is látszik a könyvvizsgálói feladatkörrel kapcsolatban két tényezőt a törvénybe beépíteni. Egyrészt, hogy a könvvizsgálót a vállalkozók több évre folyamatos munkára foglalkoztathatják, vagy csak a mérlegkészítésnek elkészítését követően kerülne megbízásra a hitelesítő záradék megadása vagy meg nem adása kapcsán. Másrészt minden könyvvizsgálati tevékenységnek részét kell képezze a feltárt hiányosságok számviteli, pénzügyi tételeinek és az önrevízió egyéb elemeinek a kidolgozása.
A Független Kisgazdapárt az elmondottakon túl még mintegy 10 módosító javaslattal élt. A módosító indítványokban foglalkoztunk az eredménnyel és annak értelmezésével, más törvénnyel összefüggő tételek konform kapcsolat-hiányával, a költségelszámolás kérdéseivel, időpont- és időtartam-pontosításokkal, alkalmazott elszámolási módok feltételrendszerével.
Feltett szándékunk volt, hogy a mérlegbeszámoló eszköz- és forrásainak tételei között kivételre javasoljuk úgy a szállítói, mint a vevő állományát. Tulajdonképpen bizonyos áthidaló kettős előjelű számvitellel ezt meg is lehetett volna oldani. Ettől az 1992. évi mérlegfőösszegek ismeretében elálltunk. Ettől kevésbé radikális megoldás az a javaslat, hogy a szállítói állomány, vevőállományt meghaladó nagyságrendje kerüljön az új VÁNYA-törvény alapján szankcionálásra. Ezt majd a VÁNYA-törvény kapcsán tesszük meg.
A Független Kisgazdapárt a felsorolt érvek és ellenérvek egyenlegeként, hogy a számvitel nyelvét foglalja össze, kinyilvánítja azon véleményét, hogy az előterjesztett számviteli törvényjavaslat alapos szakmai munka eredményeként került a tisztelt Ház elé. Megfelelővé fog válni úgy a nemzetközi, mint a hazai viszonyoknak, amennyiben a módosító javaslatok keresztülvezetése megtörténik. Köszönöm szépen a meghallgatást. (Taps.)
