HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF)
HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF)
HORVÁTH JÓZSEF, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor a kezembe került a szerencsejáték-törvénytervezet, több embert megkérdeztem, mégis mi jut eszébe, amikor azt mondom neki, hogy szerencsejáték, a legenyhébb kifejezések azok voltak, hogy maffia, Keresztapa, Las Vegas, az utóbbi időben pedig az, hogy 155 millió forint nyeremény van a lottón.
Azzal a kérdéssel külön nem akarok még egyszer foglalkozni, hogy a szerencsejáték-törvénynek a megalkotását egyrészt indokolja a jogi rendezetlenség, azt hiszem előttem mindkét felszólaló ezt egyértelművé tette, és ezzel egyet is értek. Egy dologra azonban még szeretnék kitérni a szabályozásnak a szükségességével kapcsolatban, ez pedig az állami bevételek kiesésének a nagysága és mértéke.
A szerencsejátékokból az 1990. évben a kimutatható forgalmi bevétel alig haladta meg a 15 milliárd forintot. Miután e körben valamennyi szerencsejátékkal foglalkozó vállalkozás – totó, lottó, kaszinó, pénznyerő automaták – s egyéb minden egyéb, beletartozik, ez az összeg meglehetősen alacsonynak ítélendő.
Megfelelő jogi szabályozás hiányában azonban a tevékenységből származó bevétel összemosódik más tevékenységből származó bevétellel, ezért úgy ítélem meg, hogy maximum 50%-át képes jelenleg az állam a forgalmi bevételeknek realizálni és nyomon kísérni. Ebből következik, hogy az állam bevétele, amely az elmúlt évben mintegy hárommilliárd forint volt, kb. duplájára növelhető, s azt hiszem, hogy ez nem egy elhanyagolandó szempont.
A felszólalásban a következő elvi kérdésekkel szeretnék foglalkozni. Részint azokkal, amelyeket érintettek felszólalók, csak egy kicsit más bontásban. Az első kérdéskör az, hogy a szerencsejátékok működtetését milyen formában engedélyezze az állam, miben tartson fenn monopóliumot, koncessziót vagy esetleg tegye szabaddá a piacot.
Az a véleményünk, hogy vannak olyan területek, ahol olyannyira kizárólagossá kellene tenni a szerencsejáték-működtetést, hogy kizárólag az állam által létrehozott gazdálkodószervezetek lássák el ezt a feladatot. Ezek a területek – megítélésem szerint – a lottó és a totó, a bingójáték és a lóversenyfogadás totalizatőri formája.
A következő kérdés, mik legyenek a koncesszióköteles tevékenységek, s azt hiszem, hogy itt egyértelműen megfogalmazható az, hogy a kaszinó hatásköre az, amelyben koncessziókat kell létesíteni.
A törvénytervezethez képest a pénznyerő automaták és egyéb sorsolásos játékok viszonylatában úgy ítéljük meg, hogy nem célszerű a koncesszióknak a fenntartása, a koncessziós rendszernek a kimondása, hanem egy jogilag nagyon körülhatárolt, nagyon biztossá tett ellenőrzési és engedélyezési rendszerrel meg kell nyitni a szabad versenyt ezen a területen. Erre később még visszatérnék.
Pár válfajára a szerencsejátékoknak hadd térjek ki részletesebben. Az első a pénznyerő automaták kérdésköre. Bizonyára sokak előtt ismert, hogy ma Magyarországon s nagyságrendileg sokkal több pénznyerő automata van az országban, mint amelyik engedély alapján működik. Ezeket általában alkatrészként hozták be, itt szerelték össze, úgy üzemeltették. Elég nagy a rendetlenség ennek a területén.
Azt gondolom, a pénznyerő automaták esetében három kérdéskört kell ennek a törvénynek rendeznie, ennek részben megfelel ez a törvény, de módosító indítványokkal kell pontosabbá tenni.
Az egyik – és talán a legfontosabb – a pénznyerő automatáknak a technikai minősége, ennek az elvárási szintje. Megítélésünk szerint csak olyan pénznyerő automaták működhessenek Magyarországon, amelyek teljes egészében ellenőrizhetők, ezt pedig az ún. feketedobozos rendszerrel lehet megoldani, egyébként Nyugat-Európában már csak ilyen gépek működhetnek. Ez azt jelenti, hogy minden adatot rögzít a gép, tehát azt, hogy mennyi játék folyt le, mit fizetett ki, mi maradt benne nyereményként. Ez a rendszer teljesen nyomon követhető.
Ezek a gépek úgy működnek, ha valaki megpróbálja ezt a leplombált részt megpiszkálni, vagy ebbe megpróbál belenyúlni, akkor ezek a gépek gyakorlatilag tönkremennek, a program tönkremegy, tehát nincs meg az a lehetőség, hogy ezt kijátsszák.
