SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha rangsorolni kívánnánk a Parlament előtt lévő önkormányzati tárgyú törvényjavaslatokat, valószínű, hogy a most tárgyalandó, egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló tervezet vinné el a pálmát.
A törvény gyakorlati és elvi jelentősége egyaránt rendkívüli. Az állítás igazolására engedtessék meg néhány példa. Ahogy azt a miniszter úr is említette expozéjában, a javaslat elfogadása esetén önkormányzati tulajdonba kerül mintegy 770 ezer bérlakás, amelyek értéke közel 1000 milliárd forint, megközelítőleg 100 ezer nem lakás céljára szolgáló helyiség, a közüzemi vállalatok teljes vagyona, a belterületi és kisebb részben a külterületi földek. A tulajdonviszonyok elképzelhetetlen átrendeződését fogja mindez eredményezni. Aligha túlzás, hogy ezen a törvényen alapuló tulajdonszerzés nagyságát tekintve példátlan, alapvetően megváltoztatja a tulajdon fajtáiról eddig alkotott elképzeléseinket.
Már részben az önkormányzati törvény és most, az előttünk fekvő tervezet megteremti az önkormányzati tulajdon alapvető kereteit, mivel az önkormányzatok tulajdonába döntő többségben e két törvény alapján kerülnek vagyontárgyak. Közismert, hogy az önkormányzati tulajdon körének kialakítása három lépcsőben történik. Az első ütem maga az önkormányzati törvény. Bizonyos vagyontárgyak az önkormányzati törvény erejénél fogva kerültek a helyi önkormányzatok tulajdonába. Már ekkor látható volt – ahogy azt az említett törvény indoklása ki is emeli –, hogy az állami tulajdon reformja a kezdetén tart, szükséges, hogy a közeljövőben sorra kerülő változásokkal az összhang megteremthető legyen. Más helyen a következőket mondja: ezért kell más megalkotandó törvényre utalni, illetve ezért van szükség a vagyonátadó bizottságok közreműködésére a tulajdon felosztásában.
A második lépcsőt a most tárgyalandó javaslat képezi, amely lényegében konkretizálja, hogy a jelenleg még állami tulajdonban lévő vagyontárgyak miként kerülnek önkormányzati tulajdonba.
Szükség lesz egy harmadik lépcsőre is, hisz az eddigi törvény nem fogja át az önkormányzati tulajdonba kerülő vagyontárgyak teljes körét – elég, ha csak a nem ingatlankezelő szerv vagy városgazdálkodási vállalat kezelésében lévő külterületi földek jövőbeni sorsa szabályozásának szükségességére utalok. Jogos és sürgető igény mindezek visszaadása is, a sorrendet azonban be kell tartani.
Az elfogadott kárpótlási törvény elsőre a magánszemélyek kárpótlását mondta ki, a további rendezés ennek is függvénye. Célszerű azonban megemlíteni, tisztázni a félreértéseket. A volt községi, városi földek jelentős részben magánszemélyek tulajdonában, de közösségi használatban álltak, amelyért a kárpótlás a nemrégiben elfogadott törvény alapján történik. Általánosan elfogadott tétel, hogy az önkormányzatok kellő gazdasági alap nélkül nem tölthetik be rendeltetésüket. A gazdasági alap megalapozottságát szolgálja a vagyon is. Az úgynevezett szocialista társadalmi rendszer tudatosan fosztotta meg a volt tanácsokat mindezektől, teremtette meg az állami tulajdon egységét – a gazdálkodás szabadságát a kezelői jog intézményében vélte biztosítani. Az önkormányzatok a rájuk bízott vagyontárgyakkal a törvény keretei között szabadon rendelkezhetnek, gazdálkodhatnak. Megítélésünk szerint a juttatott vagyon olyan nagyságú, amely biztosítja az önállóságot, az általános társadalmi helyzettől nem függetleníthető cselekvési szabadságot. A tervezet olyan vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról intézkedik, amelyek jelenleg állami tulajdonban vannak, és döntő többségében a volt tanácsok, szakigazgatási szervei, intézményei, vállalatai kezelésében állnak. A vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásánál tekintetbe veszi a vagyon működtethetőségének gazdasági szempontjait, figyelemmel van az önkormányzatok feladat- és hatáskörére. A tervezet nem kötelezi az önkormányzatokat a vagyon átvételére, ha működtetése, fenntartása többletkiadással jár.
