SZILASY GYÖRGY (MDF)
SZILASY GYÖRGY (MDF)
SZILASY GYÖRGY (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! A művelődési és közoktatási igazgatási részhez szeretnék hozzászólni, itt adtam be három módosító javaslatot.
Módosító javaslataim közül a másodikhoz, ami a 101. § e) pontjához kötődik, szeretnék néhány mondatot mondani. Ez úgy szól, hogy "A beilleszkedési zavarokkal küzdő kiskorúak oktatása segítségével, az alap- és középfokú iskolai tanulók képesség-, tehetség-, továbbá személyiségvizsgálatával és -fejlesztésével, pedagógiai tanácsadással kapcsolatos szolgáltatásokról köteles gondoskodni" a fővárosi kerületi önkormányzat, községi, városi önkormányzat. Itt egy egyszerű szakmai betétet szeretnék odatenni. A "beilleszkedési zavarokkal", ez a kifejezés így önmagában szakmailag nem felel meg, ugyanis ez csak egy viselkedési formára utal. Itt tettem azt a módosító indítványt, hogy egy szót tegyünk bele: "beilleszkedési és tanulási zavarokkal". Ugyanis ez annyiban kiszélesíti, hogy a gyermek beilleszkedési zavarai általában a tanulási teljesítmény megváltozásával járnak, és ezért gondoltam, hogy ezt be kell ide tenni.
Ennél fontosabb talán: ugyanehhez a paragrafushoz egy kiegészítő pontot szeretnék javasolni, és kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el javaslatomat, amely a következőképpen szól – tehát egy f) ponttal szeretném kiegészíteni –: "Az önkormányzat köteles gondoskodni a beszédhibás és beszédfogyatékos gyermekek logopédiai ellátásáról és a mozgássérültek speciális ellátásáról, mint kötelező érvényű alapfokú pedagógiai ellátás feladatairól."
Itt két területet emeltem ki, az egyik a logopédia, a másik pedig a konduktorok, vagyis a mozgásfogyatékosokkal, a mozgássérültekkel való foglalkozás.
A logopédiai ellátás – beszédjavítás, dyslexiás gyerekek kezelése, tanulási zavarokkal küzdő gyermekek kezelése – logopédiai csoportokban történik. 616 főállású, 1634 részfoglalkozású logopédus dolgozik – ez 1990-es adat. A logopédiai hálózat eloszlása egyenetlen az országban. Vidéken a logopédiai csoportok körzeti feladatokat látnak el, az önkormányzatok logopédiai fejkvóta hiányában nem látják el a körzet tanulóit. A logopédust helyben más feladatok ellátására kötelezik, szükség szerint esetleg a csoportot megszüntetik. Erre szeretném felhívni a figyelmet, hogy amennyiben a feladat nincs meghatározva, akkor előfordul, hogy megszüntetik a különféle csoportokat, ami veszélyezteti a fennálló intézményrendszert. Egy kialakult hálózat felszámolódásának veszélyét rejti ez magában, és erre vannak is már példák Somogy megyében és Borsod-Abaúj-Zemplénben. Ha a törvényben nem jelentkezik kötelező feladatként a hálózat újraalakítása, az igen nagy nehézségeket fog okozni. Megítélésem szerint a logopédiai ellátást alapellátásnak kell tekinteni, mert a sérült funkciók korrekciójával biztosítja a tanulás feltételeit.
A beszédhibás, beszédzavarokkal küzdő gyermekek teljes köre feltáratlan. Itt jegyzem meg, hogy a fogyatékosokkal való foglalkozásban próbáltunk pontosabb adatokat összeszedni arról, hogy az országban hány fogyatékos van, és pontos adatok nem ismertek a mai napig sem. Ez az elmúlt évtizedek politikájának az eredménye, ami úgy tűnik, hogy homokba dugta a fejét, és nem nézett szembe ezzel a problémával.
A beszédhibás, beszédzavarokkal küzdő gyermekek teljes köre tehát ismeretlen; az ismert beszédhibások kétharmada ellátott. A feltárt és már működő és most szerveződő beszédjavító intézetek, tagozatok, központok – ilyenek már léteznek Miskolcon, Gödöllőn, Székesfehérváron. Ezeknek a központoknak a feladatai a szűrések és nyilvántartások. A beszédjavító intézetekben dolgozó logopédusoknak módjuk van szakosodni több, azonos beszédhibában szenvedő gyermek gazdaságos kezelésére; ezért kell a törvény megfogalmazásában a beszédjavító intézetek működését támogatni. Egyben a körzetekből az ellátatlan gyermekek intézményes ellátásáról is kötelező gondoskodni.
Ugyanez vonatkozik természetesen a konduktív pedagógiai ellátásra is, mint ambuláns kezelésre, hogy megyei szinten kötelező ellátás legyen. Ez nem a mozgássérültekre vonatkozik csak, mert az értelmi és érzékszervi sérült, fogyatékosságban szenvedők mozgás- és pedagógiai fejlesztését végzik a konduktorok. A hálózat fejlesztése kialakulóban van. Körülbelül száz konduktor dolgozik vidéken különböző intézményeknél, nevelési tanácsadókban, fogyatékosok megyei intézményeiben.
