SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár:
SZABÓ TAMÁS, DR. pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Olyan törvényt terjesztek elő, ami a gazdaság jogi feltételeit biztosítja, olyat, amit a kormányprogram is előre jelzett feladatként. Először arra szeretnék válaszolni, hogy milyen volt eddig a szerencsejáték szabályozása Magyarországon, és miért van szükség a szerencsejátékok törvényi szabályozására.
Évtizedeken keresztül az általános jogelvekre visszavezethető egyes részszabályozásokon túlmenően nem történt meg sem a szerencsejátékok fogalmának meghatározása, sem az állam szerencsejátékkal kapcsolatos feladatainak a rögzítése. Meglehetősen bonyolult napjainkban is a szerencsejátékok szabályozása, mert nincsen általános átfogó szabályozás ezen a területen, és ezt a hiányt kívánja pótolni ez a törvényjavaslat.
További indok, hogy az utóbbi időszak felgyorsuló változásai, a vállalkozások kiterjesztésének igénye egyre több vállalkozót sarkallt arra, hogy szerencsejátékok szervezésével is próbálkozzon. Az ellentmondásokkal terhelt szabályozási rendszer azonban nem alkalmas arra, hogy a vállalkozási kedvvel lépést tartson, és semmiképpen nem felel meg a fokozatosan kialakuló jogállamiság alapfeltételeiben megkövetelt jogalkotási rendnek.
Nem hanyagolható el az a szempont sem, hogy a szabályozás elégtelensége indokolatlanul fosztotta meg az államot a szerencsejátékok szervezéséből származó jövedelemtől, amelyet Magyarországnál gazdagabb országok sem engednek meg maguknak. A hatályos jogszabályok a szerencsejátékok adóztatását csak szűk körben érintik. Ezek a joghézagok, azon túl, hogy a jelenlegi jogalkotási rendnek nem felelnek meg, az állami költségvetést is hátrányosan érintik, és az e célra invesztálni szándékozók számára bizonytalanságot jelentenek.
Az adózás szabályainak hiányával egyenrangú probléma, hogy a szerencsejátékok igen szűk körétől eltekintve nincs olyan szervezet, amely az engedélyezéssel járó feladatokat felelősen ellátná, és folyamatos ellenőrzéssel, áttekintéssel rendelkezhessen e szerencsejátékokat szervező vállalkozások felett, ezáltal elejét vegyék a visszaéléseknek és az állami egységes akarat kifejezésre juttatásának. Ezért tartotta fontosnak a Kormány, hogy mielőbb megtárgyalja a szerencsejátékokkal kapcsolatos kérdéskört. A többször pontosított, végül a Kormány által elfogadott anyag törvényjavaslat formájában önök előtt van.
Ezek után hadd ismertessem önökkel a törvényjavaslat legfontosabb alapelveit. Előre kell bocsátanom, hogy a törvényjavaslat megalkotása során számos ország idevonatkozó szabályát áttekintettük, olyan szabályokra törekedtünk, amelyek ötvözik a tapasztalatokat, tekintettel vannak a magyarországi sajátosságokra is. Minden szerencsejáték-szervezést keretek között tartani kívánó állam elsődleges célja, hogy rögzítse a szerencsejátékokhoz kapcsolódó viszonyát. Ennek keretében a legtöbb, általunk ismert szabályozásból az derül ki, hogy a szerencsejátékokat a világ minden táján a társadalomra bizonyos veszélyt jelentő tevékenységnek tekintik. Ez a szemlélet határozza meg a szerencsejátékokat szervező vállalkozó helyzetét az adott állam gazdasági életében.
Miután nem elhanyagolható az a haszon, amelyet az állam a szerencsejátékokból húz, el kell dönteni a tiltás és a megengedhetőség határvonalát. Persze ennek a határvonalnak az eldöntése és megtalálása jelenti a szabályozó igazi problémáját. A szerencsejáték kultúráját napjainkban megalapozni kívánó Magyarországon két egymástól jól elkülöníthető felfogás ötvözése bizonyulhat a legeredményesebbnek. A más területeken is ismert, erősen szabályozó jellegű, lényegében csak állami vállalkozásokat lehetővé tevő német rendszer szigorúsága kedvező ellenőrzési feltételeket jelenthet a kialakuló állami feladat megvalósítási körében.
Különösen vonzó a megoldás – az elmúlt néhány év ellentmondásos engedélyezési és ellenőrzési rendszerére gondolok. A kezdetekben még oly kívánatos erős korlátok azonban megfoszthatják a vállalkozni szándékozókat az állam számára is kedvező befektetésektől. A törvényjavaslat a piaci mechanizmusokra jobban építő, a szerencsejáték-szervezést nem kizárólagos állami vállalkozásként kezelő angol felfogásból azt a szemléletet teszi magáévá, miszerint csak a biztos, hosszú távra gondolkodó, tőkeerős, magas színvonalú, tisztes vállalkozások megengedése lehet a helyes út.
