KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy közeledtünk a világkiállítás megrendezésével kapcsolatos döntés meghozatalához, a szükségszerű viták során egyre inkább háttérbe szorultak a szakmai érvek, egyre inkább előtérbe kerültek az indulatok. Az Expo ellenzőit nevezték reakciósoknak, politikai bűnözőknek, a nép ellenségének, a vasárnapi újságban egyenesen hazafiatlan, rongy embereknek. A kiállítást elutasítók, a más véleményen lévők szerint politikai döntést hoztak például a fővárosi közgyűlésen, amikor az SZDSZ és FIDESZ-frakció tagjaiként egységesen nemmel szavaztak. Természetesen ugyanők szakmai döntésnek tekintik azt, hogy ugyanitt más frakciók egységesen igennel szavaztak.
Hozzáteszem, hogy ha döntésünket a rendelkezésünkre bocsátott anyagok alapján hoztuk volna, valóban politikai döntésre kényszerültünk volna, mert azok gazdasági döntés megalapozására alkalmatlanok. Hogy vélekedjünk a Kormány döntéséről, amely a bécsi döntés végeredményének megismerése után egy nappal néhány órás tanácskozás eredményeként kijelentette, hogy Bécs visszalépése után kedvezőbb helyzetbe kerültünk, és akár egyedül is megrendezhetjük az Expót. Ez vajon egy szakmai megalapozott döntés volt?
Most, hogy szakmai indokok egyelőre nem támasztják alá az Expo megrendezését, hallottuk az előterjesztőtől, hogy nem gazdasági kalkuláción, hanem politikai megfontolásokon alpuló döntést vár a Parlamenttől.
Meggyőződésem, hogy a mesterségesen felkorbácsolt indulatok helyett megfontolt, a kockázatokat és az elérhető eredményeket egyaránt figyelembe vevő döntést kell hoznunk. Hozzászólásomat a továbbiakban ennek szellemében teszem meg.
A munkanélküliség gyors növekedésével az utóbbi időben legnyomósabb érvként az került előtérbe, hogy a világkiállításra való felkészülés munkahelyeket teremt, a világkiállítás egyik haszna tehát már a világkiállítás előtt jelentkezik.
Az állítás igaz, valóban új munkahelyek teremtéséről van szó. Számításaink szerint azonban nem felelnek meg az igazságnak, és ezért a közvélemény félrevezetését jelentik azok a korábbi állítások, melyek szerint százezer főt meghaladó, esetleg több százezres munkahelyteremtésről van szó a felkészülés időszakában. Katona Kálmán képviselőtársam az előbb ennél már reálisabb számot közölt velünk.
Átlagos termelékenységgel, a 220 milliárd forintos ráfordítással és a hároméves kivitelezési idővel számolva mintegy 35 ezer új munkahellyel kalkulálhatunk. Ez azonban akkor igaz, ha mindent a hazai ipar állít elő. A programiroda egyik tanulmánya szerint viszont a hazai ipar a megrendelések mintegy 50-55%-ára számíthat, tehát a közvetlen munkahelyteremtés kisebb az előbb említettnél. A beruházások által gerjesztett többletkereslet figyelembevételével sem számolhatunk reálisan 45-50 ezer munkahelynél többel. Ez a foglalkoztatott létszám 1%-a. Most gondoljunk arra, hog a jelenlegi folyamatok 5-10% körüli munkanélküliséget valószínűsítenek, a segélyezés rendszere viszont 2,5-3%-os munkanélküliség kezelésére alkalmas. Beláthatjuk, hogy noha nagyon fontos dolog az új munkahelyek létrehozása, az alapprobléma azonban ezzel nem oldódik meg, az elmaradott térségek munkanélkülijei ezzel nem jutnak új munkahelyekhez, a munkanélküli segélyezés kérdései továbbra is megválaszolatlanok maradnak, a világkiállítás ez ügyben nem tesz csodát.
Ezek után vessünk egy pillantást a finanszírozás kérdéseire! A Kormány a költségvetésből 30 milliárd forintot kíván erre a célra fordítani. Az Állami Számvevőszék jelentése megkérdőjelezi ennek az összegnek a reális voltát, legfőbb megállapítása, hogy konkrét műszaki tervek hiányában az összeg alábecsült, reálisabbnak tekinthető 60-70 milliárd forint figyelembevételével számolni.
További kockázatot jelenthet, ha a külföldi működő tőke nem a számított mennyiségben jelentkezik. Ezzel kapcsolatban vita bontakozott ki a sajtóban, magam pedig közvetlenül is a tanúja lehettem ennek a költségvetési bizottság ülésén. (A díszpáholyban helyet foglal a svéd király és kísérete.)
A vita lényege, hogy szemben a programiroda azon állításával, mely szerint több milliárd dollárnyi potenciális befektetővel lehet számolni, az MNB-szándéknyilatkozatokat is átvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a valóban tőkebefektetést valószínűsítő jelentkezések a szükséges összegnek csak egy töredékét teszik ki.
XVI. Károly Gusztáv svéd király, Szilvia királyné és kísérete köszöntése
