JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF)
JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért is kértem ezt,és nagyon örülök, hogy az elnök úr kedvezően döntött ebben a kérdésben, hogy beszédemet elmondhassam, hiszen annak döntő részében, túlnyomó részében az ellenzéki pártok vezérszónokainak fölszólalásával, annak is egy aspektusával, a vállalkozói önkormányzatok kérdéskörével szeretnék foglalkozni. Azonban ezt megelőzően engedjék meg, hogy a törvény jelentőségéről mondjak egy-két mondatot.
Miért van erre szükség ennyi fölszólalás után? Azért van erre szükség, azt gondolom, mert az ellenzéki pártok képviselőinek soraiban olyan sokszor hangzott el az az érv, hogy itt tulajdonképpen nem az önkormányzatok számára egy vagyonátadásról, hanem egy kísérletről, az önkormányzatok kifosztására történő kísérletről van szó… (Közbeszólások a bal oldalról: Így van) …, hogy a végén akad egy ember Magyarországon, aki elhiszi ezt, úgyhogy ezért szeretném elmondani, hogy ezek az érvek mennyire nem megalapozottak, mennyire alaptalanok, és hogy milyen nagyságrendű, milyen jelentőségű törvényjavaslatról van szó tulajdonképpen, amelyet tárgyal a Parlament.
A magyar Országgyűlés mintegy két és fél hónapon keresztül tárgyalta a kárpótlási törvényjavaslatot, és ennek a törvényjavaslatnak valóban óriási politikai jelentősége és óriási súlya van, amit kifejezésre juttat az is, az érintett vagyoni körnek a nagyságrendje, amelyet mintegy 70-120 milliárd forintra becsülnek.
Ezzel szemben ebben a törvényjavaslatban, tehát az egyes állami tulajdonok önkormányzati tulajdonba adásáról szóló törvényjavaslatban több mint 1200 milliárd forint értékű vagyoni körről van szó. Ez az összesen mintegy 3000 milliárd forint értékűre becsült állami összvagyontömegnek csaknem a fele, és a kárpótlási törvényben érintett vagyonrészeknél nagyságrenddel nagyobb.
Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ennek a nagyságrendnek megfelelő súllyal kezeljék ezt a törvényjavaslatot és így álljanak hozzá ehhez a kérdéshez, és így kezeljék ennek érdemét.
Ezek után engedjék meg, hogy a három ellenzéki párt vezérszónokának, dr. Kóródi Máriának, dr. Gál Zoltánnak és Tirts Tamásnak a felszólalásához fűzzek néhány gondolatot, illetőleg egy aspektusára reagáljak.
Vezérszónokaink kevesellik az önkormányzatoknak adandó vagyontárgyak körét, és különböző érvekkel ugyan, de voltaképpen mindhárman az önmormányzatok vállalkozói vagyonának a létrehozását sürgetik. A legpregnánsabban ezt Tirts Tamás fejti ki, de két partnere is ennek érdekében agitál, olyannyira, hogy dr. Kóródi Mária szerint – idézem – "az önkormányzatok vállalkozói vagyonhoz való juttatása az egyetlen esély arra, hogy az ország túlélje a válságot". Dr. Kóródi Máriának joga van ezt hinni, sőt az a dolog, az a körülmény, hogy ebben az országban ez egyedül neki jutott eszébe, feltétlenül dicséretes, mi azonban tájékozódunk előbb, mielőtt ítéletet alkotnánk ebben a kérdésben.
Valóban így van-e, célszerű-e, indokolt-e, szabad-e a magyar állami vállalatokat önkormányzati tulajdonba adni? Hogy ebben a kérdésben világosabban láthassunk, nézzük meg, hogyan működnek Európa önkormányzati rendszerei, mennyiben nevezhetők vállalkozónak Nyugat kétségbevonhatatlanul demokratikusan működő, nagy hagyományokkal rendelkező önkormányzatai.
A gazdasági jellegű helyi feladatok ellátásánál kevés hasonlóság figyelhető meg az Európa Tanács tagországainak önkormányzati rendszerei között. Az azonban általános, hogy az önkormányzatok járulékos gazdasági funkciókat látnak el, illetve fő feladataik mellett fejtenek ki gazdálkodó jellegű tevékenységet. Ilyenek lehetnek például az ingatlantulajdonok menedzselése, községi nem adó jellegű bevételek menedzselése, bizonyos szűk körben ipari és kereskedelmi szolgáltatások működtetése, köz- és magánberuházások pénzügyi támogatása, foglalkoztatáspolitikai és idegenforgalmi hatáskörök. Ezeket azonban általában megosztva gyakorolják a központi állami szervek, illetőleg az önkormányzatok. Tehát általában nem közvetlenül és nem teljes körűen illetik meg az önkormányzati szerveket ezek a hatáskörök.
