TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ)
TÖRÖK FERENC, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A most tárgyalásra benyújtott törvényjavaslat kapcsán stílusos lehetne a hagyományos "Jó szerencsét!" bányászköszöntés, mert némi erőltetett szellemességgel azt is mondhatnánk, hogy a szerencsejáték szervezésének jogszabályi rendezése – némi túlzással – kincsesbánya lehet a súlyos helyzetben lévő költségvetés számára.
Ezt felismerve azonban, összbenyomásom szerint a törvénytervezet "a pénznek nincs szaga' tétel mottója mellett bizonyos fokú szemérmes prüdériával kezeli a kérdést, nem egészen megszabadulva a fennkölt erkölcsiségű szocialista jogrendben meghatározott "tiltott szerencsejáték szervezése" bűncselekmény szellemiségétől, melynek büntetőjogi indoklása szó szerint így szólt: a tevékenységet túlnyomórészt olyan személyek űzik, akik tisztességes munkára nem hajlandók, és másokat is dologtalan életre tesznek hajlamossá.
Bár a nyilvánvalóan komikus szocialista erkölcs hála Istennek már a múlté, de ez az ambivalens viszonyulás nyomja rá a bélyegét az elkészült törvényjavaslatra, melynek indoklása is – az előbbinél árnyaltabban ugyan, de – kényes tevékenységnek jelöli a szerencsejáték szervezését. Így azután a tevékenységből származó bevétel reményében próbálja a rendezést úgy megoldani, hogy egy ideig fenn kívánja tartani az állam monopoliumát a pénzügyminiszter személyén keresztül, de egyúttal létrehoz egy kiterjedt hatáskörrel rendelkező felügyeletet, amely felügyelet, megfelelő működése esetén, az indoklás szavai szerint "záloga lesz a magyar szerencsejáték-kultúra kialakításának, tisztességes, államilag ellenőrizhető vállalkozások létrejöttének és – nem elhanyagolhatóan – az állampolgárok védelmének."
Mindehhez hadd tegyem hozzá – legalább én, álszemérem nélkül –, hogy nem ezek a célok tették ilyen sürgőssé a javaslat benyújtását. Ez csak sztaniolpapírba burkolása az állam - egyébként teljes mértékben jogos – ebből a bevételből származó nagyobb költségvetési bevételi igényének.
Hadd jegyezzem meg itt zárójelben: túlbuzgóságnak érzem a törvénykészítők fogalmazásában a "magyar szerencsejáték-kultúra" jelzős szerkezetét. Nem fontos mindig, mindenhol nemzeti jelleget kölcsönözni a dolgoknak. Fogadjuk el, hogy a piroslámpás ház akkor is kupleráj, ha masszázs-szalonnak hívják (derültség) és a szerencsejáték bármilyen címkézéstől nem válik szalonképesebbé, mint amennyire egyébként az.
Eme kis kitérő után hadd összegezzem a törvénytervezet részint előbbiekből fakadó, részint koncepcionális hibákból származó, általános jellegű hiányosságait. A törvényjavaslat egyes részeiben a túlszabályozottság és belső ellentmondásai, más részeiben az elnagyoltság és a szabályozatlanság jegyei mutatkoznak. Az előbbiekre példaként említeném az állami törvényességi felügyelet ellátására létrehozandó szerencsejáték-felügyeletet. Önmagában már az a tény, hogy a pénzügyminiszter felügyelete alatt működik, szervezeti és működési, valamint ellenőrző szabályzatát a pénzügyminiszter hagyja jóvá, azt fogalmazza meg, hogy a Pénzügyminisztérium egy főosztályáról van szó. A javaslat szerint vezetőit mégis a belügyminiszter javaslatára a Kormány nevezi ki.
Ennek a rendelkezésnek az indoka nem található meg a törvényjavaslatban, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy ez a konstrukció teremthet alapot az engedélyezésért, ellenőrzésért, majd külön jogszabályban meghatározandó szolgáltatási díj fizetési kötelezettségnek, amely a szerencse-felügyelet fenntartási költségeit hivatott fedezni.
A szerencsejáték-felügyelet országos államigazgatási szerv, az államigazgatási eljárás szabályai szerint jár el, döntései ellen azonban ezen az úton fellebbezésnek még sincs helye. Arról viszont már csak a javaslat indoklásában tesz említést, hogy a szerencsejáték-felügyelet határozatai ellen a polgári bírósághoz lehet fordulni.
