BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter:
BOTOS KATALIN, DR. tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár nem vagyok azok között, akikhez a kérdést intézték, ezúttal Kupa miniszter úr nevében és helyett válaszolok a kérdésre, annál is inkább, mert gondolom, hogy a felsorolt miniszter urak hatásköréhez kétség nem férhet, de a legfontosabb kérdés mindenekelőtt – ahogy hallottuk – a pénzkérdés.
Szeretném elmondani, hogy messzemenően egyetértünk az interpelláló képviselővel a tekintetben, hogy az úszás és az egészség kapcsolata mind a megelőző, mind a gyógyító tevékenység szempontjából vitán felül áll. Jó lenne éppen ezért, hogyha az egyik oldalát nézzük a dolognak, a valóban indokoltnak tekinthető gyógyítási költségeket az egészségügy működtetési kiadásait finanszírozó Társadalombiztosítási Alap fedezni tudná. Ehhez azonban nagyon gondos felülvizsgálat kell, hogy csakis a ténylegesen indokolt szolgáltatásokat minősítsük gyógyjellegűeknek.
Annak vizsgálatával a szakfőhatóság már foglalkozik, hogy a gyógyászati szolgáltatások igénybevétele mindig rendeltetésszerű-e. Tapasztalatok mutatnak rá, hogy ez nem minden esetben áll fenn. Mindig hasznos, csak nem minden esetben képzelhető el, hogy a gyógyításra rendelkezésre álló nagyon szűkös keretek között lehetne ezt a szolgáltatást finanszírozni.
Ami az egészséges életfeltételeket illeti, számos külső példa, külföldi példa mutatja, hogy a helyi közösségek milyen komoly erőfeszítéseket és eszközöket fordítanak az úszósport lehetőségeinek a megteremtésére. Ahol ehhez pedig még bizonyos üzletpolitikai megfontolások is – például az idegenforgalom is – társulnak, ott különösen érthető és indokolt az önkormányzatok szerepvállalása. Ugyanakkor az is világos, hogy minden létesítési döntésnél a geológiai adottságok felmérése feltétlenül szükséges.
Magyarország Európa termálvizekben leggazdagabb országa, sokhelyütt van – hogy így mondjam – olcsó termálvíz. Komoly gyógyászati tevékenységet tehát – érthetően – a komparatív előnyök kiaknázásával párhuzamosan lehet kiépíteni, vagyis ott, ahol a Jóisten is besegít, tehát olcsó forróvíz áll rendelkezésre.
A konkrét példa esetében, a soproni fedett uszodánál azt hiszem, hogy első helyen valóban a lakosságnak való szolgáltatás mellett az idegenforgalmi szempontok játszottak szerepet. Ezért érthető, hogy a finanszírozásban is az önkormányzat szerepe meghatározó kell hogy legyen. Utalnom kell itt arra például, hogy rendkívül kedvezőtlen geológiai adottságokra épült ez a létesítmény, hiszen ivóvizet kell a szükséges hőfokra felmelegíteni, és nem kell ecsetelnem, hogy ez mennyi pénzbe kerül.
Mindez természetesen egyáltalán nem teszi indokolatlanná a soproni fedett uszoda létét, ellenkezőleg: az önkormányzatnak ki kell használnia a Sopron fekvéséből eredő idegenforgalmi előnyeit. Azt sem kell azonban hosszasan ecsetelni, hogy a költségvetésnek a lehetőségei milyen szűkösek. A fürdőszolgáltatás javára történő beavatkozás, éppen azokra az említett egyéb példákra hivatkozással, amelyet képviselőtársam említett, semmiképpen sem korlátozódhat egy-egy konkrét létesítményre, hiszen másutt – és itt meg sem említette, de hozzátenném Budapestet – még kiélezettebb pénzügyi feszültségek vannak.
Látnunk kell azonban, hogy megváltozott Magyarországon az önkormányzatok szerepe, és ezzel együtt finanszírozási rendjük is. Egy fontos dologra szeretném azonban itt felhívni a figyelmet: hogy igaz ugyan, hogy megszűnt 1991-re a fürdőszolgáltatás célzott támogatása, de hangsúlyoznom kell, hogy mindez anélkül történt, hogy az önkormányzati támogatási szint összességében csökkent volna emiatt.
Tudjuk, hogy a jelenlegi rendszer szerint maguk az önkormányzatok döntenek arról, hogy milyen fontossági sorrendben, milyen célokra fordítják szűkös forrásaikat. Ebből tehát az következik, hogy az önkormányzatnak saját és az állami eszközökből kell gondoskodnia a kötelezően ellátandó feladatok mellett ezen fontos szolgáltatás pénzigényének a kielégítéséről.
Nagyon sajnálom, hogy mindössze ennyit tudok képviselőtársamnak jelenleg említeni, de mindnyájan részesei voltunk annak az év végi költségvetési vitának, amelyben azt hiszem, mindenkinek módja volt nagyon alaposan megnézni – és az azóta eltelt időben is – a rendkívül szűkös lehetőségeinket. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