Tisztelt Ház! Sarkalatos és sokak által vitatott kérdés, milyen mértékű vállalkozásra alkalmas vagyon kerüljön önkormányzati tulajdonba. Erre választ jelentős mértékben az önkormányzatokról szóló törvény már megfogalmazta, de bizonyos mozgási lehetőség most is adott, mivel a tervezet rendeltetése, hogy meghatározza az önkormányzatok közigazgatási területén levő ingatlanok, erdők és vizek önkormányzatok tulajdonába kerülő körét.
A kérdés más módon is megfogalmazható: vajon az alapvetően vállalkozási rendeltetésű vagyontárgyak önkormányzatok általi működtetése-e a cél, vagy a gazdasági élet más szereplői jobban tudják azokat hasznosítani? Nem vitás, az önkormányzatokról szóló törvény lehetővé tette, hogy az önkormányzatok vállalkozzanak. Ezzel, mint általános elvvel, egyet lehet érteni. Úgy véljük azonban, nem vitatható az sem, hogy az önkormányzatok elsődleges szerepe nem a gazdasági életben való részvétel, hanem sokkal inkább az önkormányzati törvényből is következő helyi közszolgáltatások ellátása. Amint azt a helyi önkormányzatokról szóló törvény indoklása ki is mondja, az önkormányzati tulajdon fő rendeltetése, hogy a közszolgáltatások egy részét biztosítsa. A "közvagyon", a "forgalomképes" és "korlátozottan forgalomképes" jogi kategóriák bevezetése, továbbá az a szabály, hogy az önkormányzatok csak olyan vállalkozásokban vehetnek részt, amelyekben felelősségük nem haladja meg a hozzájárulás mértékét, mind az önkormányzatok vállalkozási szabadságának kereteit adják. Ne a vállalkozás, hanem a szolgáltatás legyen jellemző tevékenységükre.
Amikor a Parlament az önkormányzati törvényben meghatározta az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába átadandó vagyontárgyak körét, az úgynevezett profitvagyonról nem szólt. Tette ezt logikusan, mert a bevételek meghatározásának ezt írta elő, hogy a profittermelő tanácsi vállalatok privatizálásából jussanak bevételhez az önkormányzatok és ne ezeknek a vállalatoknak a vagyonából. Ezt a szándékot megerősítette a Parlament az előprivatizációs törvény elfogadásakor is, vagyis nem az a cél, hogy a profitvállalatok vagyona egyik közösségi tulajdoni formából a másikba – jelesül: önkormányzatiba – kerüljön, hanem az, hogy ezek privatizációja megtörténjen. Egyébként nem kívánatos, hogy gazdálkodási kérdésekben alapvetően politikai töltetű, rendszeresen cserélődő testületek dönthessenek.
A tervezet a vagyonátadás kétféle módját ismeri: magánál a törvény erejénél fogva, illetőleg a fővárosi, megyei vagyonátadó bizottságok útján. Helyeseljük, hogy a vagyonátadás jelentős része nem igényel bizottsági elbírálást: törvényi kinyilatkoztatással kerül önkormányzati tulajdonba. Ugyanakkor látnunk kell: bizonyos, jogilag jól körülhatárolható esetekben nem tekinthetünk el a vagyonátadó bizottságok bevonásától. Ezekben az esetekben nincs olyan jogi rendező elv, amely alapján maga a jogi norma dönthetne. Garanciális szabály ugyanakkor, hogy ezekben az esetekben, amikor a bizottság dönt, bírói felülvizsgálat igénybevételének van lehetősége.
Közismert, hogy az állam eladósodása a normálisat lényegesen meghaladó méreteket öltött. Az adósságok fedezete többek között az állam tulajdonában álló vagyontárgyak köre. A tervezet a súlyos gondok ellenére, a korábban hangoztatottakat fenntartva, a vagyontárgyak terheletlen formában történő átadása mellett szól, nem kívánja megnehezíteni az önkormányzatok helyzetét.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum részéről bízunk benne, hogy a törvény a vagyontárgyakat jó kezekbe adja, hozzájárálva ezzel is mindazon feladatok ellátásához, amelyeket az adott településen élő emberek az ott működő önkormányzattól elvárnak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon és középen.)
