FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ)
FUTAKI GÉZA, DR. (SZDSZ) (A mikrofonját próbálja bekapcsolni.) Elnézést kérek, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés sürgős napirendként tárgyalja az említett törvényjavaslatot. Az így is lenne helyes, de mit ér a sürgősség akkor, ha az önkormányzatok megrökönyödve azt látják, hogy az állami tulajdonba vett földterületeket az ígéretek ellenére nem kapják meg a települések, falvak és városok. A Kormány által előterjesztett törvényjavaslat az Alkotmánnyal nehezen összeegyeztethető módon hátrányos helyzetbe kényszeríti az önkormányzatokat.
A törvényjavaslatban a Kormánynak az a törekvése érvényesül, hogy az állami tulajdonban lévő vagyonból csak a ráfordítás költségigényes és forgalomképtelen, valamint a korlátozottan forgalomképes vagyontárgyak kerüljenek az önkormányzatok tulajdonába. A forgalomképes vagyontárgyak pedig maradjanak az állam tulajdonában, a Kormány és annak szervei kezelésében. Ez a törekvés és ennek törvénybeni érvényesítése ellentétes az Alkotmánynak az önkormányzatok jogaira és kötelezettségeire vonatkozó rendelkezésével. Ellentétes ugyancsak az Alkotmánynak a köztulajdon és magántulajdon egyenjogúságára, egyenlő védelmére, az önkormányzatok tulajdonának tiszteletben tartására vonatkozó rendelkezésével is.
A törvényjavaslat egyrészt nem teljesíti az önkormányzati törvény 107. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feladatát, másrészt az önkormányzatokra nézve hátrányosan értelmezi, módosítja az alaptörvény rendelkezéseit is. Tudniillik az alaptörvény úgy rendelkezik, hogy az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak köre a következő, és tételes felsorolás van. Az önkormányzatok közigazgatási területén lévő ingatlanok, erdők és vizek törvényben meghatározott köre.
Ezt a rendelkezést a törvényjavaslat mellőzi. Csak az (5) bekezdést alkalmazza, a belterületi föld részbeni átadására tesz javaslatot. Az önkormányzat közigazgatási területéhez tartozik azonban a külterület is, az állami tulajdonban lévő ingatlanok, erdők és vizek a külterületen vannak. Ennek megfelelően ezek átadásáról az a) pontban külön rendelkezik az alaptörvény. Az önkormányzatok számára elfogadhatatlan a kétharmados többséggel hozott alaptörvények egyszerű többséggel hozandó résztörvénnyel való módosítása, rendelkezéseinek az önkormányzatok hátrányára történő szelektálása.
A vagyoni helyzet ismert, a Kormány is jól tudja, milyen szűk körre korlátozódik még a nagyobb városokban is az önkormányzatok forgalomképes vagyona, melynek hozadéka nyereség, osztalék, kamat vagy bérleti díj lehet. Az ország háromezernél is több önkormányzatának ilyen vagyona egyáltalán nincs, vagy roppant kevés.
Mint azt több képviselőtársam is bizonyára tapasztalta, az önkormányzatok nyilatkozatokat, állásfoglalásokat tesznek. Hozzám is ugyanígy eljutott akár a békéscsabai polgármester levele, akár a Békés megyei önkormányzat tíz nappal ezelőtti képviselőtestületi határozata vagy akár a megyei jogú városok szövetségének az állásfoglalása. Kérdezem, hogy lehet-e figyelmen kívül hagyni ezeket a véleményeket.
Az önkormányzatok arra számítottak, hogy a tulajdonviszonyok általános rendezésében az Alkotmánynak a tulajdonok egyenjogúságára vonatkozó rendelkezései érvényesülnek. A személyi tulajdonviszonyok rendezéséről szóló törvényt követi az önkormányzatok tulajdonáról szóló törvény, az egyházi vagyonról, az intézményi és állami tulajdonviszonyok rendezéséről szóló törvényalkotás.
