GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF)
GAÁL ANTAL, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Aki végighallgatta az előttem szólókat, és ehhez még hozzáveszi azokat a fórumokon, sajtóban, rádióban, televízióban, különböző vitákban elhangzott indokokat a világkiállítás megrendezése mellett, illetve ellene, nyugodtan, minden nehézség nélkül kikerekítheti, felépítheti az érvrendszerét a világkiállítás megrendezése mellett és ellene. Az indokok között szép számmal találjuk az objektív, tényszerű, konkrét gazdasági indokokat, és szép számmal találjuk a szubjektív véleményeket. Mindezeket még bővítik a politikai, uram bocsá' a pártpolitikai megfontolások.
Azonban bármennyire is könnyedén felépíthető mind a két érvrendszer, egy katonai szakértők által megmondható példával szeretnék élni, hogy egy vár bevételéhez milyen erő kell, és milyen katonai erő kell a várnak a védelméhez. Pontos számot nem tudok, de sokszorosa kell a bevételhez. Hát egy kicsit itt is úgy érzem az indokokat taglalva, hogy egy Magyarországnál lényegesen, de lényegesen jobb gazdasági körülmények között lévő országnál is az ellene szóló indokokat hosszabban és sokkal-sokkal hosszabb sorban lehetne felsorakoztatni, és még mindig lehetne találni egy "de"-t, egy "ha"-t, és még mindig lehetne beszélni azokról a nem várt vagy esetlegesen közbejövő körülményekről, amikkel most nem számolhatunk. Hát hogyne volna így jelenlegi helyzetében Magyarországnak, a mai gazdasági körülmények között, és az a bizonytalanság, ami előttünk áll az elkövetkező években és ránk vár; hogyne lehetne azokat az indokokat felsorakoztatni, ami a világkiállítás ellen szól.
Csak nagyon halkan és nagyon nehezen mondhatjuk ki azokat az indokokat, és itt vegyülnek igen nagy számban azok a szubjektív tényezők, amelyeket a világkiállítás mellett mondunk. De mégis ezeket kell mondanunk, mert a világkiállítás megrendezése mellett szeretnék szólni.
Szeretnék visszatérni a bécsi döntésre, amit az előttem szólók is említettek. A bécsi döntésnek az a része, hogy egyedül kell megrendeznünk a világkiállítást, valóban új helyzet elé állított bennünket, és megnehezítette a dolgunkat. De próbáljuk meg a másik oldalról nézni, és talán kissé örülhetünk is neki, hogy egy olyan lehetőséget kaptunk, ami az osztrákok visszalépése nélkül nem következhetett volna be. S van ennek a bécsi döntésnek egy másik vonatkozása is. Hosszan soroljuk azokat a gazdasági indokokat, azokat a konkrét infrastrukturális, környezetvédelmi és egyéb gazdasági tényeket, amelyek befolyásolják a döntést. És valóban, az osztrákoknál is ilyen szempontokat hosszú hónapokon keresztül taglaltak minden fórumon. És ugye a demokrácia fintora, hogy utána a lakosság, tulajdonképpen teljesen szubjektíven, a felsorolt és előtte hallott indokokat esetleg figyelembe nem véve döntött a kis egyéni megfontolásaiból. Joga van hozzá, természetesen.
De azért azt is látni kell, amikor azt mondják egyesek – ez sokszor elhangzott –, hogy Magyarország nem engedheti meg magának, hogy megrendezzen egy világkiállítást. Az is elhangzott, hogy Ausztria Magyarországnál lényegesen jobb körülmények között van, és lám ez az Ausztria könnyedén megtehette, hogy elutasította. Igen, de megfordítanám a kérdést. Ausztria már megteheti, hogy elutasítson egy ilyet. Már megteheti, hogy lakossági véleménnyel eldönti a kérdést. És megfordítom, Magyarország egy ilyen lehetőséget nem tehet meg, hogy elszalasszon.
Ha tovább vesszük azokat az indokokat, amelyek a megrendezés mellett és ellene szólnak, engedjék meg, hogy egy-két gondolatot elmondjak. Nyilvánvalóan nem akarom felsorolni, és nem sorolták az előttem szólók sem tételesen fel azokat a konkrét gazdasági tényezőket, amelyek döntenek ebben a kérdésben. De egy-két gondolatot azért hadd érintsek.
Ez a kormányzat, ez a kormánykoalíció az elmúlt egy évben talán a legtöbb támadást azért kapta, hogy nem elég offenzív, nem elég vállalkozásbarát, nem elég bátor, nem elég határozott. Ha végigszaladok a sajtóvéleményeken, a társadalomban kint lévő hangulaton, az ellenzék megszólalásain, szinte mindig ezek voltak a visszatérő gondolatok. És talán ez az első olyan átfogó, szinte az élet minden területét érintő programja a kormánykoalíciónak és a Kormánynak, amely erre rácáfolhatna. Ezért úgy érzem, hogy ragaszkodnunk kell az elképzelésünkhöz. Ragaszkodnunk kell akkor is, hogyha tudjuk, hogy naiv elképzelés az, hogy egy ilyen magyaros huszáros rohammal ezt könnyedén megrendezzük. Nem rendezzük meg könnyedén. Nagyon nehéz lesz megrendezni, és nagyon sok nehézség fog jönni.
De ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, amit prognózisként hallunk itt-ott – különösen a külföldi véleményeket –, hogy az elkövetkező egy-két évben Magyarországnak igenis reális esélye van a fejlődésnek egy viszonylagos felgyorsulására. És ha ez így van, akkor erre is támaszkodnunk kell. Ezért bármennyire is több időre le kell bontani a feladatokat, azért ez a világkiállítás 1996-ban lesz megrendezve. Azért ez az öt év a mai felgyorsult világunkban nagyon nagy idő. S nem engedhetjük meg magunknak, hogy kizárjuk azt a lehetőséget, hogy ezekben az években igenis beválnak azok a jóslatok, hogy itt fel fognak gyorsulni az események, és igenis fellendülés lesz ebben az országban gazdaságilag is és társadalmilag is.
És akkor még egy vonatkozásáról hadd beszéljek röviden, a társadalmi elvárásról. Általában van egyszer egy közhangulat, és általában van egyszer az önkormányzatoknak egy országosan kialakult véleménye, és bármennyire is objektív okok fogják végül is eldönteni a kérdést, ezeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. És ha erre gondolunk, és amikor nekünk ezeket a nehézségeket itt most a gazdasági életünk miatt mindenképpen valahogy el kell fogadtatnunk a társadalommal, akkor nagyon-nagyon nehéz elfogadtatni velük azt, hogy ez az ország 1996-ban sem lesz – sőt biztos, hogy nem lesz – olyan állapotban, hogy egy komoly teljesítményre képes legyen. Ez már több mint riasztó lehet a társadalomnak. Ekkora pesszimizmust nem sugallhatunk ennek a nemzetnek. Főleg annak a nemzetnek nem sugallhatunk, amely a közvélemény-kutatások szerint utolsó az optimisták ranglistáján. Ha még most mi ezek után itt ezzel a döntéssel azt sugalljuk, hogy 1996-ban még elvi lehetősége sincs, hogy ez az ország egy ilyen világkiállítást megrendezzen – ezt nem vállalhatjuk! Nekünk, kormánykoalíciónak igenis vállalni kell ezt a feladatot. Vállalni kell még akkor is, ha tudjuk, hogy nagyon sok a bizonytalansági tényező. Nagyon sok nehézség van, de vállalnunk kell.
Vállalnunk kell, és ezért kérem képviselőtársaimat, hogy szavazzák meg. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