Megjelennek a törvényjavaslatban olyan rendelkezések is, amelyek csaknem szó szerint megegyeznek a tisztelt Ház által nemrégiben elfogadott koncessziós törvény szövegével. A tisztelt Ház mint kerettörvényt fogadta el a koncessziós törvényt. Az ágazati törvény ennélfogva nem lehet ellentétes a kerettörvényel, így evidenciák szó szerinti megfogalmazása és beépítése a javaslatba indokolatlan. Ilyenek például a gazdasági társaságra, pályázat kiírására, az engedélyek kiadására vonatkozó rendelkezések.
Persze, ez a kisebbik hiba, mert ugyanakkor rendezetlenek maradnak lényeges kérdések. Ilyen például a nyereményalapból az egészségügyi, szociális, kulturális, környezetvédelmi és ifjúsági, stb. célra fordítható összeg arányának és módjának a szabályozása. Ez a hiányosság teszi kiszolgáltatottá a szervezőt, ugyanúgy a fogadót, de kedvezményezett szervezetek is bizonytalan helyzetbe kerülnek.
A bingó-játék meghatározásánál kiemelten szerepel, hogy az minősül bingó-játéknak, amelynek során a szervező a sportot támogatja. Arról azonban már szó sincs, hogy ez a támogatás 1 forint, 1000 forint vagy annál több legyen.
A Kormány szóban deklarálta, hogy a sport támogatására biztosítja a bingó-játékot, azonban ennek a javaslatban történő megfogalmazása és szabályozása elmaradt. Amennyiben ez a kormányzati szándék megváltozott, úgy viszont, mint konceszszióköteles tevékenység, alapvető szabályait, díjait, időtartamát, stb. a többi tevékenységhez hasonlóan az előterjesztésben rendezni kellett volna. Ez nem történt meg.
Egyébként a Szabad Demokraták Szövetsége nem ellenzi a sport ilyen jellegű támogatását, de támogatjuk a nyereményalap egy pontosan, százalékosan meghatározott részének a törvénnyel létrehozandó szerencsejáték-alapba történő kötelező befizetését is. Ebből az alapból igényelhetnének támogatást az egészségügyi, szociális, kulturális, ifjúsági célokat szolgáló szervezetek egy kuratórium döntése alapján.
Nem tudunk egyetérteni viszont – a másik két ellenzéki párthoz hasonlóan – a kormányjavaslat azon rendelkezéseivel, amelyben korlátozni kívánja az egyes sorsolásos játéknál a kiadható engedélyek számát. A javaslat, ahelyett hogy a piacra bízná a játékkaszinók, pénznyerő automaták elterjedését, számukat adminisztratív eszközökkel korlátozni kívánja.
Gazdaságunk jelenlegi állapotában, azt hiszem, nem kell attól tartanunk, hogy Budapest vagy egy nagyobb vidéki város Közép-Kelet-Európa Las Vegasává vagy Monte Carlojává válik. Nem igazi indok, hogy erre azért van szükség, mert így csak a legigényesebb vállalkozók kapnak majd teret ezekre a tevékenységekre. A magas koncessziós díj – például a játékkaszinónál 70 millió forint, továbbá a beruházási és egyéb költségek összessége mintegy 150-200 millió forint – önmagában is a szűrő szerepét tölti be. Úgy gondoljuk, a költségvetésnek sem mindegy, hogy hányszor jut hozzá koncessziós díjhoz, a kockázat ugyanis változatlanul a vállalkozóé marad.
Végezetül mi is elfogadhatatlannak tartjuk a javaslatnak az önkormányzatokra vonatkozó rendelkezéseit. Az állam a szerencsejáték-felügyeleten keresztül átnyúl az önkormányzatok feje felett. A javaslat is elismeri, hogy a helyi önkormányzatoknak feltétlenül vélemény-nyilvánítási jogot kell biztosítani arra, hogy a területén szerencsejáték-szervező, koncesszió alá eső vállalkozás működtethető-e. Megítélésünk szerint a véleménynyilvánítási jog kevés, mert tiltakozhat ugyan az önkormányzat, de ez semmire nem fogja kötelezni az engedélyezőt.
Ezért véleményünk szerint valódi garanciális rendelkezésre, az egyetértési jog biztosítására van szükség az önkormányzat számára. A frakciónk által benyújtott módosító javaslatok elfogadása esetén alkalmassá válhat a törvény, hogy a szerencsejáték szervezése körüli anomáliák, rendezetlenségek megszűnjenek és a bevételek valóban a költségvetést gyarapítsák. Ez utóbbira való tekintettel valóban nyomós érdekünk fűződik ahhoz, hogy ez a törvény megszülessen. Köszönöm szépen. (Taps.)
