POHANKOVICS ISTVÁN, DR. az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára:
POHANKOVICS ISTVÁN, DR. az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt interpelláló Képviselőtársam! A még egyszer a német szénsegélyről már jelzi, hogy a hét kérdésből tulajdonképpen négyre elhangzott a válasz, és csak háromra kéne felelni, de a jól felépített kérdéssor miatt végigszaladunk a már elhangzott négy kérdés válaszán is.
Ez év január 10-én a Német Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság Kormánya 50 millió márkára kötött megállapodást lakossági célra alkalmas, kizárólag külföldi beszerzésű szénre. Kikötés annyi volt, hogy körülbelül 10 százalék német eredetű szén legyen. Elhangzott, hogy az összegből kisvállalkozások segítésére és energia megtakarítási beruházásokra költhető el a pénz.
Második kérdés. Ahogy azt jeleztem, a megállapodás január 10-én jött létre. Ennek fő oka az volt, hogy a lengyel szénszállítások tavaly tavasz óta már akadoztak, és meghatározó volt, hogy ebből a szénsegélyből mielőbb, még a fűtési szezonban, az év első negyedévében ténylegesen felhasználható szén legyen. Voltak egyébként ajánlatok Romániából, a Szovjetunióból kedvezőbb árfekvésű szénre, azonban nem volt biztosított az első negyedévi beérkezés.
Hogy miért a Lignimpex kapta a megbízást? Az elmúlt években ez a külkereskedelmi vállalat foglalkozott a lakossági szenek importjával, és a bonyolításban a legnagyob jártassággal bírt. Bizományosi konstrukcióban importálta a szenet a hazai kereskedelmi vállalatok megbízásából. A fizetési határidőre az volt a kikötés, hogy 90 napon belül a Magyar Nemzeti Bank elkülönített számlájára érkezzenek be a pénzek, és hogy ehhez megfelelő bankgarancia legyen. A hazai szén beszerzésére ebben a konstrukcióban tehát nem lehetett számolni, a lakossági tüzelésre alkalmas szenek amilyen mennyiségben rendelkezésre álltak a bányáknál, minden esetben a kereskedelem által átvételre kerültek. Különösebb szénkészletek lakossági célra nem maradtak a bányáknál, a termelővállalatoknál.
Tulajdonképpen a 280 ezer tonna beérkezett szén így többletforrást jelentett a hazai rendelkezésre álló lakossági szénkészlet fölött. Jellegében – a jó minőség miatt – jó minőségű kazánszénről volt szó.
A harmadik kérdés, hogy milyen fűtőértékű volt ez a szén. A lekötött 360 ezer tonnából 310 ezer tonna feketeszén, Lengyelországból egy kevés rész, és egyéb csatornákból német szén, és harmadik piacokról, valamint 50 ezer tonna jó minőségű csehszlovák barnaszén. A feketeszén fűtőértéke 26–30 MJ/kg közötti értékű volt, a barnaszéné 19–23 MJ/kg. A hazai szenek átlagos fűtőértéke ezzel szemben 14–17 MJ/kg. Az importból származó osztályozott barnaszenek tehát jelzik, hogy majdnem kétszeres, de legalábbis 50%-kal magasabb fűtőértékűek, mint a hazai barnaszenek; a feketeszénnél egyértelműen kétszeres fűtőértékről lehet beszélni.
A beszerzési árakról. Elég széles határok között mozogtak ezek az árak. A 160 ezer tonna lengyel kőszén és a csehszlovák barnaszén kedvezőbb volt, mint az egyéb csatornákból származó. E két reláció tette ki az összes 360 ezer tonnának körülbelül a felét. A lengyel lángborsószén ára a magyar határon 5800 Ft/tonna áru volt, a cseh barnaszéné 5170 forint/tonna. Ez az energiatartalom függvényében 220 Ft/GJ értéknek felel meg. A hazai barnaszenek beszerzési ára 190 és 217 Ft/GJ. Ennyiben nem tekinthető irreálisnak ez a beszerzési ár. A 10%-ot kitevő német szeneknél – figyelembe véve a fuvarköltségeket is – a beszerzési ár már 60%-kal haladta meg a hazai beszerzési árat.
Ötödik kérdés volt, hogy milyen fogyasztóiár-kiegészítések kapcsolódtak ezekhez a szenekhez. A külföldi kőszenekre a fogyasztóiár-kiegészítés az 1989. évi törvény, illetve a január 1-jei kormányrendelet alapján 45,5%, hazai barnaszenekre átlagosan 65-77%. Annak érdekében, hogy a német szén se legyen elviselhetetlenül drága – 9–10 ezer forint/tonna beszerzésű – a lakosság számára, a lengyel szeneknek megfelelő áron kellett értékesíteni. Ez azt jelentette, hogy a segély forintfedezetének egy része úgymond elveszett a megjelölt két cél, az energiatakarékosság, illetve a kisvállalkozás-ösztönzés számára.
Hatodik kérdés volt, hogy az ártámogatásra fordított költségvetési források miért nem szolgálhattak hazai bányászati fejlesztésre. Hát egyértelmű volt az első kérdés kapcsán, hogy ez a beszerzés külföldi szénhez kapcsolódhatott. Ennek megfelelően a hozzá kapcsolódó fogyasztóiár-kiegészítés tulajdonképpen rendeltetésében adott volt.
Hetedik kérdés volt az, hogy milyen intézkedéseket tartunk helyesnek annak kapcsán, ha az előbbiekben felvázolt folyamatban történt a beszerés. Az NGKM-mel egyetértésben az a véleményünk, hogy a szénsegély devizarészének felhasználásában az érdekeltek megfelelő körültekintéssel és gondossággal jártak el. A forint-ellenérték esetében még csak most folyik az összeg befolyása a TÜZÉP-vállalatoktól. A felhasználás célját a német kormánnyal megkötött szerződés meghatározta, ezért nagyvonalú gazdálkodásról, a korábbiakban sejtetett rendkívüli intézkedésekről, eljárásokról nem kívánunk intézkedni. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a jobb oldalon.)