A másik fontos terület, amelyet a pénznyerő automatáknál szabályozni kell – s azt gondolom, hogy ebben plusz szabályokat kell beépíteni – az ifjúságvédelem. A pénznyerő automaták üzemeltetése az a terület, amelyik leginkább veszélyezteti az ifjúságot, s éppen ezért már ebben a törvényben is – s nemcsak majd a részletszabályokban – olyan garanciális feltételeket kell beépíteni, amelyek biztosítják azt, hogy teljes egészében az ifjúságtól elzártan működjenek a játékautomaták. Azok, akik engedélyt kapnak az ilyen gépeknek a működtetésére, gyakorlatilag az iparjogosítványukkal feleljenek azért, hogy betartják ezeket a szabályokat. Aki ezeket a szabályokat megszegi, annak vegyék el az engedélyét, és így tegyük érdekeltté, hogy ezeket a védelmi eszközöket betartsa.
A harmadik kérdéskör a pénznyerő automatáknál, hogy a játékosokat milyen mértékben akarjuk védeni. Itt a védelem nem jöhet másként szóba, mint akként, hogy mennyi lesz a nyereményhányad. Erre nagyon különböző szabályozások vannak Európában – 50-től 75 százalékig, eltérően. Most ennek nagyon pontosan be kell lőni a magyar határát, de azért azt tudni kell, azt mondja a fáma, lehet itt akármilyen a határ, igazából soha senki nem nyer, mert mindenki addig nyer, amíg a fennmaradó hányadban eljátssza a nyereségét. Ez tehát inkább csak egy játékost védő szabály akar lenni, mindenki él vele, ha akar.
Egy gondolattal hadd menjek vissza! Azzal nagymértékben nem tudnánk egyetérteni, hogy a pénznyerő automaták esetében életkortól tegyük függővé, mégpedig a 18. évtől eltérő életkortól, tehát a 21 éves életkortól tegyük függővé ezt a látogatási lehetőséget. Megítélésünk szerint ez a Solt Ottilia által benyújtott módosító indítvány enyhén szólva alkotmánysértő, és nem igazán jó szabály.
A játékkaszinók vonatkozásában az a gondunk a törvénytervezettel, hogy úgy érezzük, nincsen pontosan meghatározva a jogszabályban a játékkaszinók fogalma. Azt gondolom, nemcsak azok a szabályok dönthetik el, mit tekintünk játékkaszinónak, hogy milyenek a játékadók, a biztosítékok és a koncessziós díjak. Nagyon könnyen el tudom képzelni, hogy kisebb, játékkaszinó jellegű játéktermek is működhessenek az országban. Azt gondolom, ezt meg kell vitatni a bizottságokban, lehetőséget adunk-e erre, és ennek megfelelően kell ezt is meghatározni.
Abban a kérdésben, hogy legyen-e mennyiségi korlátozása a kaszinóknak, azt gondolom, valóban nem szerencsés az a fajta meghatározás, hogy megyénként és Budapesten hány darab legyen. Bár azt hadd mondjam el, hogy a Balaton környékén a törvény értelmében is tizenkét kaszinó működhetne, hiszen három megye öleli körbe a Balatont – tehát több az, mint kettő. Én úgy gondolom, az állam gyakorlatilag tudja szabályozni a kaszinók számát azzal, hogy úgy adja a koncessziót. Gyakorlatilag módjában áll, ha nagyon akarja, gátat szabni annak, hogy Magyarországon korlátlan számú kaszinó legyen. Békesi László is elmondta azonban, hogy többfajta elmélet van arra, végül is mi szabályozza, hogy kaszinók milyen számban legyenek jelen az országban. Kétféle adózási filozófia létezik. Az egyik felfogásban nagyon magasra rakják a koncessziós díjakat és minden egyéb költséget, mert ezzel akarják megfogni a játékkaszinók számát. A másikban pont ellenkezőleg: úgy gondolják, az igazi bevételi forrás nem a játékkaszinó, hanem akik ott megfordulnak, akik ott költenek, akik szállodába mennek, akik fogyasztanak, akik ott egyébként üzleti tevékenységet is folytatnak vagy megbeszéléseket – tehát ilyen jellegű "hordalék" bevétele van. Azt gondolom, egyértelműen el kell dönteni, hogy a kettő közül melyiket választjuk. Én a második megoldás mellett vagyok. Azt gondolom, Magyarországon nem lenne baj, ha a játékkaszinók nagyobb számban jelennének meg – természetesen fenntartva a jó és elvárható, nyugati szintű minőséget –, azonban azt gondolom, ezeknek a látogatói köre olyan, amely mindenképpen jó, ha itt van, jelen van az országban.
Külön vizsgálandó a játékkaszinók esetében – és ez az előbb elmondottakból következik –, hogy a koncessziós díj, a biztosíték és az alaptőke nagysága indokolt-e, hogy ezzel nem az történik-e, hogy gyakorlatilag csak a már meglévő kaszinókat és ezeknek a már meglévő tőkeerejét tudjuk újra mozgósítani, és gyakorlatilag nem adunk lehetőséget más kaszinóknak a piacon való megjelenésére. Pontos számszaki eredményeket kell ismerni ahhoz, hogy végleges álláspontot tudjunk kialakítani.