Az Európa tanácsi tagországoknak az egyik csoportjában, amelyek föderatív, szövetségi jellegűek, a gazdasági feladatoknak a helyi önkormányzatok különböző szintjei közötti széttelepítése a jellemző inkább. Ilyen például Belgium, Dánia, Franciaország, Görögország, Norvégia, Hollandia önkormányzati rendszere. Ha tehát itt kétszintű közigazgatással állunk szemben, akkor a községek és a tartományok vagy régiók között oszlanak meg a gazdasági jellegű hatáskörök.
Ezzel szemben Svájcban és Ausztriában döntően az első fokú hatóságok hatáskörébe tartoznak, míg az NSZK-ban együttesen lát el járulékos gazdasági funkciókat a község és a járás.
Összességében elmondható azonban, hogy a nyugat-európai országok önkormányzatainak gazdasági jellegű hatáskörei viszonylag szűk körűek, a magánszférával összehasonlítva másodlagosak és kiegészítő jellegűek. Az önkormányzatok közvetlen gazdasági, tehát ipari, kereskedelmi tevékenysége több országban tiltott vagy igen szigorú korlátok közé van szorítva, például Norvégiában, Belgiumban, Franciaországban, Németország egyes tartományaiban.
A vállalkozó típusú önkormányzatok felé Európában csak a legutóbbi időben történt elmozdulás, ez az elmozdulás azonban nem a települési önkormányzatok, hanem alapvetően a területi önkormányzati egységek, a megyék, régiók, tartományok szintjén történt meg. A nyugat-európai önkormányzatok alapelve – és ezt általánosságban elmondhatjuk – nem a vállalkozások általi községi vagy közösségi vagyongyarapítás, hanem a közszolgáltatások közvetlen vagy közvetett módon való mind magasabb szintű kielégítése. A közszolgáltatások pedig nem profitérdekek alapján működnek.
Végül is a polgári demokráciákban a magántulajdon vállalkozásbeli elsődleges szerepét sehol nem vonják kétségbe, és azzal a köztulajdon nem konkurál, hanem legfeljebb kiegészítő szerepet játszik.
A fentiek igazolására engedjék meg, hogy néhány adatot felhozzak. Hogyan oszlanak meg a helyi bevételek? Egy hármas bontású táblázatot ismertetnék, amelyben az önkormányzati bevételek adóbevételre, állami támogatásra és egyéb helyi bevételre oszlanak. Ez az Európa tanácsi kimutatásból vett részlet, sajnos nem áll rendelkezésemre olyan adat, amelyik közvetlenül a vállalkozásokról szóló bevételeket külön nevesítené, tehát ezek az egyéb helyi bevételek tartalmazzák azokat, de ezeknek a bevételeknek a teljes terjedelme nem mind a vállalkozásokból származik.
Az NSZK-ban az adóbevételek általánosságban 34%-ot tesznek ki, az állami támogatás mértéke 37%, az összes egyéb helyi bevétel 21%, tehát a vállalkozás jellegű bevétel ennél lényegesen kevesebb. Hollandiában az adóbevétel 2%, az állami támogatás mértéke 84% és az összes egyéb bevétel csak 10%-ot tesz ki. Franciaországban 45% az adóbevétel, az állami támogatás 26%-os, az összes egyéb helyi bevétel 17%-os mindössze. Dániában adó 43%, állami támogatás 47%, egyéb bevétel 2%. Olaszországban adóbevétel 7%, állami támogatás 63%, az egyéb bevételek pedig összességükben 13%-ot képeznek.
Mindebből következik, hogy az egyéb bevételek, és ezen belül a vállalkozásokból származó önkormányzati bevételek az össz önkormányzati gazdálkodás szempontjából nem döntő jelentőségűek, általában az állami támogatások, illetőleg az adóbevételek nagyságrendekkel nagyobb tételeket képeznek benne.
Tirts Tamás FIDESZ-es vezérszónok szerint az önkormányzati törvény általános elvévé vált a vállalkozói önkormányzatok megteremtése, vagyis az, hogy az önkormányzatok tulajdonosi érdekeltséggel vegyenek részt a köszolgáltatások szervezésében. Ha ez így lenne – mint ahogy nem így van –, akkor ebből két dolog következhetne. Az egyik, hogy az önkormányzat a tulajdonosi érdekeltség alapján a nyereségesség biztosítása érdekében olyan mértékben megemelné a közszolgáltatás árát, hogy a polgárok már nem tudnák azt igénybe venni, következésépp be lehetne zárni a közszolgáltatást nyújtó intézményt. A másik eshetőség szerint az önkormányzat nem emelné meg a közszolgáltatás árát, éppen ezért, hogy a polgárok igényelhessék, igénybe vehessék a szolgáltatást. Ebben az esetben azonban, miután óriási ráfizetést tapasztalna, ugyancsak a tulajdonosi érdekeltség alapján be kellene hogy zárja a szolgáltatást nyújtó intézményt vagy céget.
