NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
NÉMETH ZSOLT (FIDESZ)
NÉMETH ZSOLT (FIDESZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Mindenekelőtt hogy mennyire vezettem önt félre. Azt hiszem, nem nagyon. (Derültség.) Ugyanis két bizottság jött létre. Az egyik bizottság, amelyet ön említett, a másik bizottság, amely viszont november 7-én jött létre, ettől teljesen eltérő bizottság, ez nem kapta meg az engedélyt a Minisztériumtól, és az elmúlt félév alatt valóban írásbeli válasz nem érkezett, és valóban megpróbáltam a folyosón néhányszor leszólítani, tudtunk is néhány szót váltani, de nem tudtam, hogy mi lesz a végeredménye, ön is bizonytalan válaszokat adott. Ezért próbáltam meg, próbáltunk bemenni Iványi Gáborral a Minisztériumba, próbáltunk konkrétabb információt kapni. Most valamivel tisztábban látok, de most sem mondanám, hogy teljesen tisztán.
Másodszor: nem tudom, hogyha nem a Parlamentnek a feladata egy ilyen jelentésnek az elkészítése, akkor kinek a feladata. Hogyan és miért nem veheti a parlamenti bizottság, vagy egy parlamenti albizottság a saját hatáskörébe ezt a feladatot, hogyan lehet megtagadni egy bizottságtól, hogy ezt a munkát elvégezze? Úgy érzem, erre semmilyen jogalapja nincsen a Minisztériumnak. (Taps az SZDSZ, a FIDESZ padsoraiban.)
Harmadszor: minket is titoktartási kötelezettség kötelez az eskünk alapján. Azt hiszem, ezt sem szabadna elfelejteni, talán még mindig ehhez a kérdéshez tartozik.
Negyedszer: ön említette a felügyeletnek a kérdését, hogy nem tisztázott a felügyeletnek a kérdése. Én azt hiszem, hogy eléggé egyértelmű, hogy addig, amíg a Minisztériumnál van ez az anyag, a minisztériumnak kell erről rendelkeznie, tehát nem tudom elfogadni azt, hogy a miniszterelnök úrnak kellene ebben a kérdésben intézkednie, illetve amennyiben így történt volna, mindenféleképpen szükség lett volna arra, hogy erről legalább információt kapjunk, erről informáljanak bennünket, talán a miniszterelnök úr erről a kérdésről döntsön.
Ötödször: a kutathatóságnak, illetve a parlamenti képviselőknek a lehetőségét tekintve, hogy hozzáférjenek az anyaghoz, azt hiszem, ez két különböző terület, hogy mennyire férnek hozzá kutatók, és mennyire férnek hozzá parlamenti képviselők, ez megint csak nem keverhető össze.
Úgy érzem, végül azt sem árt figyelembe venni, hogy itt egy olyan hármas célról van szó: az iratok állagának, az ÁEH működésének, illetve az üldözöttek rehabilitációjának feltérképezése tárgyában, amely a politikai pártoknak, a kormányzatnak és az egyháznak egyaránt érdeke. Záruljon le ez a múlt, amely az elmúlt évtizedekben a kommunista egyházüldözéssel jellemezte a közéletet.
Azt hiszem, a jóhiszeműség, amelyet azonban nem kérdőjelezek meg semmilyen szinten a miniszter úrtól, nem szolgálhatja a kollaboráns egyházi vezetők érdekeinek szolgálatát a bibliai értelemben vett egyház, a hívők közössége kárára. Erre utal ezentúl az is, a BM III-as csoportfőnökségének bedolgozó ügynökök vezető tisztségekből való elmozdítását célzó eljárás azon sajátossága, hogy az eljárás nem terjedne ki az egyházi vezetésre. Milyen eszközök fognak ezek után ebben a kérdésben az ezen a területen tisztulást váróknak a kezében maradni?
Egy esetben tudtam volna a választ elfogadni, hogyha a bizottság számára lehetőséget teremtene a miniszter úr arra, hogy a munkáját megkezdje. Amíg ezt nem teszi meg, nincsen módom elfogadni a választ. (Taps az SZDSZ, FIDESZ padsoraiban.)
Határozathozatal
