PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Rendkívül nagy zavarban vagyok, mert új információkat hallottunk ahhoz képest, ami elhangzott a két héttel ezelőtti válaszban. Csak egy kérdést hadd emeljek ki.
Bogár államtitkár úr a következőket mondta. A tárgyalások során a német fél jelezte, hogy örömmel vennék, ha a megvásárolt szén 10%-a német eredetű volna. Ezzel szemben itt most egy olyan fogalmazás hangzott el, hogy kizárólag külföldi eredetű szén vásárlására kaptuk az 50 millió forint márkát. A kettő közötti különbség, 45 millió márka az, amit nem biztos, hogy külföldön kell elkölteni. Én nem tudom, mi az igazság, hisz az igazságnak benne kell lenni a dokumentumokban, de hogy a két államtitkár úr különbözőképpen nyilatkozik erről a kérdésről, az egyértelmű.
Nagyon érdekes volt a válaszban egy apróság. Hallottunk a cseh, a lengyel és a német beszerzési forrásokról. Tudomásom szerint ezenkívül – amiről nem hallottunk a válaszokban – szerepel a beszerzésekben körülbelül 90 ezer tonna dél-afrikai eredetű szén. Én nem tudom, hogy államtitkár úr miért nem említi meg ezt a 90 ezer tonna szenet, különös tekintettel arra, hogy ez a 90 ezer tonna szén egy kicsit megdobja a költségeket. Hogy érzékeltessem a helyzetet, ennek az átlagos ára – a Dél-Afrikából beszerzett szenek átlagos ára – tudomásom szerint a magyar határkvalitáson megközelítette a 200 nyugatnémet márkát. Tehát meghaladta a 120-130 dollárt, ami egyben azt jelenti, hogy legalább kétszerese a világpiaci áraknak.
Ha kétszeres áron szereztünk be és kétszeres árra vetítettük a hazai ártámogatásokat, azt a bizonyos 45 és fél %-ot, amit ön említett, az egyben azt is jelenti, hogy az ártámogatások sokkal kevesebb szénre jutottak, mint ami a lakosságnak járna.
Hadd mondjam el, hogy a végszámok számomra azt mutatják, hogy 360 ezer tonna szenet szereztünk be – ön is említette – az 50 millió márkás szénsegélyből, amikor ebben az időszakban a világpiacon – vannak róla információim –, több mint ötszázezer, majdnem hatszázezer tonnát lehetett beszerezni. A magyar lakosság ebből a szénsegélyből kétszázvalahány ezer tonnával kevesebb szénhez jutott, mint amihez ezen az áron juthatott volna.Úgy érzem, hogy az ártámogatások körül is van valami probléma, hiszen végeredményben mi történt? Megkapta a lakosság a 360 ezer tonnára a több, mint egymilliárd forintnyi ártámogatást, ez az 1,1 milliárd forint kiesik abból az összegből, amiből a kisvállalkozások támogatása és az energiaracionalizálás megindulhatna, tehát a német szénsegély tulajdonképpen csak 50%-ában szolgálja azt a célt, amit eredetileg szolgálhatott volna.
Úgy érzem, hogy ez a kérdés messze nem tiszta, messze nincs lezárva. A lakosság a beérkezett szénsegélyből vásárolt szénért több, mint 150 forinttal fizetett átlagosan többet, mintha a magyar szeneket használta volna, a nagyobb ártámogatás ellenére. Ez a kezelés lehet, hogy a lengyel, cseh és német eredetű szenek vonatkozásában nem nagystílű, de hogy a dél-afrikai szenek vonatkozásában egyértelműen az, erről meg vagyok győződve.
Hiányolok tehát közel kétszázezer tonna szenet, hiányolok több, mint egymilliárd forintos ártámogatással való elszámolást, mellékesen hiányolok több, mint egymilliárd forint szállítási költséget. Azt hiszem, hogy mindezt figyelembe véve nem lehet elfogadni a választ.
Még egy dolgot szeretnék hozzátenni. Bogár államtitkár úr már elmondta, hogy mi a mechanizmusa a szénsegélyekből befolyt pénznek felhasználásának.
(Az elnök a poharát kocogtatva jelzi az idő lejártát.)
Elnök Úr! Fél percen belül befejezem. Elmondta, hogy mi a befolyó pénzek felhasználásának a mechanizmusa. Tekintettel a kidolgozott algoritmusra, úgy tűnik, hogy ebben a fűtési szezon utáni szabad időszakban nem áll rendelkezésre forint, nem lehet lebonyolítani a fűtő- berendezések korszerűsítését, a következő fűtési szezonban szintén, tehát ráadásul még egy évet is veszítünk.
Azt hiszem, hogy felületes volt az ügy kezelése, ezért nem fogadom el a választ. Köszönöm szépen. (Taps balról.)
Határozathozatal
