ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
ANDRÁSFALVY BERTALAN, DR. művelődési és közoktatási miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A megszüntetett Állami Egyházügyi Hivatal irattárát 89 novemberében vette át a Művelődési Minisztérium, és az iratátvétel biztonsági okokból gyorsan bonyolódott le. Iratok darabszintű számbavételére nem történt intézkedés, az iratok kezelői és visszaminősítési jogáról sem. A rendezetlen, pontos leltárral el nem látott iratanyagban általában sehol sem engedélyeznek mindaddig kutatást, ameddig az anyagok részletes számbavétele meg nem történik. Ennek ellenére 90 nyarán az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke hivatalosan kérte, hogy a bizottság tagjai betekinthessenek a titkos minősítésű iratokba, tiszteletben tartva a képviselők jogállásáról szóló törvényt, öt képviselő is megkapta a betekintési jogot és közülük néhányan ezzel többször is élve, kívánságuk szerint iratokba szabadon betekintettek, természetesen nyilatkozva arról, hogy a tudomásukra jutó információkat a jogszabályoknak megfelelően bizalmasan kezelik.
Félrevezető tehát Németh Zsolt kijelentése – idézem: "Írásos válasz hosszú hónapokon át mind a mai napig sem az érintett képviselőkhöz, sem a bizottsághoz nem érkezett. Híresztelések jutottak csak fülembe, stb."
A híreszteléseket én súgtam a fülébe, amikor a most következendőkről tájékoztattam őt.
1990 novemberében több politikai személyiség, köztük kormánytagok is tiltakozó levelet kaptak az egyik egyház püspökeitől személyiségüket érintő állami iratok nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban. Erre vonatkozó zsaroló levelet is mellékeltek. Belőle idézek: "Kénytelenek leszünk az Önök tevékenységére vonatkozó valamennyi ÁEH, BM és pártdokumentációt a legszélesebb nyilvánosságra hozni" – bezárva az idézet. (Mozgás.) Tudom, hogy az egyház megújulásra és megtisztításra szorul, ahogy Kálvin is mondotta, de nem tudom, hogy ez az országgyűlési bizottság feladata-e.
Ezek után azonnal intézkednem kellett, hiszen az volt a látszat, mintha a Minisztériumból törvénybe ütköző módon adatok szivárogtak volna ki. A képviselőket is meg kellett védenem azoktól az esetleges feltételezésektől, amelyek a fenti híresztelések és az ő kutatásaik között kerestek volna összefüggést.
Első lépésként 90 végén ideiglenes jelleggel zároltam az iratokat, majd tárcaközi bizottságot kértem fel az iratanyag elhelyezésével és kutathatóságával kapcsolatos kérdések tisztázására. További utasítást adtam az iratanyag felmérésére és rendezésére.
A bizottság, amelynek munkájában a Művelődési, az Igazságügyi és a Belügyminisztérium képviselői vettek részt, megállapította, hogy a 30/1969. IX. 2-i kormányrendelet 6. § (4) bekezdése szerint a jogutód nélkül megszűnt szerv iratainak elhelyezéséről a felügyeletet gyakorló hatóság gondoskodik. Az ÁEH felügyeletét a Minisztertanács gyakorolta, így a Kormány jogosult intézkedni az iratok elhelyezéséről és a visszaminősítési jog gyakorlásáról. Ezért elkészítettük az ügy rendezéséhez szükséges kormányhatározat tervezetét, ez jelenleg államigazgatási egyeztetés alatt van.
Az iratanyag darabkénti felmérése és leltárba vétele jelenleg folyik. Mintegy 120 iratfolyóméterről van szó, ez hosszabb időt vesz igénybe. E felmérés nélkül azonban azt sem tudnák, milyen iratok maradtak meg és melyek kerültek ki már korábban az ÁEH irattárából. A benne kutatókat az a gyanú érheti, hogy a listában szereplő, de ténylegesen meglévő iratokat a kutatók semmisítették meg, ugyanakkor egy jogi és levéltári ismeretekkel rendelkező bizottságnak feladata nyilatkozni a levéltárba adás és visszaminősítés kérdéseiről. E most folyó munkák fő célja éppen az, hogy segíteni tudjuk a későbbi betekintést, illetve kutatást.
Az interpelláló képviselő urat e munkálatokról szóban egyébként, ahogy mondtam már, tájékoztattam.
Az egész irategyüttest a magyar történelmi forrásanyag nagy értékű részének tekintjük. Ezért arra kell törekedni, hogy az iratokat minél előbb megfelelő helyen, vagyis levéltárban őrizzék, ahol rendezett formában fog a jogszabályoknak megfelelően az iratsorozatokat a történelmi kutatás számára megnyitni.
Döntéseim meghozatalakor figyelembe kellett vennem, hogy az ÁEH irattárában számos olyan irat található, amelyre törvénytelenül összegyűjtött adatokat jegyeztek fel; ezek között olyan személyes adatokat, amelyeknek a feljegyzéséről az érintett személy nem tudott, a rá vonatkozó iratokat nem ismeri. Az ilyen típusú iratanyagban való kutatás, de még a képviselői betekintés esetében is az engedélynek egy sajátos jogi konfliktussal kell szembenéznie.
Az Alkotmánynak a személyes adatok védelméről szóló 59. §-a (1) bekezdésében foglaltak ütköznek az országgyűlési képviselők jogállásáról intézkedő 1990. évi LV. törvény 9. §-ával. E konfliktus feloldásánál én magam a legmagasabbrendű jogforrásnak, az Alkotmánynak a rendelkezéseit tekintettem elsődlegesnek, mely kimondja, a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként értelmezi, hanem aktív oldalát is figyelembe véve információs önrendelkezési jogként.
Ezért rendeltem el ideiglenesen az iratok zárolását. A kormányhatározat megszületése után megkezdjük a nyílt, illetve a folyamatosan visszaminősített iratok levéltárba adását. Számolnunk kell azonban azzal, hogy a törvénytelenül összegyűjtött adatokat tartalmazó iratok tartós zárolása válhat szükségessé a személyiség védelme érdekében.
Minderről megalapozottan dönteni azonban csak a folyamatban lévő feldolgozó munka befejezése után, még ez évben lehet.
Kérem elfogadni felszólalásomat. (Taps.)
