BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, nemcsak ebben a körben, hanem a széles közvélemény előtt is ismert, hogy a magyar és az osztrák kormány kérésének megfelelően a Kiállítások Nemzetközi Irodája, ennek közgyűlése még az elmúlt év december 12-én feltételesen bejegyezte az 1995-ben Bécsben és Budapesten megrendezendő szak-világkiállítást. Három kérdéskörben 1991. június 5-éig várta volna mind a két fél, tehát a magyar és az osztrák kormány jelentkezését. Ez a három kérdéskör a pénzügyi feltételek, a végleges helyszín és a lebonyolítás szervezeti rendszere.
A két kormány 1991. május 30-ai végrehajtó bizottsági ülésen lett volna köteles beszámolni az előkészületekről, illetőleg előzetesen jelezni a végleges bejegyzés iránti szándékát.
Ennyi a jogi helyzet. És az is közismert a tisztelt Országgyűlés előtt és valamennyiünk előtt, hogy az osztrák közvélemény és az osztrák pártok, ezek közül is a Szabadság Párt kezdeményezésére megrendezett úgynevezett "népmegkérdezés" – ami lényegében részleges népszavazásnak felel meg – eredménye alapján a Bécsben megtartott akció az osztrák szavazók jelentős többségének elutasító válaszát eredményezte. Tehát a bécsi kiállítás megrendezése tekintetében nyilvánvaló az osztrák kormánynak az az álláspontja, amely a júniusi párizsi közgyűlésen kifejtésre kerül, hogy tudniillik be fogja jelenteni a világkiállítás megrendezésétől való visszalépését.
Erre a kialakult helyzetre figyelemmel a magyar Kormány május 18-án megtartott ülésén úgy határozott, hogy kérni kívánja Magyarország számára az egyedüli megrendezés lehetőségét. Tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Iroda végrehajtó bizottságának már volt egy olyan előzetes állásfoglalása, amely valamely város visszalépése esetén a másik számára ígérte meg a kiállítás megrendezését – egyébként paradox módon éppen a magyar fél visszalépésének az esetleges lehetősége tekintetében született ez az állásfoglalás, éppen ezt feltételezték –, nagy a valószínűsége annak, hogy ha ezt kéri a magyar fél, akkor a megrendezés jogát megkapjuk.
Természetesen azzal is számolni kell, fönnáll a veszélye annak, hogy a hazai bizonytalanságok, elsősorban a budapesti önkormányzat eddigi negatív állásfoglalása, és ugyanakkor az igen erős külföldi érdeklődés, ami az ilyen világkiállítások megrendezése tekintetében a rendező helyszín felé fordul, biztos esetben egy másik várost helyezne előtérbe. Ezért igen nagy jelentősége van annak, hogy a tisztelt Országgyűlés a Kormány által előterjesztett határozati javaslat tekintetében hogyan foglal állást.
Tisztelt Országgyűlés! Itt ma természetesen a Kormány nevében a megváltozott új helyzetre tekintettel részletes gazdasági, és egyéb, szakindokokat tartalmazó indokolást nem tudok, és nem is kívánok tenni.
Néhány általános indokot azonban annak érdekében, hogy a tisztelt Országgyűlés nem kétségesen politikai döntésével ennek a világkiállításnak a megrendezése mellett állást foglalva felhatalmazza a Kormányt a határozati javaslat szerinti módon és mértékben a további teendők megtételére, mindenképpen szeretnék megemlíteni. Elsősorban arra szeretnék hivatkozni, hogy kivételes lehetőséget látunk a közép-európai újonnan fejlődésnek indult szabad demokráciák közül éppen Magyarország tekintetében elsőként ilyen rangos eseményt megrendezni.
Kivételes lehetőség, hogy a világkiállítás eredeti gondolatából megőrzendő híd szimbóluma, amely eredetileg Ausztrián keresztül vezetett volna – az eredeti elképzelés és szlogen szerint – a jövő felé, most Magyarországról, és Magyarország megerősödött politikai helyzetére tekintettel, kezdeményező szerepének megőrzése mellett valóban többfelé tekintve üzenetet közvetíthet. Kivételes lehetőség ez Budapest és az egész ország számára, hogy ebben a térségben a béke és a tolerancia jegyében a kultúra és a gazdaság, az ember és a természet közötti hídépítés, kapcsolatteremtés lehetőségei bemutatásra kerülhetnek.
