KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár:
KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Őszinte örömmel vettem az interpellációt – ezt most nem udvariasságból mondom –, ugyanis azt éreztem belőle, hogy az Országgyűlésben olyan sokszor hiányzó, vagy nem megfelelő mértékben meglévő felelősségérzetre, együttgondolkodásra ad lehetőséget ez a kérdés.
Törvényhozói felelősségérzetről tanúskodik az a tény, hogy egyetért azzal, ahogyan mondja, hogy a különféle energiahordozók fogyasztói árai nem lehetnek a szociális gondoskodás eszközei. Ugyancsak azonos elveket vallunk abban, hogy az árak gazdasági költségszintre való emelése során elengedhetetlen az áremelések egy részének átmeneti, szelektív kompenzálása.
A Parlamentben tegnap már szó esett II. János Pál pápa Centesimus annus kezdetű enciklikájáról, ebben, de 1981-es Laborem exercens kezdetű enciklikája óta tapasztalhatóan a pápa mint korunk egyik felelős gondolkodója, tárgyunkban is említhető gondolatokat fogalmazott meg. Gondolok itt különösen a jelen enciklika 90. bekezdésére, ahol a piac közösségi és minőségi korlátairól beszél, vagy a 43.-ra, ahol a piac és a vállalkozás pozitív elismerése mellett a közjó fogalmát hangsúlyozza.
Talán nem véletlen ez a fogékonyság feszítő alapgondjaink iránt, hiszen túl a keresztény szellemiségen, a Kelethez kapcsolt Közép-Európa tapasztalatát élte korábban maga a pápa is.
A kérdésekre térve: az interpelláció lehetőséget ad annak közlésére, hogy válságkezelő szociális csomagtervünk van a Kormány előtt ebben a formában. Ez tipizált átmeneti támogatást biztosít a társadalom kiválasztott csoportjaira vonatkozóan. Olyan családokra gondolunk elsősorban, amelyek rendszeresen eddig nem részesültek támogatásban, s amelyek az erőteljes áremelkedések miatt a szegénységi küszöb alá süllyedhetnek. Úgy látjuk ugyanis, hogy a várható hirtelen hatások kivédésére sem a normatív rendszeren keresztül nyújtható kisebb árellentételezések, sem a szociálpolitikainak nevezett juttatások emelése önmagában nem képes. Amit itt tehetünk, az leginkább az érintett rétegek rászorultsági elven történő tehermérséklése. Olyan átmeneti programok beléptetése, melyek az adott problémához szervesen kapcsolódnak, célzottan kezelik a keletkező feszültségeket, szűkebb körben biztosítják annak elviselhetőségét.
Ilyen intézkedések részeként jelenik meg az energiaáremelések ellentételezése az említett előterjesztésünkben, a lakhatás költségéhez való hozzájárulás fejezetcím alatt. Intézkedéseink a legrászorultabb mintegy négyszázezer családra vonatkoznak, tekintetbe véve az érintetteknél a család, a lakás és a fűtés típusát. Mivel a forrás tekintetében még nem történt kormánydöntés, csupán annyit tudok közölni, hogy 2-3 milliárd forintos nagyságrendben tervezzük ezt, többnyire a költségvetési tartalékkeret terhére. Az energiafajtától függően a lakossági terhelés különböző időpontban jelentkezik, mint ezt a képviselő úr jelezte is, földgáz, villany, távhő esetében a fűtési idény 2., 3. hónapjában, szilárd tüzelő illetve olajtüzelés, pb-gázfűtés esetén pedig annak előzetes megvásárlásakor. Ezért az ellentételezést ehhez szándékozunk igazítani. A támogatás tehát terveink szerint már a nyáron kezdődik. Az eljárás szempontjából azt mondhatom, hogy a szilárd-, az olaj- és a pb-gáztüzelés esetén az energiajegy bevezetését, közüzemi díjaknál a közvetlen készpénztérítést tervezzük iránynormák alapján a többletköltségek jelentős részének központi átvállalásával.
Végezetül hadd jegyezzem meg, hogy nehézségeink közepette annak is örülni tudunk, hogy a magyar gazdaság teljesítőképessége lehetővé tette, hogy az előre bejelentett áremelés csaknem két hónappal később kerüljön bevezetésre.
Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps jobbról.)