A következő témakör, amelyről szeretnék szólni, a lóversenyfogadás, mégpedig azért, mert azt gondolom, hogy a lóversenyfogadás nem egyszerűen szerencsejáték. A magyarországi lóversenyzés több mint 160 esztendeje szolgálta és szolgálja a hazai versenylótenyésztést. Különösen azért szeretném ezt kiemelni, mert idén van gróf Széchenyi István születésének bicentenáriuma, s tudjuk, hogy ő a hazai lóversenyzés megteremtésének egyik atyja.
A galopp- és ügetőversenyek elsősorban a versenyló-tenyésztés ivadékvizsgálati, tenyészkipróbálási területének tekintendők, amelyek egyben a telivér és ügetőfajta utódellenőrzésének Magyarországon egyedüli központjai és lehetőségei is. A versenyek szigorú szelekciós rendszere adott és ad lehetőséget a tenyésztésbe állítandó tenyészanyag értékmérő tulajdonságainak elbírálására. Amiért ezt elmondom, hogy a lóversenysportra egy kicsit másképpen kell tekinteni. Nem elsősorban a sport céljait szolgálja, hanem a lóversenyzés elsősorban tenyészkipróbálás, kimondottan gazdasági céljai vannak – és ezzel is hozták létre Magyarországon. Ami miatt a lóversenysportot kiemeltem, hogy a következő kérdéskör, amit meg kell vizsgálni az egész törvénnyel kapcsolatban az, hogy kiknek a javára fordítsuk a hasznot, illetőleg akarunk-e bizonyos fokú elkülönítést a hasznon belül.
Én is osztom azt a véleményt, hogy rendszerszerűen meg kell fogalmazni, kik részesüljenek juttatásban a nyereményalapból. Megítélésünk szerint a lóversenysportnál egyértelműen támogatni kell a befolyó pénzből a tenyésztést, de olyan módon, hogy a tenyésztés a versenydíjakon és a tenyésztési prémiumokon keresztül legyen érdekeltté téve.
Külön támogatjuk azt, hogy sportalapú, a sporteseményeken alapuló játékok – mint a bingó és a totó – szolgálják a sport érdekeit: valamilyen módon, jogszabályban meghatározott módon kerüljön viszonthasznosításra a sport területén a bevételek egy része.
Azon a véleményen vagyok, hogy a pénznyerő automaták esetében pedig – miután ott a potenciális veszélyeztetettek köre az ifjúság – az ifjúság részére biztosítsunk lehetőséget a hasznokból való részesülésre.
A következő kérdés, amelyet meg kellene vizsgálni – és azt hiszem, szükséges –, a szerencsejátékok állami felügyelete. Úgy ítélem meg, hogy ez az állami felügyelet olyan jelentős kérdés, hogy nem szerencsés, ha a Pénzügyminisztérium a felügyelő szervezet. Sokkal szerencsésebb lenne, ha közvetlenül a Kormány alá rendelt államigazgatási szervként működne.
Nem értek egyet Kósa Lajosnak azzal a kijelentésével, hogy most már minden alkalommal egy újabb államigazgatási szervezetet fogunk létrehozni. Nagyságrendileg meghatározó a szerencsejátékok ellenőrzése, és úgy ítélem meg, hogy emiatt nagyon is indokolt, hogy legyen egy olyan szervezet, amelyik az engedélyezést és az ellenőrzést is a legmagasabb szinten tudja folytatni.
A javaslatunk tehát az, hogy ezt a felügyeletet a szerencsejáték- felügyelőség közvetlenül a Kormány alárendelésében végezze el.
(Az elnöki széket dr. Szűrös Mátyás foglalja el.)
Még egy kérdéskör, amelyik itt is fölmerült a hozzászólásokban: ez pedig az önkormányzatok szerepe, hogy milyen lehetőséget kapjanak a szerencsejátékok telepítésekor. Egyfajta véleményalkotási vagy pedig egyfajta egyetértési joguk legyen? Én úgy gondolom, a szerencsejáték-törvény gyakorlatilag egy ágazati koncessziós törvény, s ilyen módon a koncessziós törvénynek az önkormányzatokra, az önkormányzatok jogaira vonatkozó előírásai plusz az önkormányzatoknak az államigazgatási eljárásban gyakorolható jogai elégséges szabályozások ahhoz, hogy kellően érdekeltek legyenek és kellően benne legyenek az önkormányzatok a döntések meghozatalában.
Összefoglalva: úgy látom, hogy ez a törvény – módosításokkal – alkalmas arra, hogy Magyarországon egységes szerencsejáték piacot teremtsen. Hangsúlyozom még egyszer, hogy az engedélyezés és az ellenőrzés az a két pont, ahol gyakorlatilag a legnagyobb veszélye van annak, hogy a szerencsejátékok nem igazán jogszabályi keretek között, igazán hasznosan fognak megvalósulni.
Épp ezért, én kérem a tisztelt Házat, hogy mindenki járuljon hozzá a törvényjavaslat körültekintő és pontos megalkotásához, az elmondott alapelveket szolgáló módosító indítványainkkal mi is ezt tesszük. Kérem mindenkitől, hogy ezzel együtt támogassa a törvényjavaslat minél előbbi megszületését.
Köszönöm szépen. (Gyér taps a jobb oldalon.)