Éppen ezért a Kormány megalapozottan, átérezve a világkiállítás megrendezésének társadalmi jelentőségét, és úgy érzem, szintén megalapozottan, maga mögött tudva a munkavállalók, a vállalkozók, a munkaadók támogatását, ismerve a vidéki és a budapesti önkormányzatok nagy részének feltételeit és egyetértését, továbbá az egyes érdekképviseleti szervek, a kultúra és a gazdaság szereplőinek, a társadalom más rétegeinek aktív támogatását, hozta meg az önök előtt írásban előterjesztésre került döntését.
A Kormány felmérte az eddigi előkészítő munkák értékét, és úgy ítélte meg, hogy ezek hasznosítása az új helyzetre tekintettel is lehetővé válik, és ennek az elvi lehetősége is megvan. Természetesen nyilván nagyobb a felelősség, megnövekszik a felelősség egy egyedüli megrendezés esetén, ugyanakkor a várhatóan szintén nagyobb kockázat mellett a várható hasznok mértéke is nyilvánvalóan nagyobb.
Ezért a határozati javaslatban úgy fogalmaztunk, hogy a kiállítást eszközként kívánjuk felhasználni Budapest és a vidék közötti távolság csökkentésére, az infrastrukturális és a környezetvédelmi problémák megoldására, a kultúra és az idegenforgalom lehetőségeinek bővítésére. Úgyhogy tulajdonképpen katalizátorként tekintjük a világkiállítást, amely az elmondottak alapján hozzájárul ahhoz a gazdasági dinamizálási folyamathoz, amely mellett nemcsak a Kormány, hanem a Parlament is már többször elkötelezte magát.
Azért is nagy jelentőségűnek tartjuk a Kormány javaslatának elfogadását, mert a kiállítást eddig ellenzők részéről az egyik legkomolyabb ellenérv éppen az volt, hogy a befektetések várható nagyságrendje és biztonsága nem olyan, amely elvárható lenne. Nyilvánvaló, logikailag is következik a bécsi negatív döntésből az, hogy növekszik a gazdasági érdeklődés Budapest iránt, és miközben nagyobb bizonyossággal lehet előre megbecsülni a kiállításon részt vevő nemzetek és régiók, gazdasági szervezetek nagyobb számát, aközben ugyanakkor el kell oszlatni a bizonytalanságot a várható befektetések nagyságrendjei körül. Ehhez viszont egyértelmű állásfoglalásra van szükség, a Kormány szándékának határozott támogatására. Eddig ez hiányzott.
Az önök előtt fekvő határozati javaslat első lépésként tehát tulajdonképpen egy új feltételekkel megrendezendő új világkiállításhoz szolgáltat fontos döntést. A Kormány ebben arra vállal kötelezettséget, hogy a szeptember 30-áig terjedő négy hónapi időtartam alatt megfelelő mélységű és részletességű koncepciót tesz le, a megváltozott helyzetnek megfelelően.
Szeptember végéig tehát önök elé kívánnánk tárni azt a törvényjavaslatot, amelynek függvényében kezdeményezni fogja októberben a világkiállítás végleges bejegyzését. Tulajdonképpen egyéves részletes és eredményes munka birtokában a Kormány eredetileg a bécsi döntést megelőzően a kiállítás megrendezését törvény formájában kívánta előterjeszteni.
Nyilván tudatában vagyunk most annak, hogy így, ezzel a rövid indokolással, a Parlamentben – mint ezt már említettem – politikai jellegű állásfoglalás kialakítására kell, hogy sor kerüljön. Ez – ismétlem – nélkülözhetetlen azonban, hiszen a feltételeket meg kell teremteni az új koncepció kidolgozásának alátámasztása érdekében.
Mi bízunk abban, hogy a határozat elfogadását követően Budapest főváros önkormányzatával is szoros együttműködést tudunk majd kialakítani. Meggyőződésünk, hogy a Parlament a már előkészített törvényjavaslatokat, amelyek a kiállítás megvalósítását egyébként segítenék, de az ország egyébként is szükséges társadalmi, gazdasági fejlődése szempontjából alapvető törvényeit is jelentik, az adott időpontig meg fogja alkotni. Éppen az e heti törvénykezési folyamatban is ilyen törvények megalkotására kerül sor remélhetőleg.
Javasoljuk tehát – összegezve egy mondatban az említetteket –, hogy Magyarország Budapesten és vidéken 1996-ban rendezzen világkiállítást.
Ennek elfogadását várjuk. (Taps a jobb oldalon.)