Itt jegyzem meg, hogy vidékről, ha törvény nem szabályozza a kötelező ellátást, akkor nem várhatjuk el azt, hogy mindenki fölhordja a gyermekét a Pető Intézetbe.
Tehát azt kérném a tisztelt Háztól, hogy igenis a fogyatékosoknak az érdekeit szolgáljuk azzal, hogy kötelező feladatként adjuk az önkormányzatoknak, hogy ezekről az ellátásokról gondoskodjanak. Ezért kérem, hogy módosító indítványomat ebben a tekintetben támogassák.
Még egy ponthoz szeretnék hozzászólni, ami a 102. § b) pontjához kapcsolódik. Itt egy pontosítást szeretnék tenni. Az eredeti törvény a következőt mondja: "A többi gyermekkel, tanulóval együtt nem foglalkoztatható, illetőleg oktatható fogyatékos gyermekek, tanulók óvodai, alapfokú iskolai és diákott3honi ellátásáról, továbbá a fogyatékosság megállapításához szükséges szakértői tevékenységről köteles gondoskodni a megfelelő önkormányzat."
Itt a változtatásom arra irányul, hogy szeretném elhagyni ebből a paragrafusból azt a kitételt, ami szerint "a többi gyermekkel, tanulóval együtt nem foglalkoztatható". Ehelyett én csak fogyatékosságról beszélek. Logikám a következőre épül. A kötelező feladat ne a foglalkozás keretére irányuljon, hanem a speciális ellátás, fejlesztés lehetőségeinek biztosítására vonatkozzék.
Nagy vita van szakmai berkekben is arról, hogy lehet-e arról beszélni, hogy fogyatékosság. A mai időkben az az elterjedt megfogalmazás, hogy speciális nevelést igénylők köréről beszélnek. Ez a gondolat nagyon szimpatikus, de én is gondolkoztam rajta, hogy mennyiben fedi ez azt a kört, amire én gondolok.
Itt van a kezemben Illyés Sándornak, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola főigazgatójának egy kimutatása, vagyis egy ilyen írása, amely ehhez a törvényhez kapcsolódik. Ő speciális oktatásról beszél, és felsorolja a speciális oktatást igénylők csoportját. Én szeretném, hogyha megmaradnánk a fogyatékos kifejezésnél, ugyanis a kezemben tartom az elszántan meghirdetett rokkantak évtizedéről szóló dokumentumot, amely dokumentum kitér arra, hogy egy egységes nyelvhasználatot vezet be, és különféle gyógypedagógiával, fogyatékossággal kapcsolatos fogalmakat tisztáz.
A fogyatékosság a következőképpen szól itt. "Fogyatékosság: bármilyen korlátozottság vagy hiányosság, amely gátolja valamely tevékenység emberileg normálisnak tartott módú és mértékű végzését." Azt hiszem, hogy ebben eléggé sok minden benne van, és talán megbocsátja nekem Illyés Sándor, hogy erre hivatkozva nem osztom azt a véleményét, amit itt ő előtár.
Ha speciális oktatásról kellene beszénünk, akkor én azt természetesnek érzem, hogy nemcsak fogyatékosságra terjed ez ki, hanem egy szélesebb körre is. Gondolok itt például az etnikai kisebbségekre, vagy akár más, eltérő vagy speciális nevelést igénylők körére, akár matematikai zsenikre, zenei zsenikre, vagy akár külön sportképzésben részesülőkre is. Tehát attól félek, hogy ha a fogyatékosság fogalmát nem tisztázzuk, és nem tisztázzuk az e fogalomkörbe tartozó más fogalmakat, akkor tulajdonképpen nem fogjuk tudni meghatározni azt a konkrét kört, aminek a segítésére szükségünk van.
Tehát ezért kérem a tisztelt Házat, hogy módosító indítványaim közül ezt a harmadikat is fogadja el, és fogadják el úgy, ahogy én fogalmaztam, tehát hogy fogyatékos gyermekek ellátásáról való gondoskodás.
Zárómondatként még szeretném elmondani, hogy miért tartom fontosnak mindezeket. Történelmünk során igen keveset foglalkozott a Parlament a fogyatékosság kérdésével. Először 1790-ben került terítékre a pozsonyi diétán, majd – nézzék meg, hogy mekkora időhatár – 1963-ban Bárczi Gusztáv volt az, aki ezt a kérdést felvetette. Majd megint ugorhatunk egy hatalmasat. 1989-ben a szociális és egészségügyi bizottság foglalkozott ezzel a kérdéssel, de nem oldotta meg.
Az én módosító indítványaim – biztos vagyok benne, hogy – nem fognak végleges megoldást jelenteni, de valamiféle folytonosságot szeretnék ezzel elindítani, hogy ez a kérdés megfelelő helyre és megfelelő szintre kerüljön. Ezért kérem önöket, hogy az országunkban sajnálatos módon egyre nagyobb számban lévő és egyre nagyobb számú fogyatékosok érdekeit is megfelelő módon törvényi szabályozásokkal támogassuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