Semmiképpen nem lenne célszerű az indokoltnál szélesebb körben lehetővé tenni a szerencsejátékok és vállalkozások létrehozását, ezért – hasonlóan az angol felfogáshoz – a törvényjavaslat kiváltságként és nem jogként kezeli a szerencsejátékok szervezését. Ugyanakkor nagy nyomatékkal kell érvényt szerezni a legszigorúbb engedélyezési és ellenőrzési rendszer kialakításához és működéséhez fűződő érdeknek. Ezzel egyenrangú az a feladat, hogy a játékosnak, aki ebben az esetben lényegében a fogyasztónak felel meg, a legmesszebbmenő védelmet lehessen biztosítani. Ezek után a törvényjavaslat legfontosabb elemeire szeretném felhívni a figyelmet. Először a koncessziós törvénnyel való összefüggéséről szeretnék néhány szót szólni. A törvényjavaslat az előzőekben vádolt szemlélet megvalósítása érdekében a szerencsejátékok szervezését mint állami monopóliumot kezeli. Az állam az őt megillető jog gyakorlásának az átengedését fő szempontként koncesszió formájában teszi lehetővé. Ez tehát azt jelenti, hogy az önök előtt levő törvényjavaslat mint egyik részeleme, mintegy ágazati törvénye jelenik meg a már elfogadott koncessziós törvénynek.
A szerencsejáték-szervező tevékenység gyakorlásához szigorú állami ellenőrzési feladatoknak kell társulni, és mivel ezek bevételi forrásként jelenhetnek meg, az állam csak koncessziós rendszerben ad jogot. Ezek közé tartoznak például a játékkaszinók és a fogadások. Akár koncessziós rendszerben, akár anélkül van szó szerencsejáték-szervező vállalkozásról, a tevékenység gyakorlása minden esetben engedélyezéshez kötött. A színvonalas, tőkeerős vállalkozások megkövetelése érdekében a javaslat a koncessziót elnyerő vállalkozások számát limitálja. A limitálás mellett szól álláspontunk szerint a vállalkozó érdeke is, aki a piaci helyzettel joggal tisztában kíván lenni, amikor a nem kis befektetést igénylő vállalkozásába kezd.
Az engedélyezés ellenőrzési rendszeréről szeretnék a továbbiakban néhány mondatot mondani. Az előzőekben már említett, az engedélyezéshez és az ellenőrzéshez fűződő nyomós érdekek olyanok, amelyek egy viszonylag szigorú engedélyezési eljárást tesznek szükségessé. Ez egyébként a legtöbb szerencsejáték-kultúrával rendelkező országban így van. Az egységes engedélyezési és ellenőrzési rendszer működtetésére a törvényjavaslat a nemzetközi tapasztalatok alapján erre a célra rendelt szervezet felállítását javasolja. A szerencsejáték-felügyeletnek nevezett intézmény emellett jogosult lenne arra, hogy jogszabályi úton nem szabályozható keretrendezésekkel is kitöltse a törvényjavaslat olyan elemeit, amelyek bizonyos speciális kérdésekre válaszolnak.
A következő kiemelendő kérdés a játékadó. A törvényjavaslat szerint a szerencsejáték-szervező tevékenységet az egyes játéktípusokhoz igazodó játékadó terheli. Ennek mértékét, amely a sorsolásos játékok 20%-os adójától a pénznyerő automaták jelenleg hatályos jogszabályokkal megegyező 60%-os elvonásáig terjed, a javaslat rögzíti. A törvényjavaslat továbbra is fenntartja a korábbi nyereményilleték-rendszerébe, jelenleg pedig a személyi jövedelemadó-rendszerébe beépített nyeremények után történő 20%-os elvonást.
Az eddigi tapasztalatok alapján úgy érzem, a játékadóval kapcsolatos szabályozás végleges kialakításánál fokozottan kell figyelembe venni a képviselők véleményét. Az egyes játékfajták eltérő jellege esetleg több differenciálást tesz szükségessé.
Végül az átmeneti szabályokról: A törvényjavaslat jelentős teret szentel az úgynevezett átmeneti szabályoknak. A szerencsejáték-szervezés egységes, törvényes megvalósításáig gondoskodni kell ugyanis arról, hogy az elmúlt időszakban kiadott engedélyek visszavonására, különösen a játékkaszinók vonatkozásában úgy kerüljön sor, hogy az nemzetközi kapcsolatokat hátrányosan ne érintsen.
Befejezésképpen engedjék meg, hogy még egyszer aláhúzzam a törvényjavaslat szükségességének minél előbbi elfogadásának indokoltságát. A törvényjavaslat megtárgyalása gátat vethet a belföldi és a külföldi befektetőket elbizonytalanító, a költségvetést bevételtől megfosztó jelenlegi helyzet fenntartásának. Segítségével az ellentmondásos rendszer helyébe egységes, mind a vállalkozó, mind az állam feladatait átfogóan, nyilvánosan rögzítő, korszerű szabályozás léphet. Újabb lépést tehetünk ezzel a piacgazdaság jogi intézményrendszere kiépítése tekintetében.
Kérem ezért képviselőtársaim észrevételeit, kérem módosító javaslataikat, kérem alapos mérlegelésüket, és ezek után a törvény megalkotását. Köszönöm. (Taps.)
