KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter:
KUPA MIHÁLY, DR. pénzügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Miután ez egy kérdésben hat kérdés, tehát hosszabban fogok válaszolni. Hogyha csengetni tetszik, azért abbahagyom.
A hat konkrét kérdésre adandó válasz előtt szeretném elmondani, hogy körülbelül három hónapos vita folyt a benzinár kontra kötelező felelősségbiztosítás területen, és a felelősségbiztosítás választását sokféle dolog indokolta. Megjelent már a sajtóban is, úgyhogy erről csak nagyon röviden szólnék; már az Alkotmánybíróságnál is van, mert az Alkotmánybíróság már olyan, mint egy siratófal, mindenki oda megy. (Taps és derültség.)
Tehát ugye egyrészt a benzinárba volt beépítve, a dízelüzemű gépjárművek a magánszemélyek esetében mentesültek; a kerti gépek használói, kerti traktorok használói megfizették ezt a felelősségbiztosítási díjat, a külföldiekkel kétszer fizettettük meg. A biztosítási díjnak az ilyen kezelése nem tükrözött semmiféle kapcsolatot az okozott karambolok számával, súlyosságával, és torzította a benzinárat, amiről itt annyit hallottunk és vitatkoztunk.
Végül előre szeretném elmondani, hogy minden biztosítási matematikai számítás azt bizonyítja, hogy a vezetés állandósága vagy ritkasága fordított arányban van az okozott kárral. Aki többet vezet, az általában kevesebb kárt okoz.
Ez a szerződéses rendszer lehetőséget biztosít a biztosítók közötti verseny kialakítására, veszélyközösségen belül egy jobb teherviselésre és a nyilvánosságra, és így tovább csökkenti a visszaélési lehetőséget.
A konkrét kérdések. Az átállás költségei. Az átállás költségei részben az államigazgatásban jelentkeznek, a Belügyminisztérium adatnyilvántartásánál és az Országos Rendőrfőkapitányság közlekedésbiztonsági és igazgatásrendészeti többletfeladatainak a pénzellátásánál. Ennek a terhe körülbelül 200 millió forint, attól függően, hogy az Alkotmánybíróság személyi számmal kapcsolatos ismert döntését hogyan lehet értelmezni. Lehet több is, lehet kevesebb is. A költségvetési támogatás kötelező felelősségbiztosítás fedezetére előirányzott első negyedévi elszámolásából kívánjuk fedezni – ami önök előtt van a beszámolómban. Többletköltség jelentkezik a biztosítóknál is, amelyik két tételből tevődik össze. Egyfelől az átállásból adódó költség, az, hogy ilyen rövid idő alatt kell megcsinálni ezt a szerződéses rendszert. Ehhez az egyszeri költséghez javasoljuk a Kormánynak, hogy részben járuljon hozzá, azért, hogy mérsékelje a biztosítottak terheit.
Jelentkezik a folyamatos működtetés költsége a biztosítottaknál, ami évi ötszáz forintra tehető átlagosan – ez persze gépkocsitípustól függ.
A költségelhatárolás. Én úgy gondolom – és a szakembereim is azt mondják –, hogy a casco és a kötelező biztosítás közötti nyilvántartás elhatárolása korrekt és biztosítható. Azzal, hogy a szerződéses rendszerben a szívességtevőnek kára adódik – neki adódik kára, hiszen neki kell több biztosítást fizetnie –, ellenérdekeltté válik abban, hogy ilyen célra a betétlapját ugye annak odaadja, ugyanakkor a biztosító is nyilvánvalóan fokozottan fogja ellenőrizni ezt a cselekményt. Tehát ez egy elég jó lehetőséget ad a felek közös érdekeltsége folytán – ami ellentétes érdekeltség – a visszaélések megelőzésére; dehát mindenhez nem tudunk rendőrt állítani.
A nyereség kérdése. Én egyetértek azzal, hogy minden rendelet annyit ér – és a törvényekre is igaz ez, amint ezt hallottuk néha –, amennyit abból a végrehajtása során érvényesíteni lehet. Teljesen biztosan állíthatom, hogy nem lehet nyereségük, mert ha nyereségük van, vissza kell fizetni a biztosítottnak. Tehát a rendszer ebből a szempontból zárt, és olyan díjmegállapító bizottság van, amiben minden érdekelt jelen van, nyilvános – tehát ezt biztos korrektül fogják csinálni.
A számításokról. Van négyféle biztosítótól származó számítás, van a Pénzügyminisztériumé, a Magánfuvarozók Szövetségéé, és a független szakértőké is. Számadatokat én itt most nem akarok mondani, de az összes számítást szívesen átadjuk – ez egy ilyen köteg.
Szociálpolitika. Tehát a kisnyugdíjasok és nagycsaládosok. Én úgy gondolom, hogy az autózást és a biztosítást nem úgy kell mérlegelni, vagy nem lehet úgy mérlegelni, mint például a tejet vagy a tüzelőt, amire később kerül majd sor. A biztosítást azoknak kell nagyobb mértékben fizetniük, akik több kárt okoznak, és ha ez pont ez a kategória, akkor nekik ugyanúgy kell, de rám is ugyanilyen igaz ez. Tehát amennyiben ritkábban használják a gépkocsit, és ezért ritkábban vagy egyáltalán nem okoznak kárt, akkor ez a biztosítási díjban is jelentkezik majd, hiszen van egy bonus-rendszer, amikor visszafizeti, mert ő kevesebb gondot okozott.
Ez alól két kivétel van, ahol szociálpolitikát veszünk figyelembe. Az egyik a mozgáskorlátozottak, a másik pedig a vesebetegek, ahol a Népjóléti Minisztérium megfelelő kompenzációt fog biztosítani az érintetteknek.
A kormányrendelet nem zárja ki azt, hogy havi részletben fizessék a biztosítási díjat, de ez csak a költséget növeli meg. A negyedéves azért van, mert akkor ritkábban kell nyomtatványt stb.-t, postát használni. Tehát nem zárja ki, a biztosítók csinálhatják ezt.
Remélem, hogy kielégítő választ tudtam adni mind a hat kérdésre. Itt szeretném elmondani, hogy nekünk mindenképpen változtatni kellett a benzinárba beépített biztosítási díjon, mert hiszen az 1990. évi költségvetési törvénynél erre köteleztek, és nem is biztosítottak az első negyedév után erre forrást, de ezt a megoldást valószínűleg igazolja az is, hogy eddig már több mint egymillió állampolgár kötött ilyen típusú szerződést. Köszönöm szépen. (Taps.)
