ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyminisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyminisztériumi államtitkár:
ISÉPY TAMÁS, DR. igazságügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden! A szóbeli kiegészítést megnehezíti, hogy tényleg az igazságügy-miniszter az első címzettje az interpellációnak, holott az interpelláció jellegéből és tartalmából megállapíthatóan a válaszadás kötelezettsége valóban nem az igazságügy-minisztert terhelné.
A másik, nagyobb nehézség, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint, ha egy teljesen azonosítható és teljesen megérthető érzelmi töltésű interpellációra megpróbálunk jogi érvekkel válaszolni, az az elfogadás és a fogadtatás tekintetében mindig nehézségekbe ütközik.
A választ tulajdonképpen azzal kellene kezdenem, hogy bármilyen érzelmű hozzáállástól függetlenül tudomásul kell vennünk, hogy a második világháborút Magyarország elvesztette. Egy vesztes háború után a szerződésnek nevezett megállapodás feltételeit soha nem a vesztes diktálja. A lakosságcsere-egyezmény nem a vesztes kérésére jött létre. A Csorba-tónál megkötött egyezmény szintén nem a vesztes kérésére jött létre. Aki még emlékszik rá, tudja, hogy Illyés Gyulától Kovács Imréig bezárólag milyen országos méretű tiltakozás volt az egyezmény megkötése ellen, de ez egy vesztett háború következtében megkötni kényszerült egyezmény volt.
A válasznál, amely a kártérítés és a kárpótlás kérdését illeti, egyértelmű, hogy az ingatlanok tulajdonba vétele nem Magyarország területén történt, tehát nem belső jogalkotási feladat az ezekkel kapcsolatos esetleges kárpótlási igények rendezése. Nyilván a képviselő úr is tapasztalhatta, hogy a határon túli magyarság sorsát diplomáciai keretek között messzemenő figyelemmel kíséri a Kormány. Nyilvánvaló, hogy nemzetközi szerződés feladata egy közép-európai helyzetnél az ellentétek tisztázódása után megkísérelni a szerződések bármilyen módon történő módosítását.
A magyar Kormány 1964-ben megkísérelte, hogy részleges kárpótlást nyújtson annak ellenére, hogy mind a lakosságcsere-egyezmény, mind a Csorba-tónál megkötött egyezmény bármilyen kártalanítási igény érvényesítését kizárta. Megkísérelt – kétségtelenül szűk körben – kárpótlást nyújtani azok számára, akik ennek a lakosságcsere-egyezménynek az áldozatai lettek.
Teljes mértékben egyetértek a képviselő úrral, hogy rengeteg könny, szenvedés kísérte az ennek a lakosságcsere-egyezménynek a keretében áttelepülni kényszerülőket, viszont ismételten azt tudom csak hangoztatni, hogy ez nem belső jogalkotási feladat. Egy országgyűlési határozat, amely erkölcsi elégtételt tudna nyújtani az ennek a kikényszerített nemzetközi szerződésnek a keretében sérelmet szenvedetteknek a számára, nyilván meg tudná adni azt az elégtételt, amelyet ők joggal elvárnak.
Én tudom, hogy nehéz kérni egy ilyen válasz elfogadását, de belső jogi lehetőség hiányában erkölcsi elégtétel nyújtását egy ilyen országgyűlési határozat biztosítani tudná, az 1964-ben végrehajtott kárpótláson túlmenő kárpótlásnak jogi koncepcióba való beiktatása viszont, miután az ingatlanok igénybevétele ténylegesen nem Magyarország területént történt, nyilvánvalóan lehetetlen.
Én ezzel kérem a válasz elfogadását.
