CZOMA LÁSZLÓ, DR. (független)
CZOMA LÁSZLÓ, DR. (független)
CZOMA LÁSZLÓ, DR. (független) Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársak! A világkiállítást magam is ellenzem. Mi is elleneznénk akkor, ha a központi költségvetésből olyan összegeket emészt fel, amely a további nyomorosodáshoz, a nemzeti jövedelem felosztásáért vívott harcban a világkiállítás is pástra lép, és ismét még nagyobb vereséget szenved a kultúra, a szociális ügyek megoldása.
Ellenzem akkor, ha a fizetésből és bérből élők helyzete még nehezebb, a vállalkozás még kockázatosabb, a világkiállítás a középosztálynak nem a felemelkedést, hanem a stagnálást vagy a süllyedést hozza, ha az adók neme tovább emelkedik.
A világkiállítás csak egy módon képzelhető el és valósítható meg, ha a beruházások döntő többsége vállalkozási alapból származik és a nemzeti összefogás nem hagy maga után kérdőjeleket. Ezen az alapon a függetlenek 7:2 arányban támogatják a világkiállítást. (Gyér taps.) Mert soha nem látott nagy alkalom kínálkozik most! A világkiállítás a közép-európai terület megismerésének eszköze, egy olyan lehetőség, amely ezt a politikailag most nyíló területet új gazdasági és kulturális szálakkal kapcsolja a fejlettebb világhoz.
A világkiállításnak nem egyszerű Expónak, vásárnak kell lennie. Most volna rá lehetőség, hogy egész 1100 évünket felmutassuk, amit kulturális, tudományos, műszaki területen teremtettünk, hiszen a honfoglalás évfordulója is erre az időpontra esik, így Ópusztaszer sem eshet ki belőle.
Most, hogy levetettük a jaltai konferencia ránk szabott ideológiai és gazdasági gimnasztyorkáját, görcsök nélkül, babonák felhagyásával, sandaságok leszámolásával, csodavárás nélkül tárhatjuk a világ elé azokat az erényeket, amelyeket az elmúlt korok, a polgári világ értékrendje teremtett. Nekünk nem egyszerű kiállítást kell rendeznünk. A világkiállításnak nem szabad csak a fővárosra korlátozódnia. Fel kell tárulkoznia a vidéki Magyarországnak, ezért ebben az ügyben nem dönthet csak egyetlen város. Egy országnak kell megmutatkoznia, miközben le kell győzni a keleti és nyugati országrészek között húzódó szakadékokat. Ez legyen a híd, egyszer végre országon belül, országrészek között, és a hidakat ne csak kifelé építsük! Ugyanakkor nem szabad, hogy a világkiállítás önmutogató legyen, de legyen felismerhető, hogy jelen van a világkiállítást rendező ország szellemisége, az, hogy hol húzódik a nemzeti identitás.
Ezért több ez nekünk, mint egy egyszerű Expo. Amit ily módon Magyarország bemutathat, az az a sokrétűség, amely jellemzi az országot, Magyarországot, a közép-európai vallások, etnikumok és állami sokrétűségek kialakítását, tehát a világkiállítás lehetőséget ad arra, hogy feltárjuk és bemutassuk a világtörténelem XX. századvégi ritkaságát, feltárjuk a szociális, etnikai és vallási sokrétűséget és sokszínűséget, nagy figyelmet fordítva történelmünkre, nyelvekre, etnográfiákra, egyházakra, művészetekre. Íly módon bemutathatjuk azt a kulturális örökséget, amelyet a velünk egy államiságot alkotott nemzetiségek teremtettek, a románok, a szlovákok, a szerbek, a horvátok, a szlovének. Így lesz teljes a bemutató, hiszen az államok, melyek Közép-Európát alkotják, sokkal szervesebben épülnek egymásra, mint 1918 óta bármikor.
Mi ezt a közös örökséget szeretnénk bemutatni, amihez természetesen kellenek még utak, hidak, jó közlekedés. De igazán szeretnénk, ha a Szépművészeti Múzeum Európa-hírű kincsei feltárulkozhatnának, hiszen generációk maradtak ki e hazában abból az élményből, hogy láthatták volna. De szeretnénk azokat a kulturális értékeket is felmutatni, amelyek várják, hogy megnyissuk előttük a raktárak kapuit. A világkiállítás meggyorsíthatja ezeket a folyamatokat, és hozzásegíthet ahhoz az új közép-európai kép kialakításához, amelyet az újfajta helyzet adta előnyök hozhatnak számunkra.
A világkiállítást meg kell tartani. Dunántúli megyék önkormányzatai, sok város – benne Keszthely városa is – úgy foglaltak állást, hogy rendezzük meg a kiállítást. De az intelmek között ismét szólni kell arról, hogy a költségvetési támogatás csak kis részét fedezheti a kiállításnak és az egész országnak ki kell terjednie. Így pedig elképzelhető, hogy majd Szabolcs-Szatmár-Bereg, Zemplén megyék is támogatják a programot.
Mert az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a világkiállítások nem egyszerű gazdasági és műszaki vásárok, hanem az emberiség évszázados ünnepei. Ehhez az évszázados ünnephez pedig csatlakoznunk kell, mert soha nem látott nagy lehetőség a felzárkózásra.
A függetlenek – ahogy említettem – 7:2 arányban a világkiállítást támogatják úgy, hogy Magyarország egyedül is megrendezi. De ehhez a kormányzatnak konkrét törvényjavaslattal kell előállnia, amelyben világosak a határok. Mit vállal a költségvetés, és mi épül a vállalkozói alapból.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
