PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
PÁL LÁSZLÓ (MSZP) Elnök Úr! Egy történelmi eseménynek lehet színhelye a Parlament. Szeretnék lecsatlakozni nagyon sok kérdésben az előttem szóló kisgazdapárti véleményhez. Az a helyzet, hogy elő is terjesztettük, önök előtt ott van a módosító indítványunk, amelyik azt javasolja, szeptember 30-ával tárgyalja a végleges döntését a Parlament, most elkötelező jelleggel ne foglaljon még véglegesen állást.
Azt hiszem, hogy közismert az, hogy a Magyar Szocialista Párt megalakulása óta támogatja a világkiállítás gondolatát. A támogatás kezdetben nagyon erős volt, és az elmúlt időszakban az idővel arányosan ez a támogatás megkopott. Nem fogyott el, ma is azt mondjuk, hogy azoknak a céloknak az elérésére, amit többek között a programirodának az előttünk ma kiosztott anyaga is tartalmaz, egy módszer a világkiállítás, egy eszköz a világkiállítás, és egyelőre jobb eszközt mi nem látunk. De nem vagyunk meggyőződve, hogy az események megváltoztatását követően, a bécsi módosításokat követően, és más szempontok megváltoztatását követően is ez a legalkalmasabb eszköz. Erről még meg kell bennünket győzni a Kormánynak is, erre szeretnénk javasolni az elkövetkező háromhónapos munkát.
Ugye, induláskor az Expo gondolata egy nagyon széles körben támogatást nyert gondolat volt, egy nagyon hasznos, sőt mondhatnám, hogy többek által zseniálisnak ítélt gondolat volt, hiszen nekünk is kellett a nyitás a világba, és úgy tűnt, hogy ránk is nagyon nagy szüksége van a világnak. Talán ez egy olyan kérdés, amiről nem sokat beszéltünk most, de amikor azt fogjuk vizsgálni az elkövetkező hónapokban, hogy megvan-e a befektetési szándék Magyarországra vagy nincs meg, én kérek mindenkit, aki ezen dolgozik, hogy rendkívül korrekten figyeljen oda a jelenségekre. Abban az esetben, hogyha Magyarország egy valóban izgalmas ország, egy olyan ország, ahova érdemes befektetni, amelyben perspektívát lát a tőke, akkor el fog jönni.
Ha nem lát bennünket ilyennek, akkor vegyük észre, és abban az esetben, hogyha nem lát bennünket ilyennek, akkor nem tudunk világkiállítást sem rendezni. Mi nagyon sajnáljuk az elveszített időt, azt hiszem, hogy együtt a többiekkel, hiszen 1991 közepén a világkiállítás előkészületeinek sokkal előbbre kellene állni, mint ahogy állnak. Ez nem a programiroda hibája. Ez azoknak a vitáknak az eredménye, amelyet részben politikai síkra sikerült terelni. Minket meglep az, hogy vannak politikai irányzatok, amelyek meg vannak győződve arról, hogy bármit tesznek, az hibátlan és jó lesz. És vannak olyan politikai irányzatok, amelyek meg vannak győződve, hogy a másik fél bármit tesz, az biztos rossz.
Én azt hiszem, hogy világkiállítást vagy bármilyen más rendezvényt lehet jól is csinálni, meg roszszul is csinálni. Hát egyelőre nem tudjuk, hogy hogyan fogjuk megcsinálni ezt a rendezvényt. Én szeretném, hogyha a Kormány meggyőzne bennünket arról, hogy jól.
Az elhangzott érvek és ellenérvek után nem célszerű belemenni, hiszen a munkamegosztás megtörtént. Katona Kálmán elmondta a pozitívumokat, Kuncze Gábor elmondta a negatívumokat, én azt hiszem, hogy ugyanezeket fel tudnám sorolni. De egyet szeretnék azért kiemelni a problémáim közül. Azt hiszem, hogy nemcsak az én problémáim, hanem frakciómé is, pártomé is, de talán szélesebb köré is.
El kell dönteni, hogy hidakat merre akarunk építeni: a jövőbe vagy a múltba? Egyszerre a kettő nem fog menni. Én félek, hogy a világkiállításnak nem azok a kérdések az ellenpontjai, amit Kuncze Gábor elmondott infláció és munkanélküliség címén. Ellenpont az, hogy tudunk-e egyszerre kárpótlási törvényt végrehajtani és hidakat építeni a jövőben. Valószínű, ez a kettő együtt nem fog összejönni.
Az utóhasznosítás tekintetében úgy érzem, hogy tovább kellene lépni lényegesen az eddig elvégzett munkálatokon. Az általam ismert, vagy előttem ismert koncepciója a programirodának utal arra, hogy lesz 1995, illetve 1996 után is egy korszak Magyarországon. De érdemes lenne erre sokkal nagyobb súlyt helyezni. Hiszen azok a célok, amiről a legelején beszéltem és mindannyian beszéltünk: mit szolgálhat egy világkiállítás, azok valószínűleg megvalósíthatók más cím alatt is, ha találunk ilyen címet. Ez a más cím az utóhasznosítás lehet még. Egy modern, jól megközelíthető, jó kommunikációval ellátott infrastruktúra, épületekkel, pavilonokkal, irodaépületekkel, kommunikációs felszereléssel, szálláslehetőségekkel, nagyon sok mindent szolgálhat. Például azt, hogy Budapest az évezred végére kelet-európai gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi innovációs központtá válhassék. Ehhez nagyon jó infrastruktúra jöhet létre, beleértve a szellemi infrastruktúrát is. Szó esett már az egyetemi környezetekről, akadémiai intézményekről, amelyek ott vannak az elképzelt objektumok mellett. Szeretném felhívni a programiroda figyelmét, hogy ezekre a szempontokra is legyen figyelemmel, hiszen nem 1996 végéig kell amortizálnunk nekünk mindazt, amit oda be szeretnénk fektetni.
Alapvető problémának tartom, hogy a szeptemberre beterjesztendő törvényben a hatásköröket nagyon komolyan meg kellene vizsgálni. Ha belegondolnak, hogy a világkiállítás kérdéskörében kinél milyen jogok vannak, kiderül, hogy az Országgyűlés, a Kormány, a főváros, a kormánybiztos, a kerületek és tulajdonképpen a lakosság minden csoportja felelősnek és jogosultnak érzi magát ennek a fejlesztésnek az elvégzésében. Azt hiszem azonban, hogy megcsinálni valamit, egy ilyen nagy ügyet, csak együttesen, együttműködésben lehet.
Egy ilyen ügyet megakadályozni bárki tud. Ha valamelyik eleme ennek a hierarchiának, vagy ne nevezzük hierarchiának, a különböző szintű önkormányzatoknak azt mondja, hogy nem, akkor meg tudja akadályozni. Ezért egy ilyen típusú rendezvény megvalósítása egy speciális jogrendet fog igényelni, amit szintén célszerűnek tartanánk, ha a Kormány szeptember végére elővezetne.
A lényeg az, hogy támogatólag vesszük tudomásul azt, hogy tovább dolgozik a Kormány a világkiállítás új alapokra helyezett gondolatain, javasoljuk azt, hogy kompletten, a feltételeket – jogi, pénzügyi, gazdasági feltételeket –, célokat terjessze be a Parlament elé, ehhez a szükséges módosító indítványokat mi is előterjesztettük. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
