HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ)
HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ)
HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt művelődési és közoktatási Miniszter Úr, munkaügyi Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási törvény elfogadása során képviselőtársaim többsége – a Kormány álláspontjához csatlakozva és igazodva – elvetette azt a módosító indítványomat, amelynek röviden az volt a lényege, hogy a tizenhatodik életévüket betöltött, de szakképzéssel nem rendelkező fiataloknak adjunk munkanélküli segélyt az esetben, ha nem tudnak munkához jutni. Ez az egyetlen nagyobb réteg ma a társadalomban, amelyet az állam teljes mértékben ellátatlanul hagy; sem családi pótlékot nem utalnak számukra, sem ösztöndíjat nem kapnak, az elvetett módosító indítvány miatt sem munkanélküli segélyben nem részesülhetnek, de nem részesülhetnek azokban a kedvezményekben, amelyekben a velük egykorú társaik részesülnek. Például kedvezményes utazási költségekben, kedvezményes könyvtár-, mozi- vagy színházjegyekben, ami a mai viszonyok között igencsak tekintélyes anyagi költségekkel jár.
A Kormánynak és tisztelt képviselőtáraimnak nem lehetett más erkölcsi és politikai alapjuk arra, hogy ezt a réteget teljesen ellátatlanul hagyják, csak az, amit indokként fel is hoztak, hogy tudniillik ezeknek a fiataloknak a gondját – idézem – "elsősorban a képzésükkel indokolt megoldani". Az 1991. évi IV. törvény 32. §-ának indoklása alapján meg is történhetne ez.
Felszólalásomban én is támogattam azt az álláspontot, és hozzátettem, hogy az adott körülmények között a különböző képzési formák az érintetteknek csak egy kisebb részét lesznek képesek befogadni. Úgy gondolom viszont, hogy a Kormány az említett állásfoglalással erkölcsi és politikai felelősséget vállal, hogy ebben rám cáfolt. Ennek azonban nem látom a jelét. Kijelenthetjük, hogy az adott törvény feladatokat ró a munkaügyi és oktatási kormányzatra, biztosítaniuk kell a szakképzetlenül munkaerőpiacra lépő pályakezdők szakmai oktatását.
A szakképzetlen pályakezdők aránya az évjáratokban a nyolcvanas évek közepén 33% volt, 1989-re – elsősorban demográfiai okok miatt – 38%-ra emelkedett; ez KSH-adatok szerint 56 700 fő volt. Várható, hogy a szakképzetlenül munkaerőpiacra lépő fiatalok létszáma az idén – optimista becslések szerint is – megközelíti a 60 ezer főt. A nemzetközi tapasztalatok szerint ma a hazánkban tapasztalhatóhoz hasonló helyzetben a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési lehetőségei minimálisak.
Várható, hogy 1991-ben a szakképzetlen pályakezdő fiatalok fele-kétharmada nem tud elhelyezkedni. Számukra munkanélküli segély nem jár. A foglalkoztatási törvény 32. §-ának indoklása szerint helyzetüket tehát elsősorban képzésükkel kell megoldani.
Azt kérdezem tehát, mit kívánnak tenni az érintett tárcák rövid és közép távon a fiatalkorú munkanélküliek, a képzési rendszeren kívül maradt fiatalok hátrányos helyzetének megoldására. Készül-e erre kormányzati program? Ha készül, milyen lépéseket tartalmaz? Hogyan áll a speciális képzési formák és intézmények meghonosodásának az ügye? Hogyan kívánják biztosítani e kirekedtek képzésének anyagi fedezetét, illetve a beruházásokhoz szükséges anyagi erőforrásokat? Kívánják-e ennek érdekében a költségvetési törvényt módosítani vagy ezt kezdeményezni? Köszönöm a figyelmüket. Miniszter Urak, várom válaszukat. (Taps.)