A személyi tulajdonviszonyok rendezésére vonatkozó úgynevezett kárpótlási törvény politikai alapja a kormánypártok programja, melyben egymáshoz hasonló célokat fogalmaztak meg. Ezen programok egyeztetése révén kompromisszumok útján alakították ki az egységes állásfoglalásukat. Ezt egyébként a televízió április 30-i Kabinetkérdések című műsorában a miniszterelnök is megjegyezte, megerősítette.
Az önkormányzati tulajdonviszonyok rendezésére vonatkozóan a kormánypártok nem több hasonló, hanem teljesen azonos célokat tűztek ki programjukban. Kompromisszumra így tehát nincs is szükség, mert az egységes állásfoglalás már a pártok említett programjában igen túlzón és hangsúlyozottan jelen van.
Most kezdjük el elemezni a kormánypártok programjait. Először nézzük a Demokrata Fórumot, mit mondott a választások előtt: az MDF II. országos tanácskozásán elhangzott program 1989. október: az államosítás, betagosítás alól fel kell szabadítani és vissza kell állítani a települések köztulajdonát, közbirtokait. A Kereszténydemokrata Párt programjában: a falvaknak vissza kell kapniuk az eredetileg tulajdonukat képezett községi közbirtokossági földeket és erdőket. (Közbeszólás a kormánypártiak közül:: Úgy van!)
A Független Kisgazdapárt programjában a következő állt: amennyiben az igények kielégítése után is maradna a termelőszövetkezet, illetve állami gazdaság tulajdonában termőföld, annak tulajdonjoga a föld fekvése szerinti önkormányzatokra száll. Ez pontos idézet volt. (Mozgás.)
Látható így, hogy a kormánypártok az önkormányzati tulajdonviszonyok rendezésében azonos célokat tűztek ki programjukban, amelyben ugyanazon eredeti tulajdon visszaállítása rendező elv, amely a személyi tulajdonviszonyok rendezésében egy évig tartó egyezkedés és kompromisszumkeresés után alakult ki.
Az önkormányzatokkal szembeni esetleges diszkrimináció nemcsak alkotmánysértő, a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát sértő lenne, hanem megkérdőjelezné a pártok politikájának a hitelét is. Azt bizonyítaná,hogy a pártok visszaélnek a választók bizalmával és a tőlük kapott hatalommal.
A rendelkezésemre álló táblázatok jól mutatják, hogy az ország valamennyi településének voltak földbirtokai. A községi, városi, közbirtokossági föld területe összesen 1 millió 64 ezer hektár volt 1935-ben. Ezek a területek 1935 és 1945 között új vásárlásokkal, alapítványokkal és egyéb módon továbbgyarapodtak. Az 1943-as zárszámadás volt az utolsó, amely még pontos adatokkal mutatja a föld területét, hasznosításának módját és jövedelmét.
'45 tavaszán az állam rendelettel sajátította ki a települések földtulajdonának 100 kataszteri hold feletti részét földreform céljára. A megmaradó területet későbbi rendeletekkel vette igénybe.
A földek elvételével párhuzamosan a régi tanácsok működési körét is korlátozta, így ezek az államosított szervek a vagyonszerzésre nem voltak jogosultak.
A most tárgyalt törvényjavaslattal az említett jogosítványok visszaállíthatók lennének, ezeket a várakozásokat viszont nem teljesíti a törvényjavaslat. Elfogadhatatlan így, hogy az állam a magántulajdonba adott önkormányzati tulajdonú földeket későbbi rendelkezéseivel állami tulajdonba véve, az egykori 150 ezer hektár állami vagy más néven kincstári tulajdont 2,5 millió hektárra növelve most gazdasági társaságok kezébe adja, eladja, az önkormányzatokat pedig nem juttatja elegendő forgalomképes vagyonhoz.
Ezért a szóban forgó törvényjavaslat földről szóló rendelkezéseinek 1. §-ába olyan kiegészítést kell beiktatni, amely érvényesíti a kormánypártok programjában is kitűzött célt: a községektől állami tulajdonba vett földeket át kell adni az önkormányzatoknak. (Mozgás.)
Végezetül felmerül bennem egy kérdés: akkor is ilyen törvényjavaslat született volna, ha az önkormányzati választásokat a kormánypártok nyerték volna? (Közbeszólások a jobb oldalról: Igen! – Taps az SZDSZ soraiban.)