Mindebből pedig az következik, hogy az állami, illetőleg az önkormányzati közszolgáltatások egyrészt nem mérhetők a piaci értékrendekkel, másrészt az állami, önkormányzati közszolgáltatások színvonalát és egyáltalán a szolgáltatás meglétét nem az önkormányzati tulajdon oldja meg önmagában, hanem az önkormányzatok élő és nagyrészt gazdasági, pénzügyi rendszere, melynek a tulajdon csak egy kis része vagy szelete.
Gál Zoltán beszédében a következőket mondta. A mi felfogásunk szerint az önkormányzati tulajdon olyan közösségi tulajdonforma, ahol a tulajdonosi érdekeltség jól érvényesíthető, ugyanakkor a vagyon hozadéka szükségképpen a közösség hasznát szolgálja. Azt gondolom, hogy ha ebben a mondatban egyetlenegy szót, az önkormányzatot felcseréljük az államra, akkor ez a szépen csengő mondat: az állami tulajdon olyan közösségi tulajdonforma, ahol a tulajdonosi érdekeltség jól érvényesíthető, ugyanakkor a vagyon hozadéka szükségképpen a közösség hasznát szolgálja. Nos, ebben a formában ez a mondat akár az egykori államosítások jelszava is lehetett volna.
De félretéve a tréfát, értem és megértem, hogy dr. Gál Zoltán mit mond. (Mozgás és zaj.) Azonban mindenkit óva intenék attól, hogy az önkormányzati tulajdont abszolutizálja. Hogy miért, azt alább ki fogom fejteni.
Nem igaz, hogy az önkormányzatok ne jutnának vállalkozói vagyonrészhez, hiszen a tanácsok által felügyelt állami vállalatok privaitizációjából befolyó vagyon 50%-át az önkormányzatok megkapják. Ellenzéki szónokaink azonban ennél több vállalati vagyont követelnek. Fennhangon temetik a szépen csengő vállalkozói önkormányzat eszméjét, temetik magát az önkormányzatiságot, mondván, hogy a szűkös költségvetési források következtében a vállalkozói vagyon hiánya gazdasági ellehetetlenüléshez, összeomláshoz vezet.
Nos, erről nagyon hosszan lehetne beszélni, az az állítás ugyanis mese habbal. (Derültség.) Ha összeomlás lesz, ami néhány önkormányzat esetében valóban lehetséges ma Magyarországon, akkor ezt nem az fogja előidézni, hogy nincs vállalkozói vagyon, hanem a túlméretezett fejlesztések, a nem megfelelően megalapozott pénzügyi, költségvetési gazdálkodás.
Tisztán kell látni, hogy ha a magyar állam privatizációra, magánkézbe adásra váró vállalati vagyonát, vagy annak egy részét az önkormányzatoknak adnánk, voltaképpen nem tennénk mást, mint az egyik közösségi vagyonformát felváltanánk egy másik közösségi vagyonformával, a valaha volt szocializmust egy kvázi szocializmussal. (Matyi László: Jól megmondta! – Derültség.)
Egy pillanatra se feledjük el, hogy az önkormányzatot az államtól, az államot az önkormányzattól nem lehet elválasztani. Az önkormányzat is állam, és közhatalmi, közszolgáltató jellegű funkciói a központi állami szervekétől csak jellegükben különböznek, lényegükben azonban nem.
Aki tehát ma Magyarországon az önkormányzatok számára kívánja megszerezni az állam vállalati vagyonát, az akarva-akaratlanul privatizációellenes, és ezzel gátolni, legalábbis késleltetni kívánja a gazdaság átalakulását. Nem véletlen, hogy ilyen kitétel sem az SZDSZ, sem a FIDESZ eredeti programjában nem szerepel. Piaci viszonyok magánvállalkozások nélkül pedig az ország helyzetének jobbításában, legyenek eszméik még oly demokratikusak, makulátlanok vagy szépek, nem tud előbbre lépni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fentiekből is kitűnően a vázolt kérdésekben az álláspontom az, hogy az önkormányzatoknak alapvetően nem az állam által biztosított vállalkozói, vállalati vagyonra van szüksége – hiszen ezek működtetésére nincs elkülönült szervezete, nincsenek meg a menedzserei, nem ez az önkormányzatok alapvető feladata, nincs gazdasági jellegű tapasztalata, nincsenek meg az ehhez szükséges információs rendszerei, az információs bázisa – hanem a közfeladataik színvonalas ellátásához, hatáskörei gyakorlásához szükséges vagyontárgyakra és eszközökre, és mindenekelőtt stabil pénzügyi feltételekre.
Ezek egy részét a helyi erőforrások képezik, a helyi és a megosztott adók, az illetékek, a közszolgáltatások díjai, más részét az elvégzett közszolgáltatáshoz igazodó állami támogatásnak kell adnia, ahogyan az Nyugat-Európa fejlett önkormányzati rendszereiben is van.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
